Aztán valahogy az idő elkezdett repülni. Persze nem szószerint, csak képletesen. Mire észbekaptam, már ismét az öltözőben voltam, Kira (és pár táncoslány) társaságában. Csak ültem a széken, és barátnőm enyhén szólva is ego-növelő beszédét hallgattam. De annyira nem érdekelt, sokkal inkább azzal voltam elfoglalva, hogy én ezt nagyon nem akarom. Úgy értem, ezt a 'híres sztár leszek, hú de jó' nevezetű életformát. Jelenleg semmi szükségét nem éreztem a dolognak; ami kellett, azt biztosították a szüleim. És a barátaim. Tudom, most sokan azt gondolnák, hogy mi bajom a sztársággal? Megtehetném, mégsem akarok világismerettségre szert tenni. Lehet, hogy mikor már késő lesz, akkor fogom meggondolni magam, és vágnék bele ebbe az egészbe.
- ..figyelsz te rám, egyáltalán? - integetett az orrom előtt valaki. (Ki más lett volna, ha nem Kira?)
- Mi? Ja, igen.. - bólogattam hevesen
- Akkor mit mondtam az előbb?
- Mondom, hogy figyeltem! - próbáltam kivédeni a kérdést
- Ha te végig figyeltél rám, akkor nekem zöld farkam van, meg piros hajam! - rázta a fejét - Min gondolkodtál már megint?
- Azon, hogy vajon mennyibe fog kerülni a plasztikai sebész, amelyik majd összevarrja a szádat.. - vigyorogtam rá szemét módon. Be nem áll a szája, megérdemli. (*gonosz*)
- Tudod mennyire szeretlek ilyenkor?! Mint a kutyámat, aki mindig az ágyam lábához pisil.. -.-'
- Én meg.. - a frappáns válaszomat félbeszakította a telefonom csörgése - Pillanat..

"- Tessék?
- Köszi.
- Oké, ezt most hagyd abba.
- Csak hüjültem.. egyébként Tom vagyok. Meghallgattam amit a hangpostámra mondtál.
- Tényleg? És csak most jutottál el ideáig, hogy felhívj?
- Egy szabad percem sincs, még a budin se hagynak trónolni! Megérthetnéd, hogy nem érek rá(d)!
- Ideges vagy? Mert akkor később visszahívlak!
- Dehogy..
- Szóval, miért hívtál?
- Te akartál beszélni velem..!
- Miért, neked nincs semmi mondanivalód?
- De, csak az nem telefon-téma.
- Márpedig az lesz, mert máshogy nem tudunk beszélni..
- Sajnálom..
- Mit?
- Hogy nem jut rád időm. Pedig, tudod.. nagyon sokmindenről szeretnék veled komolyan beszélni.
- Erre hamarabb is gondolhattál volna. Éppen ezért, én lehet hogy visszautasítom a lemezszerződést..
- Miféle lemezszerződést? Neked felajánlottak egy lemezszerződést? O_O
- Nem, és nem is akarom, hogy bármilyen ajánlatot tegyen akárki is!
- De hát ez az álmod, nem?
- Hogy aztán úgy végezzem, mint ti? Az életed egy nyitott könyv, Tom! Több millió vadidegen lány sokkal többet tud rólad, mint egy közeli ismerősöd..
- Ezzel most.. magadra célzol?
- Tanultam abból, amit tettetek; és nem áldozom fel a magánéletemet.
- De akkor sokkal többet tudnánk találkozni..! Gondold át mégegyszer!
- Toom..
- Igen?
- Annyira..
- Igen?
- ..szeretnék veletek találkozni! Nem igaz hogy ti sosem értek rá semmire!
- Azt hittem, valami mást akarsz mondani. Már épp kezdtem reménykedni..
- Mégis miben?
- Öhm.. izéé.. ó, most szólt Gustav, hogy mennem kell!
- Neem, nem rázol le..
- Csáó!
- Hey, Tom! Hallo..? "

- Ez meg mi volt? - vonta fel a szemöldökét Kira
- Fogalmam sincs! Tom szerintem bekattant.. - mondtam, mire ő hangos nevetésben tört ki. Szerintem fele olyan vicces sem volt, mint azt Kira gondolta, de az ő szemében a dolgok máshogy történnek.
- Bekattant?! Ő? Ne viccelj már! - alig bírt állni a lábán a nevetéstől
- Nem vicceltem. És ráadásul egy olcsó kifogással még le is koptatott..
- Mit mondott?
- Hogy Gustav szólt neki, mert menniük kell valahova.. - forgattam a szemeimet
- És ha tényleg így volt?
- Akkor hallottam volna a hangját! - csak nem hagytam magam
- Miért nem bízol benne?
- Én megbízom benne, csak.. utálom mikor ilyen kis idióta trükkökkel próbál lekoptatni! - magyaráztam 'lelkesen', hogy azért is bebizonyítsam az igazam. - Egyébként meg inkább hanyagoljuk a témát.. próbálom elfelejteni már egy ideje a srácot..
- Mi? Miért?
- Mert már nem bírom, hogy egy csomó dologról ő jut eszembe, és rengeteg éjszakát átvirrasztottam már miatta.. de nem tudom elfelejteni, mert valami mindig megakadályoz! De neki nem lehet barátnője, íratlan szabály..
- Ez hüjeség! Miért ne lehetne barátnője?! Ő is ember, nem?
- Sok lány számára csak egy álomkép.. és nem akarom összetörni senki álmait.
- Ehelyett a sajátodat töröd darabokra.. pedig te megtehetnéd azt, amiről mások csak képzelegnek! - a szavaiban éreztem a buzdítást, de valahogy nem tudtam nekik engedelmeskedni. Ahhoz talán túl gyáva voltam.
- Nem akarok erről beszélni többet, jó? És amúgyis, azt mondta hogy.. - könnybe lábadt egy pillanatra a szemem, de szerencsére csak addig tartott míg kimondtam: - ..már szeret valakit.
- Sajnálom.. - hirtelen az arcára fagyott a biztató mosoly, és jó szorosan átölelt - Nem tudtam.
- Majd kiheverem. Ő is csak egy pasi.. - sóhajtottam fel - de még milyen..

Nem sokkal később a főnök hívott az irodájába. Ott volt az a pasas is, aki tehetségeket kutat- és fedez fel. Amint meglátott, felpattant a fotelből, és meghajolt előttem. Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést, így csak eleresztettem egy halvány mosolyt. Amolyan köszönetképpen.
- Pontosan egy ilyen hangot kerestem! Egyszerűen fantasztikus hangod van! Hogy is hívnak? A nagy izgalomban elfelejtettem.
- Gitta Hoffman.
- Á, igen! Szóval, Gitta.. mennyire gondolod komolyan az éneklést?
- Már pár éve elég komolyan veszem. - próbáltam nyugodtan tűnni, de valójában majd' kiugrott a szívem a helyéből.
- Ha jól tudom, még iskolába jársz..
- Ez az utolsó évem, úgyhogy szeretném normálisan befejezni. - a férfi összeráncolta a homlokát - Gondolom tudja mire gondolok.
- A te hangod pedig megérdemelné, hogy most azonnal az egész világ megismerje, és megszeresse!
- Tisztában vagyok a képességeimmel, de az iskola most nagyon fontos! A barátaim még akkor kerültek ki a rivaldafénybe, mikor még javában tanulniuk kellett volna. Szerintem ismeri a Tokio Hotelt. Róluk beszélek.
- Te ismered a Tokio Hotelt? - ezen mintha meglepődött volna. Nem is kétlem. Nem szoktam világgá kürtölni, már csak a magam érdekében sem.
- Igen, abba az iskolába jártak amelyikben én készülök érettségizni. De ha lehetne, akkor beszéljünk inkább másról!
- Igazad van. - helyeselt, a főnök pedig csendben hallgatott - De először is tegeződjünk, rendben?
- Rendben. Tehát mik a 'terveid' velem? - érdeklődően vártam a válaszát, milyen elképzelései vannak.
- Először is elvinnélek valamikor egy meghallgatásra, hogy mikor, az csak tőled függ. Van egy profi csapatom, velük dolgozhatnánk. Aztán egy stúdióban próbafelvételeket készítenénk, írnánk neked számokat..
- És ha azt mondanám, hogy már van aki ír nekem számokat? - vágtam közbe, mert eszembe jutott az a sok (még) dallam nélküli szöveg, amik ott fekszenek a fiókomban. És mellesleg Bill írta őket.
- Valóban? - bólintottam - Ez esetben azokat is kielemezzük, és ezáltal megkönnyítjük a munkánkat.!
- Zene még nincs hozzá, de már tulajdonképpen tervbe van véve, hogy Billék írnak majd a számokhoz..
- Jó tudni, hogy ilyen remekül megvagy a Tokio Hotel tagjaival. Ez még sok hasznot hozhat!
- De én nem akarok hasznot húzni belőlük! - csattantam fel, mire Hans (a főnök) szúrósan rámnézett. - Nem szeretném, ha azt gondolnák, hogy érdekből vagyok a barátjuk.