|
54. rész - Tom kizárva
- Hallod Bill, én megöllek, ha a tesód kárt tesz valamiben a házamban. - színlelt felháborodást
- Tom úgyis megvéd.. - öltötte ki nyelvét a basszusgitárosra, majd előrefordult.
A Cadillac Escalade megállt a kocsi bejárón, a három fiú pedig szélsebesen pattant ki belőle. Georg előkereste a kulcsokat, míg Tom próbálta megfékezni az indulatait. Mikor beértek a házba, a rasztás azonnal a hűtőhöz ment.
- Szolgáld ki magad.. - Georg
- Kösz. - becsukta a hűtő ajtót, és egy üveg sörrel a kezében a nappaliba ment. Leheveredett a kanapéra, és hangos gondolkodásba kezdett.
- Na, szóval. Köztudott tény, hogy Adeline ki nem állhat engem.. erre Gitta véletlenül összefut vele, és a csaj telebeszéli a fejét azzal, hogy mekkora bunkó paraszt vagyok. Ráadásul az se segített sokat, ahogy a telefonban dumáltam vele.
- Adeline-al?
- Vele. Mikor meghallottam, azt hittem belém csapott a villám. Örültem, hogy eddig se kellett róla tudomást vennem.. Amúgy is ő kezdte a flegmázást, persze, hogy nem hagytam magam!
- És most mit akarsz csinálni? - szólt be Georg a konyhából - Bill, iszol valamit?
- Nem, köszi. - mondta, és testvérére nézett - Úgy látom, nekem kell vezetnem hazáig.
- Te tudod. - hagyta rá a fiúra, és egy pohár sörrel tért vissza, majd letelepedett a másik kettő mellé. - Mit fogsz tenni, tehát?
- Egyelőre halvány lilám sincs. Lehet, holnap elmegyek Gittához és kifaggatom.
- Hát ez nem hangzik túl biztatóan.. - Bill - És ha nem lesz otthon?
- Miért ne.. jah, igaz. Berlinbe megy meghallgatásra. - fintorgott
- Elvihetnéd te, és akkor tudnátok beszélni! - vetette fel az ötletet Georg
- Haveer, belelátsz a fejembe. - vigyorodott el Tom, és lepacsiztak
- És szerinted nem fog ellenkezni? Mintha ma azt mondta volna, hogy legközelebb busszal megy, és nem veled.. - okoskodott a legifjabb Kaulitz
- Ne legyél már ennyire pesszimista. - legyintett - Inkább kérdezd meg tőle, hogy mikorra kell odaérnie.
***
- Szia, anya! Megjöttem! - kiáltottam el magamat, miközben letettem a bőröndömet a nappaliban.
- Hát te hol voltál? - kérdezte némi éllel a hangjában, kifelé tartva a fürdőből. - Apádtól el se köszöntél.
- Tom jött értem, mert lekéstem a buszt. Aztán meg elmentünk Berlinbe, mert Billel vett egy házat közösen. Akartam szólni, de mikor hívtalak, épp rohantál apu után. - adtam magyarázatot
- Nem vettem volna rossz néven, ha Tom engem kérdez meg, elvihet-e téged!
- Jaj, anyu... itt vagyok egyben és teljes a tepsi épségem! - mosolyodtam el - Tom tud rám vigyázni.
- Persze, hogy tud. Mikor még őt is mindenhová testőrök kísérgetik. - rázta meg a fejét
- Jól van, ezt ne most beszéljük meg. Egyébként eddig sem kapálóztál kézzel-lábbal a dolog ellen.. - hagytam rá, és felvittem a szobámba a bőröndömet.
Ledobtam az ágyra, és kirámoltam belőle a dolgaimat. Még egy pót terhességi tesztet is találtam a pipere cuccok között. Szörnyű, hogy mennyire be vagyok még mindig rezelve. Amikor végeztem, és biztonságos helyre dugtam a dobozt, benne a teszttel, lementem a konyhába. A zsebemben megrezgett a telefonom. Egy SMS.
"Szia. Csak meg szeretném kérdezni: holnap mikor indulsz Berlinbe? Ha akarod, elviszlek és aztán miénk a főváros. Tom kizárva. ;) Puszi. Bill"
Valamilyen oknál fogva nem lepődtem meg azon, hogy pont az egyik Kaulitz-tól kaptam üzenetet. Számítottam rá, hogy a mai napon még hallok felőlük. Röviden válaszoltam csak.
"Szia. Reggel hét órára legyél itt. Tom kizárva. Puszil: Gitta"
Elküldtem az üzenetet, és gyorsan bedobtam egy szendvicset vacsorára. Elvonultam tusolni, pizsamába öltöztem és a takaró alatt kuporogva kapcsolgattam a tévécsatornák között.
A következő nap reggelén álmosan sétáltam be a fürdőszobába, hogy rendbe szedjem magamat. Komoly erőfeszítéseket kellett tennem, de sikerült hamar emberszerűvé varázsolni az arcomat. Leakasztottam a fogasról a válltáskámat, beledobáltam a pénztárcámat, a telefonomat, a kulcscsomómat, Bill dalszövegeit, kiskanalat, yoghurtot - mert reggelizni már nem nagyon volt időm. Tartaléknak még egy sajtos kiflit is eltettem, nehogy Bill elkezdjen prédikálni, hogy már megint fogyókúrázok. Pedig nem is szokásom.
Az Audi pontban hét órakor állt meg a kapuban. Ezzel egyidőben mobilom csörgése is jelezte Bill ittlétét.
- Szia. Itt vagyok a házatok előtt.
- Szia. Mindjárt megyünk, egy perc.
- Oké. - nyomta is ki.
Szerencsére anyuval még tegnap késő este megbeszéltem, hogy ma felmegyek a fővárosba. Nem repdesett az örömtől, az várható volt. Viszont amikor megemlítettem neki, hogy Bill elvisz, kicsit mintha megenyhült volna. Ám váratlan fordulat készült keresztül húzni valaki számításait: anyu mindenáron velem akart jönni. Hiába volt minden ellenérvem, ő ígyis rá tudott kontrázni.
Az autóban várakozó Bill nem leplezte meghökkenését, amikor meglátta anyámat a kocsija felé tartani. Felvont szemöldökkel, fura fintorral az arcán nézte végig, hogy nyitja ki az ajtót és száll be a kocsiba a nő.
- Szia Bill. Remélem nem gond, hogy veletek tartok. Szeretném látni, kik próbálják átverni a lányomat.
- Öhm, szia Karin.
- Mi az, hogy átverni? - rivalltam rá a hátsó ülésen elterpeszkedő anyámra. Fogalmam sem volt, miért beszél ilyeneket - Szia Bill. Ne haragudj, hogy nem szóltam, de anya az utolsó pillanatban jelentette be.. - üdvözöltem a még mindig hitetlenkedő "sofőrünket".
- Semmi gáz, ugyan. Számíthattam volna rá, hogy Karin nem enged el csak úgy.
- Ezzel célozgatni próbálsz valamire, fiam?
- Nem, dehogy. Csak tudom, mennyire fontos neked és Peternek Gitta. Elvégre ő az egy szem lányotok.
- Bizony. - helyeselt anya - Na és veletek mi az újság?
- Megvagyunk, köszönjük. Anyu otthon van, Gordon zenélget és vezeti a sulit, a bandánk pedig jól megy.
- Hallottam, hogy vettél a bátyáddal egy lakást. - közölte mellékesen
- Hát, lakásnak elég nagy. Inkább azt mondanám rá, hogy egy villa. – egoista majom - Még tartanak a munkálatok, tegnap megmutattuk Gittának is. Ezért részben a mi hibánk, hogy később ért haza.
- Nahát, ez remek. Igen, tudom. Gitta mesélte.
Anya, ezt azonnal fejezd be! Mi ütött beléd?
- Szerintem nem kellene vezetés közben zavarni Billt. - próbáltam tapintatosan a tudtára adni, hogy ideje elhallgatnia.
- Időnk, mint a tenger. Ha odaértünk is tudunk beszélgetni.
Ettől féltem.
Az út további részében Anyunak hihetetlen módon sikerült lakatot tennie a szájára. Igazából sejtettem mi baja lehet, miért erőszakolta rám magát. Az ő „egy szem lánya” lassan felcseperedik és ez ellen nem tehet semmit. Nyilván mostanság vette észre, hogy egyre kevesebb beleszólása van a dolgaimba. Rádöbbenhetett arra, hogy kevesebb, mint egy hónap múlva már nagykorú leszek. Igaz, Apu szerint csak papíron.
A városhatárhoz közeledve elkezdtem bemelegíteni a hangomat. Annyira izgatott voltam, hogy már nem tudtam mást csinálni. Zsebkendőt tépkedtem, megszámoltam hány hajszálból áll egy hajtincsem, újságot olvastam és osztozkodtam a reggelimen az útitársaimmal. Azon kívül, hogy Anyu és Bill jóllaktak az útravalómmal, sok haszna nem volt ezeknek a tevékenységeknek. Amolyan feszültség levezetőként funkcionáltak csak.
Mivel egész jó megfigyelő vagyok, feltűnt, hogy egy sötét autó végig követett minket. Szóvá is tettem hamar.
- Bill, azt hiszem, üldöz a maffia. Rossz fát tettél a tűzre, ugye? – néztem rá kétségbeesetten – Anya, csak semmi pánik. Megoldjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
