|
4. rész
2010.01.08. 17:02
Épp vége lett a filmnek és Tom le akart ugrani egy cigiért.
- Kérlek Peter, nyár van és lakhatna az én szobámban. Neked semmibe sem kerülne. – ütötte meg Tom fülét egy telefonbeszélgetés. Megfordult és egy könnyeivel meg a szobája zárjával küszködő Leilát látott.
- Peter, kérlek! Tudod milyen az apám, meg, hogy a húgom sem hadja magát és nem akarom, hogy olyan legyen a kapcsolata apámmal, mint nekem...Köszönöm...Nem is sírok! – de már akkor zokogtam.
Letettem a telefont és most azon bosszankodtam, hogy nem bírom kinyitni az ajtót.
- Hogy a fene esne ebbe a szarságba is! – fakadtam ki.
- Hagyd, majd én. – egy meleg kéz fogta meg az enyéimet, egy másik pedig kinyitotta az ajtót. Aztán ugyan az a két kéz átölelt szorosan, lágyan. Ekkor omlottam teljesen össze. A kezek tulajdonosa könnyedén felkapott és bevitt. Ráfektetett az ágyra, majd becsukta az ajtót. Mire visszaért, sikerült kissé összeszednem magamat.
- Sajnálom, hogy... – kezdtem volna
- Ssss! Nincs semmi baj. – simogatta meg könny[- és festék]áztatta arcomat, mire én megint a karjaiban kötöttem ki.
- Kössz, hogy kinyitottad az ajtót. – mondtam, mikor már eleresztettem. Valahogy erőt adott az ölelése. – Azt hiszem, jobb, ha most megmosom az arcom. – ő erre csak mosolygott. Pár perc múlva már régi jókedvemben léptem ki a fürdőszobából. – Elküldtem a pólódat a tisztítóba. Köszönöm szépen. – közben levettem a selyem ”kabátomat” és lelöktem az ágyra.
- Nem kellett volna. – ő. Miért van az, hogy a combom érdekesebb, mint a fejem tájéka? XD
Rátámaszkodtam a jobb lábamra, az oldali kezemet csípőre vágtam, a bal lábamat oldalra nyújtottam és a balkezem lelógattam. Így álltam meg előtte.
- Életem. Lehetne, hogy ne a combomat stíröld? – mosolyogtam rá.
- Hogy? Bocsi. – néz rám zavarodottan.
- Tom! – nyújtottam ki felé a kezem. Felállt és megfogta, mire én közelebb húztam magamhoz.
- Köszönöm. – mondtam komolyan.
- Mit?
- Hogy nem hagytál kinn a folyosón. És köszönöm a délutánt. Régen volt már ilyen jó délutánom a lányok nélkül. – halványan elmosolyodtam és automatikusan közelebb léptem. Ő is tett egy lépést, miközben egymás szemébe néztünk. [végre a combom nincs a látókörben] Az arcunk egyre közelített. Az utolsó pillanatban Alice rontott be, mire úgy rebbentünk szét, mint a verebek.
- Leila, Leila! Képzeld, holnap egész napra szabadfoglalkozást kaptunk! – ugrándozik
- Ez igazán remek hír. – mosolyogtam. – A többiek már tudják?
- Nem. Megyek, szólok nekik! Egyébként, szia Tom! – és már szaladt is kifelé, de az ajtóban lefékezett és gondolkodva visszafordult. – Megzavartam valamit?
- Nem! – egyszerre Tommal.
- Még jó is, hogy jöttél. Meg kell kérdeznem Billt a holnapi menetrendről. Megleszel? – én csak bólintottam.
- Moon! – kezdte Arine, mikor megbizonyosodott róla, hogy csak ketten vagyunk.
- Igen?
- Mi volt ez az előbb? Úgy rebbentetek szét, mint a falevelek egy őszi fuvallattól.
- Remek hasonlatokkal tudsz élni. – nevettem rá.
- Moon, ne őrülj meg! – néz rám komolyan.
- Hogy érted?
- Nincs semmi bajom a sráccal, és én csak féltelek, de ez a srác egy womanizer, womanizer, you’re a womanizer baby... – kezdte énekelni. - ...you you you are, you you...
- Tudom! Tudom, hogy az. És ne Britney-z itt nekem, mert túl jól áll. Még a végén kitúrsz a helyemről. – nevettem.
- Azt inkább kössz, de nem. – ő is nevetett. – Na, de most komolyan. Te is tudod, hogy milyen. Ne kezdj vele. A te érdekedben mondom.
- Tudom. – dőltem hanyatt az ágyamon. – Tudom, hogy neki a lányok csak arra kellenek és, hogy nem tekinti őket másnak, csak különböző árú kúrváknak.
- Akkor miért akartad megcsókolni?
- Nem tudom. Csak,... – még igazán én sem tudtam miért.
- Csak? – Arine, életem! Csak nem szállsz le a témáról?
- Mikor az ajtómhoz értem, kivoltam idegileg és nem bírtam még az ajtót se kinyitni. És odajött, kinyitotta, aztán meg átölelt. Aztán minden erőm elhagyott és behozott a szobába és... – Arine az ágyon ült és figyelmesen hallgatta a mesémet. - ...és az ölelése erőt adott. Össze tudtam szedni magam. (Rekord idő alatt.) Kimentem a fürdőbe, aztán meg megköszöntem, amit tett. A többi meg jött magától. – felültem, és a barátnőm szemébe néztem.
- Jaj, ne. Ez a tekintet...
- ?
- Ismerem ezt a tekintetet. A szemed olyan, mint a telihold.
- Mi?
- Tetszik neked.
- Nem! Csak gyenge voltam! Ennyi!
- Moon! Kerüld el! Komolyan mondom.
- De ha nem tetszik, akkor miért? És azt egyébként is, hogy a fenébe csináljam, mikor majdnem szemben van a szobánk?!
- Csak két nap. A holnapit csavargással, shoppinggal, meg koncival töltjük, vasárnap pedig néhány interjú és irány a következő állomás.
- Na, így már megoldható.
- Mi megoldható? – jött be Neja.
- A holnapi szórakozás. – nevetek rá – csavi és shopping.
- Remek. Egyébként legközelebb kilincsre csukjátok be az ajtót, ha olyanról beszéltek, amit másnak, nem kéne hallania, vagy legalább magyarul beszéljétek meg, ne németül. [észre sem vettük, mikor tértünk át németre]
- Miért? Ki hallott mit? – Kara is megérkezett Marával az oldalán.
- Áh, senki, semmit. Csak a rasztás csávó támasztotta a szemközti ajtófélfát. És ahogy az utolsó mondatokat elcsíptem, mintha róla lett volna szó.
- jól van. Váltsunk témát. – ajánlotta (végre) Mara.
- Tudtátok, hogy még mi holnap lustálkodunk, a fiúk interjúról, interjúra mennek? – Kara
- Na ne mond. Úgy kell nekik. Mi meg shoppingolunk. – Arine.
- Majd gondolunk rájuk. – Mara
- Ok. Más téma: jön ki Sziszi. – én
- A húgod?
- Nem, a nénikém. – következmény: nagy nevetés.
- És mikor jön? – Kara
- A jövő hét közepén, a berlini reptérre. Remélem, ki tudok majd menni elé.
- Majd addig még azt is megoldjuk. – Mara
- Ja. De most már menjünk aludni, mert lassan éjfél. – Neja.
- Már? – én
- Igen. Na, jó éjszakát. – és azzal átvonult a saját szobájába.
- Vigyázzanak rátok a csillagok! – én – Jó éjt! – azzal bevonultam a fürdőszobába.
- Nacht! – Kara
- Aludj jól! – Mara, majd hallottam, ahogy becsukják maguk mögött az ajtót.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
