- Nyúzottnak tűnsz, Tom.. - bökte oldalba őt Georg - Na, mesélj, mi volt az este?
- Ennyire látszik?- vigyorgott gúnyosan, is kifújta a cigaretta füstöt a száján - El kell mondjam nektek, rohadtul jól esett.. másfél év grupie-zás után már kezdtem elfelejteni azt a zuhanyzós élményt..
- Akkor minden oké köztetek? - érdeklődött Gustav
- Persze - helyeselt a másik - Azt leszámítva, hogy még mindig fáj a kezem.
- Mit csináltál vele? - Georg
- A fürdőszobai tükör kapott egy jobb horgot.. - húzta el a száját a rasztás - De amúgy Gitta rendesen leápolt ;)
- Mázlista! - mosolygott a két G
- Már én is mondtam neki. - Bill, és elnyomta a cigi csikket - David mikor jön?
- Passzolok.. - emelte maga elé a két kezét Tom - de én lassan szerintem visszazúzok a szobánkba..
- Kihagyod a megbeszélést? - pislantott felé Georg
- Itt vagytok hárman, valaki csak van olyan okos, hogy megjegyezze miről volt szó!? - ránézett az ikrére - Bill?
- Mivan? - kapta fel a fejét - Jah, oké. Majd elmondom mi volt..
- Ha csak el nem alszol közben.. - röhögött Gusti - Tom fáradtsága rád is kihat? xD
- Pedig te csak kártyáztál. - Georg cinikusan - Abban se voltál valami fényes :D
- Hagyjál alvadni. - mondta a feketeség, és fejét az asztalra hajtotta - Egy puha ágyat akarok, és egy teljes szabadnapot!
- Én meg sok ilyen éjszakát, és teljes lesz a lelki békém.. - vigyorgott a Raszta, majd felállt az asztaltól. Abban a pillanatban megrezgett a telefonja: üzenetet kapott..
"Ha már úgyis lent vagy, hozol valami kaját? Szeretlek :)"
Szelíd mosoly jelent meg az arcán, miután elolvasta az SMS-emet.
- Mit vigyek Gittának? - nézett körbe a fiúkon - Azt írta, hogy már nagyon éhes..
- Valami salátát.. - motyogta Bill az asztalon fekve, a haja eltakarta szinte az egész arcát
- Mondom nagyon éhes!
- Te tudod mit szeret.. - rántotta meg a vállát Gusti
- Engem. - önelégült mosollyal a srác - Mindegy, rendelek valami ehetőt. Csá.
- Hello - G&G
- Jó éjt! - lendítette meg Drinni a kezét - Szép álmokat!
- Te, ez nagyon kivan XD - nézett egymásra Geo és Gus, szemtelenül somolyogva a feketehajú fiún.

- ..Tobi, megfognád ezt? - nyújtotta oda a finomabbnál finomabb kajáktól roskadozó tálcát
- Persze. - fogta meg a férfi, Tom pedig kinyitotta az ajtót. (Miután megtalálta a zsebében a kártyát..) - Oké, kösz. Elmehetsz ha akarsz, itt leszünk bent.
- Khm.. tudod, 24 órás testőri védelem. - köszörülte meg a torkát Tobi, a biztonsági ember
- Jah, sorry. Akkor én bementem. - és becsukta az ajtót. Letette a kis üvegasztalra a tálcát, és a fürdőszoba felé vette az irányt; ahol éppen az utolsó simításokat végeztem a hajamon. Vagyis kölcsönvettem egy kicsit Bill fésűjét, és megfésülködtem vele.
- Megjöttem. - lépett mögém mosolyogva - Hoztam ételt :D
- "Ételt"? - vontam fel a szemöldököm - Rosszul vagy?
- Csak szerelmes vagyok! - megfogta a kezem, és egészen a kanapéig húzott magával
- Hmm.. és ki az a szerencsés? - kérdeztem sokat sejtetően - Csak nem..?
- De, pontosan.. - nevetett fel - Én..
- Magadba vagy szerelmes? Látod, milyen kis önző majom vagy? - néztem komoran
- Naa... hoztam neked ételt! - grimaszolt - És sültkrumpli is van! :)
- Ha mégegyszer kimondod azt a szót, hogy "étel"; a fejedre öntöm a ketchupot.. - emeltem fel a mutatóujjamat
- Ne bánts.. - hüppögött és közelebb húzott magához - te kis ét.. na jó, abbahagyom! - kivett egy sültkrumplit és a számba nyomta
- Állat.. - vigyorogtam rá, miután lenyeltem a falatot - gonosz vagy!
- Izgató ez a szó.. - nyalta meg a szája szélét - Mondd mégegyszer!
- Azt, hogy.. - belemártottam az ujjam a majonézbe, és összemaszatoltam az orrát - állat?
- Most nyald is le! :P - az arca kb. tíz centire volt az enyémtől - Légyszi..
- Előszöt próbáld te.. - böktem a mellkasába kicsit - ha nem sikerül, akkor majd én.. :)
- Szóval nem akarsz engem.. - fogott egy szalvétát, és letörölte az orrát.
- Pff, nehogy bebeszéld már magadnak. - magamhoz rántottam a pólójánál fogva, és elkezdtem harapdálni az alsóajkát
- Hmm.. ez finom..
- Még mindig úgy gondolod, hogy nem akarlak?
- Nem volt elég meggyőző.. - mondta volna tovább, de beléfolytottam a szót egy forró csókkal. Közben lassan hátradöntöttem, és még hevesebben csókoltam.
- És ez?
- Langyos, langyos..
Leszálltam róla, és gúnyosan ránéztem:
- Na jó, erre nekem nincs időm. Majd szólj ha már eléggé felhevültél.. addig én szépen eszek, mert már tényleg éhes vagyok; meg berakok valami filmet.. - és bevonultam a fürdőbe.
- 1,2.. 3. - számolt magában, mire kinyílt az ajtó és ő vigyorgó képpel bámult rám.
- Asszem itt nem fogok kajálni.. - igazítottam meg a hajam zavartan - de nehogy elkezdj röhögni!
- Már késő.. - és hangos nevetés töltötte be a szobát - ez olyan értelmes volt!
- Mondom ne röhögj! - csípőre tett kézzel, de mosolyognom kellett rajta; olyan édesen nevetett.
- De olyan aranyos volt.. - vihorászott - ..hogy bementél.. és egy.. kettő, há.. három és.. kijöttél..
- Bolond. - ráztam meg a fejem, és elvettem a tálcáról egy szelet pizzát; majd a kanapé elé ültem a szőnyegre. - Hol a távkapcsoló?
- Az távirányító.. és öhm.. - maga mögé nyúlt, és ideadta - az a kezedben meg egy étel.
- Kaja!
- Éteeel - nyújtotta ki rám a nyelvét - étel, étel, étel..
- De ez akkoris távkapcsoló. - feleseltem a pizzát marcangolva - érted?
- Távkapcsoló, étel. - vakarta meg a tarkóját - Értem! :D
Ha nem lenne, komolyan ki kellene találni.. - gondoltam, miközben a TV felé pillantottam.
- Jéé, az előbb Bill volt a TV-ben! - kiáltottam fel hirtelen
- Az egy lány! - ráncolta össze a homlokát
- Hüje, az az öcséd! - vágtam hozzá egy párnát
Na, én megmondtam! Vagyis gondoltam..
- Ehh.. basszus, tényleg? xD
- Te ikerszomorító.. - nyomogattam a távkapcsolót - úgy megmondanám neki, hogy nem ismerted fel.. de semmi kedvem lemenni.
- Ő meg szerintem nincs olyan hangulatban.. - ásított egy nagyot, és behunyta a szemeit - hullafáradt..
- Ahogy te is.. - fordultam vele szembe, még mindig a földön ülve - Ugye?
Résnyire kinyitotta a szemét, és halványan elmosolyodott:
- Kedvemre való ez a póz.. - széttárta a lábait, és elfészkelte magát; majd újra behunyta a szemeit.
- Nekem is, de mintha azt mondtad volna, hogy fáradt vagy..
- Azt te mondtad.. - lazította el magát - pedig én még bírom.
- Aha, és mindjárt bealszol. =)
- Nemis.
- Már látom a nyálcsíkot, ami a szádból folyik ki.. néha úgy alszol, mint egy kisóvodás - fogtam egy szalvétát, és megtöröltem a száját (XD) - ..csak nagyban.
- Szeretlek, amikor ilyeneket mondasz rólam.
- Tudom, - feleltem pimasz vigyorral a képemen - azért mondom!
- Egyként mikor mész haza? - tette fel a (számomra váratlanul jött) kérdést
- Nem tudom, de nemsokára indulok.. bár ha ennyire zavar, akkor akár most is elmehetek. - belekapaszkodtam a két térdébe, és feltápászkodtam. Odahajoltam hozzá, és megpusziltam az arcát.
- Nem mész te sehová.. - még mindig becsukott szemmel ült, úgy fogta meg a derekamat és az ölébe ültetett - Majd ha én azt mondom.
- Azt inkább nem várom meg.
- Mert tudod, hogy nem szólnék egyhamar? - mosolyogva fonta körém a kezeit
- Miről? - úgy tettem, mintha befuccsolt volna a rövidtávú memóriám
- Hát na vajon?
- De miről? Nem figyeltem!
- Arról, hogy menj el! -.-'
- Menjek el? - elképedve néztem rá - Méghogy nem mondod ki egyhamar!? - meglepődve csaptam össze a kezeimet
- Úgy bírlak, de komolyan :D
- Tudom, tudom.. - intettem le - de akkoris tényleg mennem kell! Holnap suli, és még semmit nem tanultam!
- Én már kivégeztem egy időre, az biztos.. - pislogott elégedetten, és megsimogatta a hajam - Ez az utolsó éved, már neked sincs sok.
Keserédesen elmosolyodtam, és sikerült rávennem Tomot, hogy engedjen ki a karjai szorításából. Felkaptam a kabátomat, magamhoz vettem a retikülömet.. mielőtt azonban elindulhattam volna, megbeszéltük, hogy jövőhét pénteken és szombaton lejön Magdeburgba a fiúkkal..

Nemsokkal később már a zajos berlini utcákat jártam; azon tűnődve: hogyan tálaljam Kirának az eseményeket? Mert elakartam neki mondani, mennyire boldog vagyok.. és mert tudom, hogy ő is annak akar látni.
Míg odaértem, volt időm gondolkodni. A város egyik külső, régi negyedében lakott. Egy keskeny, ódon házakkal teletűzdelt utcába vezetett az utam. A macskaköves aszfalt, és a kis édességbolt kirakatának kopott fakerete a régi időket elevenítette fel. A Werther's Süßigkeiten feliraton megcsillant a nap fénye.
Megálltam a nagy, fehérre mázolt ház előtt; és becsengettem. Amint leengedtem magam mellé a kezem, hangos lábdobogás zaja ütötte meg a fülemet. Kira ott állt az ajtóban, mielőtt még annyit mondhattam volna: "Szia".

- ..térj már a lényegre, ki nem állhatom ha húzod az agyam! - és elémtolt egy bonbonos dobozt - Talán serkenti egy kicsit az agysejtjeidet..
- Szóval.. - kiszemeltem magamnak egy kocka alakú étcsokoládét - ..éppen indultam volna haza, de előtte még venni akartam valami kaját..