Jobb helyen már tényleg nem kaphattak volna szobát.. - gondoltam magamban, miközben az első emeleti liftnél állva megnyomtam a hívógombot. Ha ugyanis nem számoltam el magam, akkor az öt emeletes hotel, negyedik emeletén lettek elhelyezve a banda tagjai. Ezúton is szeretném megköszönni annak, aki feltalálta a liftet, hogy nem kell négy emeletet lépcsőznöm.
Beszálltam a liftbe, és beütöttem a négyes gombot. A felvonó kissé megrázkódott, majd elindult. Sóhajtottam egy nagyot, és azt kívántam: "..bár véget érne már ez a nap." Mikor a harmadik emeletre értem, anya hívott fel. Kérdezte, hogy minden rendben van-e, és rám bízta, hogy mondjam meg Kirának: egyszer szívesen látná vendégül nálunk. Mármint anya Kirát, a mi házunkban. Nem akartam, hogy egész éjjel miattam nyugtalankodjon, ezért nem mondtam meg neki, hogy ma nem nála alszom. Mindenkinek jobb így: ő pihenhet egész éjszaka (velem ellentétben..), nekem meg nem kell magyarázkodnom. Mire kinyílt a lift ajtaja, befejeztem az anyával zajló, késő esti beszélgetésemet. Kiléptem a folyosóra, visszatettem a táskámba a telefonom, és szétnéztem. Üres volt. Olyannak hatott az egész, mintha egy szellemházban járnék. És aránylag csönd is volt, leszámítva a kintről beszűrődő sikoltásokat. Kész szerencse, hogy bejutottam! Ránéztem az egyik ajtóra, (ez volt a 209-es) és elindultam a fiúk szobája felé. Érdekes módon, mikor elmentem a 213-as számú ajtó előtt, furcsa zajokat hallottam. De inkább nem részletezem mik ütötték meg a fülemet..

- ..kopogtak? - rázta meg egyenesre vasalt, amúgy göndör fürtjeit a basszer - Gustav, húzzál ajtót nyitni!
- Mi vagyok én, valami cseléd?? - ripakodott rá a fiúra - Elég nagyra nőtt már a szád, menj te!
Tom máskor erőteljesen, és igen szemtelenül rávigyorgott volna Georgra; most azonban (számomra teljesen érthetetlen, hogy miért..) nagyon lekötötte a Lara Croft - Tomb Raider című film. Angelina Jolie főszereplésével..
- Megyek már, meg jövök! - végre valahára kinyílt az ajtó, és a srác egy magas, szőke lánnyal találta szembe magát. Aki persze örömében majdnem megfojtotta az ölelésével.. ^^''
- Georg Moritz Hagen Listing! Én annyira.. - leakaszkodtam róla - először inkább menjünk be - mosolyogtam egyet, majd Georg előreengedett, és becsukta utánam az ajtót.
- Sziasztok! - körbenéztem a szobában, ahol Tomot és Gustit pillantottam meg. A dobos már pattant is fel a fotelből, hogy üdvözöljön. - Hello Gus!
- Szia Gitta. - adott két puszit, és elvette a táskámat; Georg pedig a kabátomat - Hogy vagy? Nem hallottunk felőled már egy ideje..
- Köszi, jól. Tulajdonképpen semmi különös nem történt. Még mindig ugyanúgy a szüleimmel élek, még mindig a gimibe járok.. és Ade még mindig nem heverte ki a.. tudodmit.
- Még mindig nem? - vágott fancsali képet - Ennyire..?
- Ennyire a lelkébe gázoltál. - sóhajtottam, és Tom felé néztem; aki szüntelenül bámulta Angelina Jolie-t a TV-ben - Na és Bill?
- Átment a szobájába, ott hagyott valamit. Meg Tomnak hoz cigit..
- Igazán nem bánnám ha sietne.. - a rasztás félhangosan motyogva. - Kezd unalmas lenni a film.
- És veled miújság Georg? - emeltem fel a hangom, mintha magasról leszarnám amit a raszta mondott - Múltkor olvastam az újságban egy cikket, hogy van (barátnőd)...
- Még ha igaz is lenne! - bazsalygott keserédesen - De tudod, hogy a sajtó mindent kitalál.. csak legyen valami, ami felkelti a nép érdeklődését.
- Szóval akkor nincs.
- Ez az amit egyesek úgy hívnak: pech. - Tom, miközben kaján vigyorral az arcán figyelte a képernyőt - És amiben én fürdőzök az az Isteni Szerencse... meg a 'Tom Kaulitz Vonzerő'.
- Szerintem inkább egy hatalmas adag pofátlanságban dagonyázol.. - forgattam a szemeimet - ha valakit ezer éve nem láttál, akkor talán illene odabaszni neki egy "Hello"-t, nem?!
Megállította a filmet, felállt a kanapéról, és rámnézett.
- Azt akarod, hogy köszönjek?
- Nem, mostmár egyáltalán nem akarom.. - elnéztem mellette, csakhogy idegesítsem: nem fogok a szemébe nézni, mikor hozzám beszél.
- Akkor meg mit rinyálsz? - rántotta meg a vállát - ..és nézz a szemembe, ha velem beszélsz!
Elfordítottam a fejem, és fütyörészni kezdtem - mint akinek az égvilágon minden dolga a legnagyobb rendben megy.
- Ezt nem hiszem el.. - rázta a fejét - mit fütyülgetsz itt, mint halász a tengeren?! Rosszul gondolod: nem tudsz felidegesíteni!
Kiszedte a DVD-t a lejátszóból, magához ragadta a tokját, és az ajtóhoz sietett.
- Csak a biztonság kedvéért.. és mert olyan szemét kis dög vagy, hogy tuti megpróbálnál kihozni a sodromból!
- Pff.. ha hallanád ilyenkor magadat.. és egyáltalán: mi jogod van neked ahhoz, hogy azt mondd rám: szemét kis dög vagyok?!
- Ööö, figyu.. ezt szerintem még most hagyjátok abba - avatkozott közbe Gusti - egyikőtök sem szereti használni a normális, szép szavakat.. úgyhogy ha nem haragszotok, nem akarjuk  Georggal azt hallgatni, ki tud rondábban beszélni!
A nagyobbik Kaulitz csak vágott egy hüje pofát, és távozott. Hogy ez mekkora bunkó fasz lett! Fogalmam sem volt, mi üthetett belé; de Georg szerint...
- ..nem tom mi baja. Ha szóba kerülsz, mindig izgatott lesz, de ha rákérdezünk akkor persze letagadja.. múltkor például mondtam, tudod Gustav, hogy régen mikor egy csomót játszottunk a Playstation-nel, akkor te állandóan Billnek szurkoltál. Erre ő elkezdett velem vitatkozni, hogy neki drukkoltál, és nem a tesójának..
- Egyszerűen csak sikerhajhász. Nem tudja elfogadni, ha másnak jobban megy a sora, mint neki.. - Gusti
- Lehet.. - gondolkodtam el hangosan - szerintetek megnézzem? Amilyen sötét, még csinál valami baromságot.
Őszintén remélem, hogy nem.
- Ahogy érzed - rántotta meg a vállát Geo - bár, mintha kifejezetten azt akarta volna mondani, hogy nem keresi a társaságodat..
- Mert egy tökelütött, eszetlen fajankó! - somolyogtam - Valakinek gatyába kell végre ráncigálni!
- Húha.. - vigyorgott Gustav - ez keményen hangzik..
- Tudom. - húztam el a szám - Nem haragszotok akkor, ha utána megyek? Mindjárt visszajövök!
- Menj csak, mi addig elleszünk.
- Köszi.. majdnem mondtam, hogy csajok.. - nevettem el magam - kösz srácok!
Ők meg csak mosolyogtak rajtam. Kinyitottam az ajtót, majd ugyanolyan halkan be is csuktam. Ekkor jutott eszembe, hogy már megint nem tudom, hol vannak. Mivel szemben voltam az ajtóval, úgy tolattam kifelé, nem láttam rá a folyosóra. Először. Aztán megfordultam, és láss csodát... ott állt Tom velem szemben. A DVD-vel a kezében.
- Ó, hát itt vagy.. - nyögtem ki végül zavartan - Miért nem mentél..?
- Hová?
- A szobátokba.
- Mert... öö, és te miért jöttél utánam?!
- Én nem jöttem utánad. - füllentettem - Csak szólni akartam Billnek..
- Jah, persze. Mindig Bill! Bill így, Bill úgy.. miért van az, hogy akárhányszor csak beszélünk, Bill állandóan szóba kerül? - kérdezte elvékonyuló hangon, aztán pedig megköszörülte a torkát.
- Csak nem vagy rá.. féltékeny? - éreztem, hogy ezzel a kérdéssel most megfogtam - Hmm?
- Ne képzelődj már.. az öcsémre? - egy nagyon kicsit talán el is pirult - Semmi okom nincs rá.
- Akkor miért viselkedsz úgy velem, mintha egy senki lennék a számodra? Mondd már meg: mit vétettem ellened!?
Nem kiabáltam vele, de mégcsak a hangomat se emeltem fel.
- Hagyjuk ezt a fenébe, jó? - aránylag halkan, miközben a padlót vizsgálgatta a szemeivel
- Nem, ne hagyjuk! Tudni akarom: mi bajod van?
- Veled nem lehet normálisan beszélni.. - mondta, és megindult a szobájuk felé.
Miért, veled igen??
- Pedig nem kérdeztem nehezet! - csak azért is utána mentem.
- Áh, tényleg nem!
- Miért nem mondod el?
- Miért nem hagysz békén? Miért kell neked egyfolytában kérdezősködni? - megállt az ajtó előtt, és kopogott. - Bill! Mit csinálsz még bent?
- Most szórakozol velem?
- Mi kínod van? - bámult értetlenül rám
- A 213-asban laktok?! - leszakad a pofám! Szóval innen jöttek azok a bizonyos hangok.. - Bill! Bill, nyisd már ki az ajtót!!
- Beszélj már érthetően!
- Az öcséd odabent grupie-zik.. -.-'
Te meg mit vigyorogsz, észlény?! Megáll az eszem tőled, komolyan..
- Létezhetetlen! - vihogott mellettem a bátyja - Nem hiába, az én tesóm! - veregette a mellkasát büszkén Tom.
- A te kezed van a dologban?! - pislogtam rá hitetlenül - Képes vagy megrontani szegény kis Billt?