- Höhh.. - rötyögött Gusti karbatett kézzel - Egész helyesek vagytok így.. de valami még hiányzik.... :D
És egy "Kicsiny a rakás, nagyobbat kíván" mondat közben ránk ugrott. Billnek szerintem ott csontja tört.. meg legalul Georgnak is.. ugyanis úgy felvisított mindkettő, mint a disznó, amit leszúrtak.
- Normális vagy, bazmeg?? - a feketehajú srác vadul ütögetni kezdte a dobost, ahol csak érte - Szájj le rólam, szájj le rólam, szájj le rólaaaaam!!
- Oké, oké! - a mási fiú tágra nyílt szemekkel - Szállok már..
- Aztán nehogy nagyon messzire repülj! - vigyorgott Tom - Dobolni még tanultam meg.. csak az ágyban..
- Olyan beteges vagy, hallod! - ráztam a fejem, miközben még mindig Tom ölében hasaltam (vagyis keresztben feküdtem rajta)
- ..na meg a zuhanyzóban. - tette hozzá cinikusan - De szép is volt!
- Tudod mikor fog mégegyszer előfordulni!? - Bill a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen - Soha!
Bár nem bánnám, ha lenne folytatása..
- Ezt majd inkább négyszemközt beszéljük meg. - javasolta a rasztás, és felhúzta Georgot a földről.
Nem mondtam semmit, csak bólintottam. Aztán mind leültünk a kis üvegasztal köré, ki a kanapéra - ki pedig a fotelbe. Pár percig egész fagyott volt a levegő: Gustav nem tudta mit kérdezzen, Georg a lábával törődött, Tom engem bámult, Bill mondani akart valamit, én meg hallgattam..
- Szóvaal.. - szólalt meg végül Georg - mit csináltatok ennyi ideig abban a szobában?
- Khm.. - köhintett egyet Bill - ..eléggé érdekes le(nne)..
- Nem találtam a szobát, és már nem akartam visszajönni megkérdezni, hogy hol vannak.. - közbevágtam, mert végülis miattam került olyan cikis helyzetbe. (De akkoris megérdemelte..)
- És minden szobába bekopogtál? - Gustav szerintem tuti agybajosnak nézett
- Csak kb. az emeleten lévők felébe.. - mosolyogtam kínosan, és a hajammal babráltam - aztán már csak találomra kopogtattam.. és..
- És pont a miénket találta el. Hát ennyi a nagy történet. - Bill
- Aztán ugyebár Bill és Gitta nagyon megörültek egymásnak.. - Tom, miközben kuncogott. Muszáj volt oldalba vágnom.. - Aú.. és beszélgettek egy sort, mire Én mondtam, hogy jöjjünk már; mert biztos halálra unjátok magatokat.
- Volt benne igazság.. - nézett gonosz vigyorral Gusti a fájós lábú Georgra - Ugye Listing?
- Haggyál Schäfer. Hozzád nem szólok egy darabig. - duzzogott a másik, a lábát simogatva - Úgy zsibbad a lábam, biztos eltört!
- Ennek a kis majomnak a hibája, nem Gustavé - pillantottam a mellettem ülő rasztásra - Kicsit kétballábas a drága, úgyhogy őt kellene okolnod..
- Direkt szenyózol velem? - csípőre tette a kezét, és mélyen a szemembe nézett.
- Nem vetted még észre, hogy alapból téged cseszegetlek egyfolytában? - az arcomról süthetett az önelégültség. Gondolom nem esett neki jól..
- Igen? Na, gyere csak, beszélnem kell veled!
- Komolyan olyan vagy, mint az anyuka, aki készül megnevelni a gyerekét.. - röhögött Geo - RasztAnya.. :D
- Haha, bekaphatod. - felelt flegmán, majd rám szegezte a tekintetét - Felállnál végre, és követnél?
Körbenéztem a jelenlévőkön. Mindenkinek fülig ért a szája.. kivéve Tomnak, aki végig komoly fejjel várta a reakcióimat. Nem mondom, kicsit megsajnáltam, így hát más választásom nem igen akadt..
- Bocsássatok meg neki.. - felpattantam Bill mellől, és mikor a raszta megindult, félhangosan hozzátettem - Kicsit néha bolond..
- Hallottam! - majdnem felnyársalt a tekintetével, ahogy visszafordította a fejét, és rám nézett
- Akkor oké! - nyugtáztam egykedvűen, aztán pedig eltűntünk a másik helyiségben.
Tom nekidőlt a falnak, és fürkészni kezdett. Nem szólt semmit, szimplán csak figyelt. Az ajtó mögül susmorgás hallatszott. Gondolom a többiek próbálnak fülelni..
- Khm, szóval mondani akartál valamit.. - csaptam össze a kezeimet - Hát rajta!
- Igazából az lenne a jó, ha te mondanád. - a lábával megigazította a sötétzöld szőnyeget - Vagyis nekem kellene tényleg, de ha te is ugyanazt gondolod akkor..
- Mit hablatyolsz itt össze? Nem értelek.. - tettem a hüjét
- Szóvaal.. - meddig habozik még? - van egy lány, aki nekem nagyon bejön; de olyan szinten, hogy esténként vele alszok el, és reggel arra ébredek, hogy hiányzik.. már elég ideje ismerem ahhoz, hogy tudjam: megbízható, és nem...
- Ezt már tudom. - valahogy lepleznem kellett a hirtelen előtörő szomorúságomat, amit az a másik lány váltott ki belőlem - Miért hozod fel folyton ezt a témát?
- Csak úgy érzem tudnod kell róla!
- De én nem akarok tudni semmit.. nem érdekel, egyszerűen nem érdekel. Fájdalmat okozol, Tom.. - szépen lecsúsztam a földre, és az ajtónak támasztottam a hátam. A srác nem mozdult egy tapottat sem, ugyanúgy állt, nekidőlve a falnak.
- De mivel? - kérdezte csendesen, és a szemében egy aprócska fény csillogott.
- Ezzel az egésszel. Nem szeretnék többet erről hallani. Tényleg nem. - sírni tudtam volna.
Nem sokszor került elő eddig ez a téma, de az a tudat; hogy mást szeret.. nem tudom elviselni. És ami rosszabb: nem akarom. Akkor inkább nem beszélek Tommal, nehogy szóba hozza. Megint.
- Ez esetben nincs miről beszélnünk.. - sóhajtott halkan, és megindult felém. Pontosabban az ajtó felé, hogy kimenjen. Pedig nagyon is van miről beszélnünk!
A kezét nyújtotta, hogy felhúzzon - én pedig elfogadtam. Nem tudhattam, mikor lesz még ilyen, amikor maga ajánlja fel a segítséget. Egyszerre nyúltunk a kilincsért, s az ujjai hozzáértek a kézfejemhez. Gyorsan elkaptam onnan, és a hátam mögé rejtve görcsösen kulcsoltam össze a sajátjaimat. (az ujjaimat.)
Végre kinyílt az ajtó, és megszabadulhattam a szorongásom egy részétől. Gondoltam, a másik három fiú majd felvidít. Vagy valami..  
Ám ahogy kiléptem az ajtón, különös érzés fogott el. Úgy éreztem, hogy nincs semmi értelme itt maradnom. Különösen ha arra gondolok, hogy Tom.. miatta nem kellene kínlódnom, és eljátszani, hogy minden rendben van. Viszont már olyan régen töltöttünk el egy igazán laza napot; amikor csak azt tettük, amihez épp kedvünk volt. És nem szólt bele senki.. ez valahogy nagyon hiányzott.
- Öhm, figyeljetek skacok! - megálltam a szoba közepén, hogy mindenkit lássak - Lenne egy-két dolog, amit meg kellene beszélnünk..
- Mintha csak Davidot hallanám! - somolygott Bill - Nem?
- De, tiszta olyan.. - forgatta a szemeit Tom
- Az első dolog: ne hasonlítgassatok egy hapsihoz se.. - kezdtem bele, ügyet sem vetve a fiúkra - aztán a második, hogy.. nem így terveztem ezt az estét, és gondolom ti se. Viszont Bill, nem fogok bocsánatot kérni, amiért kaptál egy jókora pofont.. igenis megérdemelted, és ne nézz így rám! - felvonta a szemöldökét, és kíváncsi (plusz talán kicsit megbánó) szemekkel bámult.
- De fogalmad sincs az egészről, azt se tudod hogy került oda az a lány! - próbálta fedezni öccsét a 'Szexisten'; aki sokkal jártasabb az efféle dolgokban, mint a másik fele.
- Milyen lány? - kérdezte Georg és Gustav - Ú, apám! Bill, csak nem..? - Georg arcára sejtelmes vigyor került
- Szóval az a lényeg, hogy mivel így is elég galibát okoztam már nektek ez alatt a kis idő alatt; - nagy levegőt vettem - jobb lenne, ha hazamennék. Máskor talán mindenki számára kényelmesebb lenne a találkozás, és nem kellene nekem se titkolni, hogy kikkel..
- De még alig beszélgettünk. - szólalt meg Gusti - Nem meséltél semmit, nehogy már most menj el!
- Majd máskor kifaggathattok mindenről, megígérem. - a táskámat felkaptam Bill mellől, de Tom utána nyúlt - Én tényleg nem akarlak lefárasztani benneteket. Vagy írok emailt, ha úgy jobb.
- Miattunk nem kell elmenned - magához szorította a fekete retikült, amiből a földre hullott valami - Gustavval és Georggal dumálhatsz.. ez meg mi?
- Csak egy lap, de meg ne fordítsd! - hadonásztam a 'papírért', ami igazából..
- ..ez az a fotó, amit Párizsban csináltunk? - vissza adta a fényképet, a táskával együtt. Tom és én voltunk rajta, amint egy párizsi üzlet előtt átöleltük egymást. Mikor még jártunk..
- Elfelejtettem kidobni.. - füllentettem, hisz egyáltalán nem szándákoztam megszabadulni tőle.
- Aha, oké. - az arcára volt írva, hogy ha tehetné; visszamenne a múltba, és megváltoztatná azt. De gyorsan elterelte (volna) a témát, nehogy hatalmába kerítsék az érzések. - Tehát..
- Tehát most megyek, nem is zavarok tovább. Holnap, vagyis nemsokára már ma, gondolom koncertetek lesz, és pihennetek kell..
- Majd én kikísérlek! - ajánlotta fel Georg nagylelkűen - Persze, csak ha nem gond.
- Köszi. - vágtam egy erőltetett mosolyt, és egy gyors "Hát akkor.. sziasztok!" után kiléptünk a folyosóra. Georg várakozóan nézett rám, mintha tudná, hogy van még mondanivalóm.
- Nem szeretnél valamit..?
- Kérhetek tőled egy szívességet? Egy nagyon fontos dologról van szó.
- Bennem megbízhatsz, úgyhogy alap. - kacsintott - Ez olyan 'kettőnk titka' hogyishívják?
- Hát.. jobb lenne ha nem tudódna ki.. főleg az lenne a gáz, ha az érintett is megtudná..
- Úha.. hát megpróbálom tartani a számat.. ^^'
- Kösz. Tehát arról lenne szó...