- Megyünk hát.. - mellém lépett, és megfogta (némi habozás után persze) a kezemet - Reggel ütközünk :D
- Sziasztok =) - intettem egyet a fiúknak, majd kissé feszengve; de követtem a srácot, aki előzőleg már magához 'láncolt'.
Mikor odaértünk az ajtóhoz elkezdett mosolyogni. Kinyitotta az ajtót, és udvariasan (!?) előreengedett.
Nagyon akarsz valamit, ugye?
Leültem a kanapéra, míg ő a minibárnál szorgoskodott. És ami a legmeglepőbb, hogy egész idő alatt csak mosolyogott. Akármit tettem vagy mondtam, mosolygott.
- Minek örülsz ennyire? - kérdeztem, miközben az egyik piros díszpárnát gyömöszkéltem. (gyűrögettem..)
- Neked. - beleivott az italába, majd fejével a TV felé bökött - Akarsz valamit nézni? ;)
- Igen: - somolyognom kellett, mikor arra gondoltam, hogy ki fogom mondani - Téged.
- És hogy szeretnél? - levetette a sapkáját, és rám vigyorgott - Hmm?
- Kibontott rasztákkal és egy szál alsónadrágban. - elszántnak akartam látszani, és Tom arcát szemrevételezve az is voltam. Nem akartam én levetkőztetni, jobbnak láttam, ha a maga módján szabadul meg a ruháitól. Egyébként is egész más szándékaim voltak vele, mint ahogy azt ő szerette volna.
- Szolgálatra készen.. állok. - és úgy nézett rám, mint egy ártatlan kölyökkutya.
Felálltam a kanapéról, - mélyen a szemében nézve - de ő gyorsabb volt. Elém lépett, érzékien megcsókolt; miközben egyik kezével finoman simogatta a nyakamat. A másikkal pedig lassan elkezdte fölfelé húzni a felsőmet. Éreztem, hogy óvatosan a díványra dönt. (Én már félig elolvadtam az erős karjai között..) A nyakamat csókolgatta, és próbálta lefejteni rólam a nadrágom. Igyekeztem véka alá rejteni feltörő vágyaimat, ám ezt Tom hamar észrevette. Elakartam kerülni a pillantását..
- Tom, mondanom kell valamit.. - megsimogattam az arcát, amit egy kérdő tekintet követett a részéről - ..van egy srác, akit már régóta szeretek.. de nem merem bevallani neki, mert.. mert félek, hogy csak kinevetne..
Ő csak szótlanul fürkészte az arcomat, és közben lassan lemászott rólam; majd arrébb ült. Ridegen meredt maga elé, én pedig belekezdtem..
- Egy suliba jártunk.. amikor először hozzámszólt, egy fafejű tuskónak hittem, de.. de ahogy telt az idő és egyre többet voltunk együtt.. kezdtem beleszeretni.
- Szuper. - szólt unottan, csalódással a hangjában. Felpattant, a fürdőszobához indult. Összekapta a cuccait, és becsapta maga után az ajtót.

A ruháit idegesen a földre dobta, majd a tükör elé lépett. Görcsösen markolta meg a mosdókagyló szélét, farkasszemet nézve saját magával.
- Te szerencsétlen! - tört ki belőle az elkeseredettség, amint az öklét tükörképébe vágta. Egy apró könnycsepp jelent meg a szemében. "Miért szereti még mindig?? Én nem vagyok neki elég jó?! Hát persze, hogy nem.. hisz én nem írok dalokat a szerelemről, én nem hívom fel minden héten legalább egyszer! Bill, Bill és mindig, mindenhol csak ő!!!" Miközben másik tenyerével a falnak támaszkodott, és lehajtotta a fejét; addig a fú kezéből a vér a tükör pókháló-szerű repedésein keresztül lefelé csorgott.
- Toom, minden re..? - rohantam be a fürdőbe, ám amint a véres tükörre vetődött a szemem, elállt a lélegzetem. Megindultam felé, mialatt ő megnyitotta a csapot, hogy tisztára mossa a sebét.
- Még itt vagy? - haraggal a hangjában, majd a törött tükörből rám nézett.
- Miért okozol fájdalmat annak, akit..? - makacsul megvonta a vállát, és kisétált.
Ne csináld ezt velem, kérlek! -bámultam a vércseppektől gyöngyöző hófehér mosdókagylót.
Amikor kimentem, lopva rám pillantott és félszemmel követte minden mozdulatomat.
- Mit akarsz még tőlem ezek után?
- Azt hittem egyértelmű volt, hogy rólad beszélek.. - az ajtó felé vettem az irányt, majd a kilincsen megállapodott a kezem - De nem ér semmit az egész, ha te mást szeretsz..
- Miről beszélsz? - kérdezte, a fájós kezét szorongatva
- Van barátnőd, nem igaz? - épp csak kinyitottam az ajtót, mikor halkan utánam szólt:
- Igen, és most akar faképnél hagyni..
- Csodálatos. - fújtam egyet, s egyszerűen csak le akartam lépni. Nem hagyta.
- Gitta!? - felugrott a díványról, és hangosan a tudtomra adta: - Felfognád végre, hogy szeretlek?
A szívem kihagyott rögtön két ütemet, és hitetlenkedve csuktam be magam mögött a vörösesbarna szobaajtót. Kint álltam a folyosón, és a fiú szavai csengtek a fülemben. Vissza kellett mennem, hogy elmondjam..
- Tom! - kopogtam - Mondanom kell még valamit..
Résnyire kinyílt az ajtó, és két csillogó barna szempár találkozott egymással.
- Csak azt akarom.. - haboztam - Én is szeretlek.
Felém nyújtotta a vágástól megsebesült kezét, és halványan elmosolyodott.
- Akkor megnézed a sebem? Fáj.. - behúzott a szobába, magához ölelt és lágyan megcsókolt. Némán (mégis majd kicsattanva a boldogságtól) bólintottam, és leültettem a kanapéra. Megkerestem az elsősegély-csomagot, és miután lefertőtlenítettem a sebet, bekötöztem azt. Visszamentem a fürdőszobába, hogy a helyére tegyem a dobozt; de mire végeztem, Tomot nem találtam sehol. Pedig csak hátra kellett volna fordulnom, hogy meglássam.
- Mit is mondtál az előbb? - arrébb söpörte a hajamat, hogy megpuszilhassa a vállam; miközben hátulról hozzám simult - Most hallottam először őszintén a szádból..
- Szeretlek!? - lassan haladtunk a dívány mögötti felé, ugyanúgy élvezve a másik közelségét. Rajtam még mindig ruha volt, így Tom örömét lelte abban, hogy megszabadíthat a szükségtelen daraboktól. Mosolyogni akkor láttam újra, amikor óvatosan az ágyra fektetett és puha ajkai az enyémhez értek..
- Hozok valamit! - és eltűnt a minibár mögött. Nemsokára egy üveg hideg pezsgővel, és két pohárral.
- Le akarsz részegedni a boldogságtól? - tartottam somolyogva a poharainkat, hogy teletöltse. Aztán bemászott mellém, és koccintottunk.
Megtöröltem a szemem, mert éreztem, hogy mindjárt elsírom magam. Olyan hihetetlennek tűnt, ahogy a karjaiban feküdtem; és mikor a mellkasára hajtottam a fejem, hallottam minden egyes szívdobbanását.
- Álmos vagy? - tudakolta kedvesen
- Egy picit.. - a mutatóujjammal köröket rajzolgattam a hasán - ..te mióta tudod, hogy szeretsz?
- Fingom sincs. - rántotta meg a vállát - Talán azóta, hogy akkor Hamburgban kiadtuk egymás útját..
- Legalább most beszélhetnél szépen.. - finoman megsimogattam a bebugyolált kezét - Szerinted tudsz vele játszani?
- Rajtad vagy a gitáron? - kérdezte egy sunyi mosoly közepette, majd felnevetett. Kikeltem a karjaiból, és úgy ültem rá a csípőjére, hogy szemben legyek vele. Ahogy találkozott a tekintetünk, önkéntelenül is elmosolyodtam.
- Ha kibontottad a rasztáid, játszhatunk..
- Csak ez az akadálya, hogy az enyém legyél?
- Mit szeretnél még?
- Mondjuk a boxeremtől gyorsan megszabadulni.. - szó szerint magára rántott, és ahogy megcsókolt, az egész testem libabőrös lett. Több-kevesebb sikerrel lefosztottuk egymásról az alsóneműt, s nem maradt más, csak: a meztelen valóság. Ami valami oknál fogva mindkettőnknek jobban tetszett, mint a viselet. Ott simogattam, ahol csak értem; ott csókoltam, ahol csak kérte. Az ajkaitól a mellkasáig, és onnan egyre lejjebb. Aztán ő vette át az irányítást.. olyan gyengéd volt, mint még azelőtt soha. Úgy vigyázott rám, mint egy porcelánbabára. Úgy bánt velem, ahogy egy hercegnővel szokás.. és ő volt a (Raszta)herceg.
Nem sokkal később - talán egy-két óra múlva - fáradtan zuhantunk egymás karjaiba, és nem kellett hozzá sok idő, hogy mindketten elaludjunk..

Amikor felébredtem, halk beszélgetés ütötte meg a fülemet. Az egyik fél Tom volt, a másik pedig Bill.
- Öregem, de jó dolgod van.. nekem egész éjjel kártyáznom kellett Georgékkal, te meg összejössz álmaid nőjével.. - hüledezett az 'öcskös'
- Ez volt az ára.. - forgatta a csuklóját a másik - és sok átvirrasztott éjszaka. De megérte.
- Le fogják vonni a fizetésedből.. - grimaszolt Bill - tök szar..
- Különösebben nem érdekel, - vont vállat - van elég pénzem.. pénzünk. Egy tükör miatt nehogy már kiverjék a balhét!
- Kábé.. na, rágyújtunk? - állt fel Bill a bátyja mellől - Látom elvonási tüneteid vannak! :P
- Csak fáradt vagyok.. egyébként meg most hagyjam itt? - biccentett felém
- Alszik még egyáltalán?
- Nem tom. - ráncolta össze a homlokát - Meglesem.. - odajött az ágyhoz, és leguggolt amellé. Lassan kinyitottam a szemem, és ahogy megláttam, eluralkodni készült rajtam a vágy: hogy megcsókoljam.
- Jó reggelt - simogatta meg a takaró alól kilógó kezemet - ..kialudtad magad? ;D
- Egy élet nem lenne elég ahhoz, hogy ezt kipihenjem! - ásítottam, és (ügyelve arra, nehogy kivillantsam valamelyik ruhátlan testrészemet (x )felültem az ágyban. - Szia Bill! Öö.. nem baj, hogy itt aludtam?
- Dehogy baj - vigyorgott a rasztás - Ugye? :D
- Nem téged kérdeztelek, mert tudom, hogy téged nem zavar.. - somolyogtam - egyébként hol vannak a ruháim? - néztem körbe a szobában, a cuccaimat kutatva.
- Valahova ledobtam, de már nem emlékszem hova.. - vakarta meg a tarkóját
- Akkor megkereshetnéd, mert a takarón kívül nincs rajtam semmi.. - súgtam oda neki, talán túl nagy átéléssel (és túl hangosan) is
- Úgy érted, hogy SEMMI?! - dülledtek ki Bill szemei - Öhm.. Tom, ugye most azonnal megakarod keresni azokat a ruhákat??
- Hmm, majd ha visszajöttünk a cigizésből, akkor. - felállt az ágy mellől és az ikrével együtt az ajtóhoz ment - Addig próbáld egyedül. Vagy zuhanyozz le.. :P Mindjárt jövök!
- Azt tudod ugye, hogy 20 év múlva ilyenkor impotens leszel? - szóltam utána
- Addigra leszokok! - feleselt vissza - Szeretlek! Majd jövök! - és lementek az étterembe.
Még ugyan kicsit kábán, de kikecmeregtem a paplan alól, és magamra kaptam Tom tegnapi pólóját. Bementem a fürdőbe, hogy letusoljak. A tükör még szét volt ugyan repedezve, de a srác vére már nem szennyezte be. Azt, gondolom ő mosta le. (Egyébként az egész helyiségben Tom-illat terjengett.. hmm.. :) Gyorsan vettem egy frissítő zuhanyt, és visszabújtam a rasztás pólójába. Aztán elkezdtem megkeresni a saját ruháimat. A melltartóm és a bugyim az ágy mellett hevertek, a felsőm és a nadrágom pedig a kanapé díszpárnái alatt. A kis fekete retikülöm az asztalon volt, félig kilógott belőle a Tommal közös képünk. Kellene egy új.. - gondoltam, s visszacsúsztattam a helyére. Akkor jutott csak eszembe, hogy azt sem tudom: mennyi az idő? Ránéztem a faliórára, ami a TV felett függött.
Fél 11 lesz mindjárt.. mikor fogok én hazamenni?
Írtam az otthoniaknak egy SMS-t, hogy remélhetőleg egy óra tájban vergődöm majd haza. (Nem azért mondom, de kicsit már unom, hogy majd' 18 évesen is még mindig a szüleimtől függök..)