- A te kezed van a dologban?! - pislogtam rá hitetlenül - Képes vagy megrontani szegény kis Billt?
Kinyílt az ajtó, és egy félmeztelen Kaulitz-iker állt meg előttem. Mögötte pedig a grupie. Borzasztóan ismerős volt! Megmertem volna esküdni, hogy már láttam valahol..
- Ööö, heló skacok! Bocsi, hogy ilyen sokáig távol vagyok.. - lihegett - Áh, szia Gitta! Hé.. miért nézel ilyen dühösen..?
Most megérdemelnél egy orbitális pofont.. - és a gondolatot tett követte. Miután a kezemet elkaptam az arcától, az ütés helye egyre vörösebb lett. A lány persze nem kicsit nézett elmebetegnek, vagy ki tudja minek. Gyorsan összeszedte a cuccát, és a srác pusziját követően le is lépett. Gondolom a telefonszám csere már hamarabb megvolt. Még azelőtt.

Bill berángatott a szobába, és leültetett az ágyra. Én persze rögtön felugrottam onnan. Az előbb ki tudja mit csináltál, ott azon a helyen, én meg odaüljek!? Na azt már nem! De ő azért is rám erőszakolta, hogy üljek le. A rasztás se maradhatott ki - mivel az ő feje meg a röhögéstől volt vörös - odakerült mellém. Bill előttünk járkált fel-alá, karbatett kézzel.
- Istenemre mondom, hogy te megvesztél!! Ha a csaj elszólja magát valakinek, holnap már lehet, hogy címlapsztori leszek! - a levegőt úgy kapkodta, mint más a piacon a szőlőt - De neem, neked muszáj örökösen a feltűnést kelteni! Ugye tisztában vagy azzal, hogy ennek a kis incidensnek következményei lesznek??
- Nagy a valószínűsége.. - sóhajtottam unottan (és titokban persze rohadtul mérgesen) - Igen, asszem sejtem mit fogsz ezért kapni..
Ha tehetném, akkor sem csinálnám másképp! Sőt, eggyel több pofont kapnál! Disznó!
- Tom, te meg ne kuncogj már folyamatosan! Idegesítőbb vagy, mint az operaházban az az áriázó viking nő! - belerúgott a bátyja bokájába, akinek a képére egy pillanat erejéig ráfagyott a mosoly. Aztán tovább folytatta, ott ahol abbahagyta.
- Jól áll a piros. - jelentettem ki a körmeim nézegetése közben, utalva ezzel a feketeség arcára - A hajadhoz meg aztán különösen frankó!
- Cöhh.. - cümmögött - Neked ilyenkor otthon vannak?!
- Persze. Anyám is, apám is.. - kezdtem roppantul bosszantó lenni a számára.
- Te biztos a fejedre estél, mikor megszülettél! Az orvos volt ennyire lyukas markú, vagy eleve hibás génekkel áldott meg a sors?
Haha. Nagyon vicces. Tom, te meg mondj már valamit! Örülsz, mint majom a farkának.. bár ha jobban meggondolom, te is egy jó nagy majom vagy. Vagy inkább gorilla. Jah, nem. Ahhoz te túl nyeszlett lennél.
- Hogy süllyedhettél le a bátyád szintjére?! - vontam kérdőre, mire végre az említett egyén is megkomolyodott - Mostantól kezdve te is idegen nőkkel fogsz ágybabújni? És arra nem is gondoltok, hogy milyen veszélyeket hordoz magával a szex?! Ott van például, az AIDS.. nem tudhatod melyik lány szenved tőle.. te meg szépen megdugod, aztán kiderül hogy halálos beteg vagy!!
- Én megszoktam kérdezni, hogy nincs-e betegsége. - védekezett Tom - És egyébként is mindig használok gumit!
- Neked nem osztottam lapot. - néztem rá a vállam fölött - Most a másik feleddel tárgyalok.
- Ó, igen? Miért érdekel ennyire, az hogy mit miért teszek? - még ő van felháborodva! - Tudtommal nem vagy a barátnőm, se az anyám! De még ha az exem lennél, akkorse lenne semmi beleszólásod a dolgaimba!
- Ti jártatok? - tátotta el a száját a raszta - A francba..
- Ki mondta, hogy jártunk?! - szegeztük neki a kérdést egyidejűleg, aztán átvettem a szót - Nem azt mondta hogy az exe vagyok; hanem hogyha az lennék, akkorse szólhatnék bele az életébe!
- Jaa, vagy úgy! - kuncogott - Én kis buta...
Nem inkább: nagy, bomlott agyú tuskó?!
- Nekem más jut eszembe rólad.. - forgattam a szemeimet, majd Billre néztem - Rólad meg már inkább nem is mondok semmit!
Nagyot csalódtam benned, Bill. Nem hittem volna, hogy te is ilyesmire adod a fejed..
- Szerintem én is befogom, nehogy valami SZÉP mondat hagyja el a számat!
- Jó! - álltam fel
- Jó! - kb. 10 cm távolság lehetett köztünk, és farkasszemet néztünk egymással. A harmadik fél; jelenesetben Tom; kíváncsian várta az eseményeket. Mi lesz még itt?
Eltelt így egy-két perc, ami alatt csak bámultuk a másikat. Mit ne mondjak, talán kissé vágyakozva is. De nem.. ezt a korszakot már lezártam. Bill többé nem kavarja fel bennem az érzelmeket.. főleg, hogy ez az agyatlan bátyja már megtette!
- ..tudja valaki hány óra van? - igazított a sapkáján egyet "Mr. Mindent A Lehető Legrosszabkor Kérdezek Meg", másnéven Tom
- Hogy szorulhatott beléd ennyi ész?! - förmedtem rá, megszakítva ezzel a Billel folytatott 'szemezést'.
- Vagyis akkor nem? - húzta el a száját - Csak kérdeztem..
Bill szólalt meg:
- Gustav és Georg még mindig a szobájukban vannak?
- Hú, basszus, tényleg! Mondtam nekik, hogy mindjárt visszamegyek! - csaptam a homlokomra.
- Azóta már egy jó 20 perc eltelt. - állapította meg a 'rapper-gyerek' - Nem akarunk átvonulni hozzájuk?
- De.. - fintorogtam - ki tudja mit folytatott itt Bill azzal a csajjal.. nem akarom megtalálni a bugyiját az egyik párna alatt!
- Mondták már neked milyen szemtelen vagy?? - ráncolta össze a homlokát vigyorogva, a fiatalabbik Kaulitz - Végtelenül szemtelen.
- Nem, nem mondták, mert még megvan mind a két szemem! Látod? - a mutatóujjaimmal a szemeim felé böktem - És ugyanolyanok mint a tieid..
- Csak neked szebbek.. - somolygott a rasztás, immár a szobaajtónál állva - Jöttök?
Bill ledöbbenten állt előttem. Még a szája is tátva maradt, biztos a meglepettségtől. 
- Már itt se vagyok! - nyújtottam ki a nyelvem, és a másik srác mellé siettem.
- Ezt nem.. nem tudom elhinni! Hogy lehet valaki ennyire.. - gatyába rázta magát; és gyorsan a fésűért nyúlt, hogy rendbe szedje kócos tincseit - Olyan pimasz vagy, hogy nem találok rád szavakat!
- Nem baj, nem kell! Gyere! - legyintettem, majd Tom felé fordultam és odasúgtam neki - Te még jössz nekem egy vallomással..
- Úgy gondolod? - játszadozott a szemöldökével - Ez érdekes lesz..
- Micsoda? - bökte meg a hátsómat az ikre azzal a kártyával, amit a szobához kaptak - Na indulás!
- Hozzám ne nyúlj, te fokhagyma-dugdosó.. - csaptam rá a kezére - én nem kérek a kis apatejben úszó izéidből!
Az ikrek egymásra vigyorogtak. Gondolom hasonló dolog járhatott a fejükben..

- ..kopogtak? - kapta fel szőke fejét a dobos - Georg, húzzál ajtót nyitni!
- He, most fordítva játszunk? - húzta széles mosolyra a száját a basszer - Na, nem! Én ma már voltam egyszer! Te jössz, nem vagyok csicska..
- Viszont neked nagyobb a pofád, és elég hangosan tudod üdvözölni a vendégeket..
- Schäfer!
- Listing! - szólt vissza
- Na de, Klaus!
- Moritz!
- Hé, Wolfgang! - vihogott a hosszúhajú egyed
- Hagen, menjél ajtót nyitni! - tapsikolt a másik - Lehet, hogy sürgős.
- A te fogászati beavatkozásod is az lesz, amit majd akkor végzek el rajtad, ha kinyitottam az ajtót.. és visszajöttem. - füstölögve indult teljesíteni a 'kötelességét', míg Gustav ismét kényelembe helyezte magát a kanapén.
- Helló, kistestvér.. mi az mi odaér? - kezdtünk énekelni kórusban a folyosón, mikor megláttuk Georgot.
- Semmi, semmi.. ez csak puszta tér! - úgy nyikorgott, mint az öreg templomajtó.
- Ne légy oly' buta, szeretlek kis mulya...
- EZT NEM KELLETT VOLNA!! - ordítottuk el magunkat, és a basszusgitárost fellökve bevágódtunk a szobába. Tom, persze amilyen szerencsétlen, felbukott a földön ülő srác lábában. Aminek az lett az eredménye, hogy: szépen, sorban, egymás hegyén-hátán landoltunk a bejáratnál. Mivel Bill volt legfelül, rá hárult az a feladat, hogy becsukja az ajtót.. és hogy leszálljon rólunk.
- Úh, azta.. maradj még egy kicsit rajtam! - élvezkedett alattam a raszta 
- Még mit nem! Hogy a másik lábam is elzsibbadjon? - ellenkezett Georg - Bill, mozgósítsd már magad!
- Höhh.. - rötyögött Gusti karbatett kézzel - Egész helyesek vagytok így.. de valami még hiányzik.... :D