|
7. rész
2010.01.08. 17:13
- Hello – jött be egy csajszi. – Meghoztam a füleseket.
- Hello. – mi
- A nevem Saca és ezen túl minden koncert előtt én jövök be hozzátok – mutatkozott be. – Azt mondták, hogy véknyan vagytok öltözve, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. – mondta, mikor végigmérte az öltözékünket. – Sebaj, van nálam ragasztószalag...Te vagy ...ne mond meg, készültem – miközben Karára erősítette a kis dobozkát. - ..Kara. Ugye?
- Igen. – bólintott Kara. Ezt így mindenkivel eljátszotta. Talán Marával szöszölt a legtovább, mert az ő ruháján mindenhol láncok voltak. A blúza is szinte csak lánc volt. Mikor felszerelt mindenkit, kimentünk megnézni a tömeget.
- Mamám, Rengetegen vannak. – rémüldöztem.
- Hát igen. Pedig még csak most kezdtük. – Neja
- Mit ehetnek ennyien rajtatok? – Mara
- Te is a bandához tartozol, úgyhogy csak elhallgass. – Kara
- De azért ez jó kérdés. – Arine
- Majd később megválaszoljátok, ha lejöttetek, de most tünés és sok sikert! – Peter
Odafenn minden vak sötét lett, alig láttunk valamit. Arine megszólaltatta az első akkordokat és Kara is csatlakozott. Aztán Mara, majd Neja következett. Megfogtam a mikrofont, leemeltem az állványról és eltettem azt az útból. Elkezdtem énekelni és lassan sétáltam előre. Felgyulladtak a reflektorok és csak a szám végén szembesültem azzal, hogy az a hatalmas csarnok tele volt. Ránevettem a lányokra, majd üdvözöltem a tömeget. Aztán belekezdtünk a következő számba...és amin mindannyian meglepődtünk: velünk énekelték az összes számot.
- Egek, hulla vagyok. – terült ki Neja a kanapén.
- Veled érzek. – Kara
- Társulok. – Mara & Arine
- Levegő!...Vizet!...Meghaltam! – vetettem le magam az egyik fotelba.
- Éltek még lányok? – Dugta be a fejét Peter.
- Már nem, de reggelre feltámadunk. – Arine
- És a következő alkalommal készek vagyunk újra meghalni. – Neja
- Na ez az a Fire akit, imádok! – emeltem fel a mutatóujjamat.
- Miért? Nincs igazam? – Neja
- De. – mindenki
- Na, ha így összeszedtétek magatokat, akkor szeretném, ha találkoznátok valakikkel, akik a tudtotok nélkül végignézték a koncertet.
- Újságírók vagy netán... – Neja
- Vagy netán néhány srác. – fejezte be Gustav.
- Jesszus cifra cincogó pi...nénikéje - káromkodta el magát Fire, mikor megfogta a vállát és megszólalt.
- Úgy hallom nem csak a színpadon beszéltek cifrán. – lépett be Bill
- Ez nem igaz! A színpadon egyáltalán nem beszélünk csúnyán. Csak választékosan fejezzük ki magunkat. – lendült ellentámadásba Arine. – Ha csúnyán beszéltünk volna, akkor már rég nem lenne ilyen szép sörényed. – túrt bele a fekete démon a fekete angyal hajába.
- Kikérem magamnak! Nekem hajam van! – vágta be a műdurcit.
- Hát a pótkerekedet hol hagytad? – kérdeztem tőle, miután Arine kellő kép kiengesztelte. [szobára gyerekek szitu]
- Georggal épp a színpadot veszik szemügyre. Meg a gitárokat és...
- A gitárom! – Arine és Kara egyszerre.
- Ha csak hozzáér valamelyik.. – Kara, de már javában a folyosón szaladtak.
- ...és azt hiszem Andreas is velük tartott. Kíváncsi a szinti felszereltségére.
- Ha csak egy billentyűt is leüt, én gyújtózsinórt csinálok a tökéből! – szaladt Mara kifelé.
- Azt hiszem, jobb, ha kimegyek és megnézem, a fiúk élnek-e még. – Gustav
- Jó ötlet. – Neja – Basszus, leszakad a vállam. – szisszent fel, mikor felállt. – Veled tartok.
- Nyugi nekem a lábam szokott kikészülni. – Gustav, majd becsukta maguk után az ajtót.
- Úgy látszik, mindenki menti a saját hangszerét.
- Vagy éppen a fiúk életét. – Bill – De tényleg ennyire féltik a hangszereiket?
- Bizony. Még hangolni, sőt kipakolni sem engedik másnak. Neja is maga rakja össze a felszerelését. Még szerencse, hogy Gustav idebenn volt, különben, már azóta halott lenne. – nevetek.
- És te nem félted a mikrofonodat? – huppant le velem szemben a kanapéra.
- Nem. Én nem vagyok „irigy” a ’hangszeremre’. Meg legfeljebb neked nem adnám oda, de te biztos távolságban vagy tőle. – nevettem rá.
- És nekem miért nem?
- Tudom ki a jobb nálam, és tapasztalatból nem engedem a hangszerem közelébe.
- Tapasztalatból?
- Igen. A The Devil’s Daughters előtt egy kisebb bandában énekeltem, de a gitáros úgy döntött, hogy átveszi a staféta botot. És hát...ő volt ott régebb óta. De jobb is volt így. És amúgy is én elmentem egy másik suliba, ahol megismertem a lányokat. Lakótársat kerestek, ugyanis kijjebb ruggalták a fiúkat és felszabadult egy szoba. De ez már nem lényeges.
- Értem. Más téma: Hogy állsz a tesómmal?
- Két lábon. Miért?
- Most komolyan. Az őszinte véleményt várom. Nem azt, amit a féltő barátnőnek kell mondani, hogy megnyugodjon.
- Jól érzem vele magam. Bár lehet érezni, hogy visszafogja magát.
- És?
Vettem egy mély levegőt.
- nem a visszafogott szépfiú rosszfiú bőrben Tomot akarom megismerni, hanem az igazit. Azt a Tomot, aki felrángatott a buszra.
- Aha. De tudod elég rosszul esett neki, amit az este Arine-nek mondtál.
- El tudom képzelni, de az újságok alapján ezt hiheti az ember. És azt hiszem épp ez az ami vonz benne. ... ne értsd félre, nem az vonz, akit az újságok írnak, hanem az aki lehet.
- Ezt nem nagyon értem.
- Hát, ezek alapján én sem érteném. – mosolyodok el és veszek még egy nagy levegőt – Na, fussunk neki még egyszer. Az a rejtély, homály vonz, hogy vajon milyen lehet ő valójában. És most nem arra a megjátszott, nem is, inkább visszafogott Tomra gondolok. Ezzel is jól érzem magam és jókat bohóckodunk, de nem ez fogott meg. Remélem egy fokkal jobban sikerült elmagyarázni.
- Igen. Kezdem már kapizsgálni a dolgokat. Csak azért kérdeztem, mert délelőtt olyan jól elvoltatok és eléggé ...hogy is mondjam...közvetlenül viselkedtetek egymással annak ellenére, ami az este elhangzott.
- Az este, hogy őszinte legyek egy kicsit megijedtem. Tetszett, tetszik az a Tom, aki arra a pár percre megmutatkozott ott a motelban vagy épp az este. És ez egy kicsit megrémített.
- Mármint az érzés? – öregem, te egyre jobban kapizsgálod a dolgokat! :D
- Igen.
A folyosóról közeledő nevetés ütötte meg a fülemet, majd nyílt az ajtó és bevágódtak rajta a többiek.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
