|
57. rész - Alkoholos befolyáltság
- Egyébként az a tag, akinek a kocsijába beszálltál...
- A menedzserem. De inkább tegyük le és siess.
- Ja, vagy úgy. Oké, sietek.
- Szeretlek. – nem válaszolt, csak bontotta a vonalat.
Ade kíváncsi szemekkel méregetett, gondolom tudni akarta Tom „hiányzásának” okát.
- Összekeverte a dátumot. – válaszoltam egyszerűen
- Uh, biztos nagyon tele van a naptára. - jegyezte meg cinikusan - És most?
- Szól Billnek, aztán idejönnek.
- Az még beletelik egy kis időbe, nem?
- De. Úgyhogy igyunk. – adtam ki az utasítást, amit hűen követtünk mind a ketten. Persze annyira azért nem akartam elveszteni a józan eszemet, főleg nem úgy, hogy a családom is a helyszínen tartózkodott.
Legurult pár pohár ital és a hangulat is egész emelkedett volt, mire az ikrek megérkeztek. Parkolóhelyet kerestek, majd kisebb séta után Tobias-al - biztonsági őr - az oldalukon beléptek az étterembe. Egyáltalán nem keltettek nagy feltűnést, a táncparkett zsúfolva volt a rokonoktól, így senki nem figyelte ki lép be az ajtón. Vagy talán mégis?
- Ne igyál már ennyit, be akarsz rúgni? - rivallt rám Ade, elvéve előlem a ki-tudja-hanyadik italomat
- Valamivel el kell ütni az időt. - nyúltam a pohár után - Legalább amíg a fiúk nem jönnek..
- Nem! - rázta meg a fejét, majd az ajtó felé pillantott és felsóhajtott - Köszönöm!
- Mit köszönsz?
- Maradj itt, mindjárt jövök. - mosolygott, majd komoly arccal a pultoshoz fordult - Te meg ne adj neki inni, csak vizet!
- Adee, hová mész? - szóltam utána, de már nem hallotta.
A srác felé fordultam, aki az italokat adta ki. Rákönyököltem a pultra, az arcomat pedig a tenyereimbe temettem. Kezdett megmutatkozni rajtam az alkohol hatása, szédültem és enyhén rosszul éreztem magamat. Amíg Adeline-ra vártam, kértem egy pohár vizet. Aztán még egyet, meg a következőt.
Az időérzékemet totálisan elvesztettem, az én mércémmel bőven eltelt fél óra is, mire viszontláthattam barátnőmet - szerinte viszont ő csak maximum öt percig volt távol.
- Végre. Rád jött a hasmars? - kérdeztem, amikor egy ismerős fazon ült a mellettem lévő üres bárszékre.
Kikért egy italt, a srác a pult mögött pedig tátott szájjal töltötte ki neki. Nem tudtam, mi olyan érdekes rajta, egészen addig, amíg jobban meg nem néztem.
- Jesszusom! - ugrottam a karjaiba rögtön, aminek következtében sikerült lecsúsznom a székemről. Erre a mögöttem lévő alak elkapta a karomat. Nem méltattam egy "Köszi"-nél továbbra, oda se pillantottam, ki lehet az. - Bill, úgy hiányoztál! Mikor jöttél?
- Én is örülök neked, de te ittál? - tolt vissza a helyemre, megérezve rajtam az alkoholszagot
- Nem találtam jobb elfolgal.. elfog.. tudod mit. - nevettem az összeakadó nyelvemen - Tom hol van?
- Mögötted áll és neki köszönheted, hogy nem a földön landoltál, amikor megindultál lefelé a székről. - válaszolta egy mélyebb, férfiasabb hang, amitől ha lehet, még jobban megszédültem.
Átnéztem a vállam fölött, aztán egész testemmel felé fordultam. A máskor bódító illatától most a rosszullét kerülgetett, és az sem volt jelenleg előnyös, hogy ilyen magas. Szédítő volt az egész pasi.
- Szia, bébi. - méregetett furcsán - Ne üss le, de..
- Ha azt akarod mondani, hogy nem szép egy alkoholos befolyáltság alatt lévő lány, akkor már le is tudhatod ezt a részt..
- Alkoholos mi? - nevetett fel - Befolyáltság? Olyan szó mióta létezik?
- Ne nevess ki, tudod mire gondoltam. Csak összeakad a nyelvem, és nem a tiéddel..
Közelebb hajolt, átölelte a derekamat, aztán egy puszit adott a szám szélére. Érjem be ennyivel? Normális esetben azt mondanám, hogy: "Hé, az elvonási tüneteimet ez nem orvosolja!". De mivel ez egyáltalán nem volt normális eset, így csak arra futotta, hogy..
- Még! - követelőztem a nyakába kapaszkodva, miközben minél jobban igyekeztem megszüntetni a köztünk lévő távolságot.
- Ülj vissza a helyedre, jó? - nyomott a székre - Légyszi, egy pohár vizet. Köszi. - intett az italos srácnak
- Szédülök. - összegörnyedtem a pulton, behunytam a szemem és közben próbáltam valami kellemes dologra koncentrálni. Ade átkarolta a vállamat.
- Elkísérjelek a mosdóba? - hangjában némi aggodalom csengett
- Hagyd, egyedül is el tudok menni. - egyenesedtem fel újra, leszálltam a székről és kicsit dülöngélve ugyan, de a mellékhelyiség felé indultam. Barátnőm persze szorosan a nyomomban volt, belém karolva támogatott el a mosdóig.
- Fasza buli, nem? - nevetett az irónián Tom, elfoglalva öccse mellett egy ülőhelyet - Idejövök és nézd meg milyen állapotban van.
- Remélem jobb színben lesz, mikor visszajön.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
