|
5. rész
2010.01.08. 17:04
Még mi Arine-nel beszélgettünk, Tom mindent hallott, majd miután Neja megjelent, bement a szobába.
- Neked meg mi bajod? – jött ki Bill a fürdőből.
- Semmi. – vágódott el Tom az ágyon.
- Aha, persze. Elmondod?
- Nem.
- Ok.
- Csak egy kérdés. Szimpla feltevés. Te eltudsz igazodni egy olyan csajon, aki az egyik pillanatban gyönge, mint a harmat és a karjaidba omlik, míg a következőben meg azt mondja rólad, hogy a lányokat nem tekinted másnak, csak kurváknak?!
- Az attól függ, hogy kinek mondta. Nekem a szemembe, vagy csak úgy másnak. Mondjuk az egyik barátnőjének. – ült le Bill testvére mellé. – De inkább meséld el, pontosan mi volt.
- Mikor kiléptem az ajtón, elcsíptem egy telefonbeszélgetést – és elmesélt mindent.
- Hát...tesó, most megfogtál. Szerintem, ...még ő sem tudja, mi van. És...hát...az újságok tényleg úgy állítanak be, mintha te a lányokat tényleg annak tartanád.
- Kösz. Ez most rendes volt tőled.
- Ne harapd le a fejem, én csak azt mondom, amit az újságok írnak rólad. De még mielőtt közbevágnál, - mert ugye Tom persze nem hagyhatta (volna) szó nélkül J - én, mi, a közvetlen környezeted, akik igazán ismernek, tudják, hogy te nem vagy ilyen. Engedd, hogy megismerjen és akkor...
- És akkor mi lesz? Két nap alatt nem lehet az ember véleményét megváltoztatni.
- Két nap alatt nem is. De egy turné alatt igen. – mosolygott rá a feketeség bátyjára.
- Ezzel meg mi a fenét akarsz mondani? – ült fel a rasztás.
- Van egy remek ötletem. Majd holnap mindent elmondok, most aludjunk. Jó éjt. – és el is vonult aludni, Tom meg bevonult a fürdőbe.
Reggel:
- Jó reggelt! – ugrott rám Mara
- Mi a fene bajod van? – morgom a takaró alatt.
- Várnak a plázák! Na gyerünk, kelj már fel! – rángatja rólam a takarót. – Ébresztő! Mindjárt 10 óra. Még elkészülsz felkeltem a többieket is. – és már el is tűnt az ajtó mögött.
Nagy nehezen összekapartam magam és a lányokkal elindultunk a már várva várt ’városnézésre’.
- David – Bill, már az első interjú után – Beszélhetnénk?
- Mond.
- Négyszemközt. – húzta el a többiektől.
- Na mi olyan fontos, hogy a többiek nem hallhatják?
- Hallottál már a The Devil’s Daughters-ről ugye? – Bill halkan.
- Persze. Peterrel, a menedzserükkel haverok vagyunk. Miért?
- Szóval, arra gondoltam, hogy ezt a turnét megcsinálhatná a két banda közösen.
- Hogy?
- Úgy értem, hogy a lányoknak nincs fix programjuk, nekünk meg jól jön egy kis felhajtás. Ők is és mi is jól járunk.
- Georg és Gustav tud róla. A lányoknak meg még nem szóltam az ötletről. Előbb egyezzen bele a haverod.
- Ez nem is olyan rossz ötlet, de most árulj el valamit. Melyik leányzó tetszik? Csak nem az énekes?
- Nem, ők Tommal ölik egymást. Inkább Arine az aki tetszik.
- Aha, értem...vagyis nem. Hogy érted, hogy ölik egymást?
- Tom (szerintem) odavan a csajsziért vagy legalábbis, tetszik neki, csakhogy az nem hagyja magát. Szerintem, nem lenne itt semmi baj, csak hát az újságok nem épp a legjobb színben tüntetik fel a tesóm. És sztem a csajszi csak nem akarja megégetni magát.
- És ha együtt turnéznak, megismerik egymást és összejönnek? – David sejtelmesen.
- Vagy legalábbis, tisztázzák egymás között a dolgokat. Remélem. – Bill
- Ti meg mit susmogtok itt? – Tom
- Csak beszélgettünk. De inkább mesélj, hogy jöttök ki azokkal a lányokkal, akikről már meséltetek.
- jól. – jött a tömör válasz.
- Na jó gyerekek, irány a következő interjú, közben én elintézek egy telefont. – szállította be a fiúkat a minibuszba és mikor senki sem látta, rákacsintott Bill-re. Az interjú után intett Bill-nek, hogy menjen oda.
- Nem mondom, hogy Peter ugrándozott örömében, de azt mondta, megkönnyítettük a dolgát, de azért még beszél a lányokkal, hogy ők, mit szólnak hozzá.
- Akkor már bukott az ötlet. – Bill lemondóan.
- Miért?
- Mert éppen a lányok tartják távol Leilát Tomtól. Egy percre sem fogják egyedül hagyni.
- Ezen könnyen lehet segíteni.
- Jöttök már? – ment oda hozzájuk Tom.
- Persze. – a megszólítottak egyszerre.
- És mit csináljunk ebben a szabad 2,5 órában? – David
- Plázázzunk. – Ajánlotta Bill.
- ...? – Tom
- Azt mondtad, hogy új sapkát akarsz és nekem sem ártana néhány csecsebecse.
- Én előbb inkább kajálnék, de tőlem rendben. – Georg
- Szintén benne vagyok! – Gustav
- Akkor ezt megbeszéltük. – David.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
