|
53. rész - "Ellenem fordítja"
- Khm.. - ismerős hangot hallottam a hátunk mögül. - Ne az ajtóban álljatok meg, légyszi.
Még ő van megsértődve? Ha elmondanám neki, biztos megértené. Vagy még jobban fel lenne háborodva.. de nem szólhatok egy szót sem.
- Nem hiszem el, hogy nem történt semmi. - rázta a fejét kétkedve Bill, miután bátyja hallótávolságon kívülre került - És Tom miért viselkedik így veled? Már összevesztetek?
Olyan kétségbeesetten várta a válaszom, mintha az Élete függne tőle. Hazudni semmilyen mértékben nem volt kedvem, ahhoz pedig, hogy elmondjam a rossz hangulatom valódi okát - nos még nem érkezett el az idő.
- Tommal kettesben voltunk a fürdőszobában, és ő nem igazán tudta féken tartani a vágyait. - vallottam színt - Viszont nekem eszem ágában sem volt belemenni a játékba. Tekintettel akartam lenni arra, hogy nem vagyunk egyedül.
- Nem különösebben zavarta volna, jól gondolom?
- Túl jól ismered. - mosolyodtam el
- Asszem nem kell magyarázkodnom, miért - közelebb hajolt hozzám, és halkan hozzátette: - Egyébként megsúgom, hogy csak színészkedik. Igazából még jobban beindítottad.
- Egész jól csinálja.. mármint a színjátszást.
Bill csak felhorkantott, majd intett egy távolabb álló pasasnak. A férfi bólintott, mi pedig elindultunk a kapu felé, amin kívül ott várt ránk Tom autója - abban pedig a két fiú ült a babérjain. Gyorsan beszálltunk a fekete járműbe, majd a rasztás rátaposott a gázra és elhajtottunk.
Körülbelül 10 perce lehettünk úton, amikor egy éhes gyomor korgása szakította félbe egyikünk mondandóját..
- Ki volt ez? - néztem össze Billel, mire ő csak felkacagott:
- Még kérdezed? Ott ül melletted.
- Honnan veszed, hogy én.. - ismét egy újabb morgás - Oké, beismerem. - tartotta maga elé két kezét védekezőn
- Mióta nem ettél?
- Azóta, amióta hazaértünk, és lepakoltunk otthon.. anyu.
- Ezt a problémát orvosolni kell. Fiam. - emeltem fel a mutatóujjamat, komolyságot sugallva; de menten elnevettem magam
- Nem is mondtál ezzel semmi vicceset. - jegyezte meg gúnyos arccal, Tom - Jó lesz a McDrive, ha oda megyünk? Mindenki a vendégem, kivéve Georg.. érzem, hogy a te rendelésedet a pénztárcám nem bírná ki.
- Akkor igen csak rosszak a megérzéseid - közöltem gőgösen - De tudod mit? Georg az én vendégem lesz!
- Ne, Gitta. - makacskodott a barnahajú - Ne fáradj.
- A-a, igenis én fizetek!
- Az enyémet is? - somolygott rám a visszapillantóból
- Ennyire ne legyél képben. Természetesen nem fogom kifizetni a kajádat, kivéve, ha csak egy nagy levegőt veszel. - játszottam a jégkirálynőt - Úgy érzem, azt még kibírná a pénztárcám.
A rasztaherceg félmosolyra húzta telt ajkait, engem pedig elfogott a mérhetetlen vágy, hogy most azonnal megcsókoljam őt. Azonban pontosan tudtam, hogy nem ez a megfelelő pillanat rá - és a büszkeségem se hagyta, hogy én legyek az, aki bocsánatért könyörög. Mert egyáltalán: miért kellene a bocsánatát kérnem? Semmilyen bűnt nem követtem el ellene, sőt, én vagyok az, akinek hálás lehet, amiért - remélhetőleg - nem válik belőle 19 éves apuka.
Mire sorra kerültünk, mindenkinek sikerült eldöntenie mit eszik. Tom leadta a rendelést, megvártuk a kaját, aztán a rasztás fizetett. Egy közeli parkolóban leállította az autót, hogy nyugodtan meg tudjunk vacsorázni. Bár ide most nem éppen az a jelző illik, hogy "nyugodtan". Tom kapva kapott a különböző alkalmakon, hogy elvegye az életkedvemet. Hol azt kritizálta, hogy eszek, máskor azt, miért úgy mondtam ki azt a szót. Tehát annak ellenére hogy imádom, kezdett elegem lenni belőle. Kiszálltam az autóból, kinéztem magamnak egy közeli padot és arra telepedtem le. Gondoltam, itt legalább békén hagy, és normálisan meg tudom enni a kajámat. Amint befejeztem, csörgött a telefonom.
- Gyere vissza a kocsiba, indulunk.
- Megígéred, hogy befejezed a cukkolásomat?
- Nem. Na kapkodd magad, különben itt hagyunk.
- Szemét. - letettem, és elindultam visszafelé. Mikor elmentem a jármű előtt, még motyogtam valamit félhangosan, aztán beszálltam.
Az út hátralevő részében inkább csak Georg-al beszélgettem, teljesen hétköznapi témákról. Volt amikor Bill is hátrafordult, és próbálta viccesre venni a figurát. De nem ment neki. A viccei inkább voltak gonoszak, és cseppet sem humorosak, mint máskor. Máskor mindig nevettem a poénjain. Most csak elvétve. Lehet, velem volt a baj.
Tom, az a beképzelt, sértődött majom meg időnként belenézett a visszapillantóba. Ez általában akkor történt, amikor Georg-al hangosan nevettünk valamin. Az ő gondolatai sem itt járhattak.
Magdeburgba érve már a bőröndömet markolásztam, várva, mikor szállhatok ki. Iszonyatosan bosszantott Tom szótlansága, amit az irányomba intézett. Szimplán levegőnek nézett, és ez már merőben sértő volt. Az autó megállt a házunk előtt.
- Örülök, hogy megmutattátok a házat, nagyon tetszik. Tom, kösz a fuvart. Legközelebb majd megvárom a buszt. Georg, jó, hogy nem maradtál otthon. Bill, te meg ne legyél ilyen gonosz. Gustav-ot pedig puszilom. Sziasztok. - soroltam a szavakat egymás után, majd mikor a végére értem a mondandómnak, kiszálltam. Becsuktam magam után az ajtót, és besétáltam a házba.
- Ez meg mi volt? - kérdezte a basszista, majd középre csúszott a hátsó ülésen. - Mi baja van?
- Szerintem a bátyám tudja.. - válaszolt sejtelmesen Bill
- Mégis mit kellene tudnom? Én vagyok az, akinek szarul kell éreznie magát, nem ő! Egy hete nem láttam, persze, hogy megkívántam. Erre mit reagál? "Jaj, Tom, ne itt. Még meglát valaki! Nem vagyunk egyedül.." - fintorgott a hangomat utánozva - Titeket nem zavarna, ha felhúzna benneteket a barátnőtök? Hehe, jótól kérdezem..
- Kösz haver.
- Ne szívd mellre, tudod, hogy nem gondoltam komolyan. - kapta oldalra a fejét a rasztás, gyors bocsánatkérő pillantást vetve barátjára
- Egyébként nekem Gitta elmondta, mit csináltatok. - Bill - És tényleg kellemetlenül érezte volna magát, ha épp az új fürdőszobánkban...
- Ó, haver! - csapott a homlokára Georg - Én meg megkérdeztem tőle, hogy felavattátok-e.
- És mit mondott?
- Azt, hogy mekkora hatalmas konyhánk van.
- Mi van, meghibbant? Mi a fene történt vele egy hét alatt? Ki vele Bill, mit mondott! - nyugtalanul szorongatta a kormányt - Tudsz valamit?
- Csak azt tudom, amit eddig elmondtam.
- Várjatok csak.. egyszer Adeline vette fel, mikor hívtam. És utána Gitta jött nekem panaszkodni, hogy milyen bunkó vagyok. Az a csaj ellenem fordítja. Biztos tele beszélte a fejét mindenféle baromsággal.
- Gustav barátnője? Vagyis az exbarátnője?
- Igen, akivel egyszer én is kavartam. Gondoljátok, hogy ő mondott neki valamit?
- Bátyó, nyugodj már le! Inkább figyelj oda az útra - kérte a kisebbik Kaulitz - Majd Georgéknál kitörhetsz, mint a vulkán.
- Hallod Bill, én megöllek, ha a tesód kárt tesz valamiben a házamban. - színlelt felháborodást
- Tom úgyis megvéd.. - öltötte ki nyelvét a basszusgitárosra, majd előrefordult.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
