34. rész - Friedrich.. h én mennyire utállak!?
az én karrierem is egészen sínen volt, hétvégente egy berlini bárba jártam fellépni - persze fizetésért. a tulajdonos hallotta híremet, és gondolta neki is jól jönne az effajta reklám. mármint h a 'német Avril Lavigne' énekel szombatonként az ő bárjában. ami azért elég hangulatos szórakozóhely volt. a Tokio Hotellel nem sűrűn futottam össze, hacsak David Jost nem intézkedett. Tommal végülis nem járok, csak jóban vagyunk. bár mintha ennél ő többet akarna.. Billel kétnaponta beszélek telefonon, márcsak azért is, mert ő segít nekem írni a dalszövegeimet. törődhetne a saját dalaikkal, ehelyett még nekem is ír. ez rendes tőle. (: Gustav és Adeline még akkor szakítottak, mikor a TH elkezdte adni az első koncerteket Berlinben, Hamburgban és a közeli nagyvárosokban. Ade teljesen kiborult.. nekem kellett elrángatnom a pláza tetőteréről, nehogy leugorjon. Georg azóta is magányos, de ahogy mondta: "Nem várok senkire. Majd rám talál a szerelem, amikor akar. Addig meg zenélünk!" ezt valamikor a Schrei turné környékén jelenthette ki..
azóta, h befutottak eltelt jó pár hónap. egész pontosan valamivel több, mint egy év. nemsokára 18 leszek, és apám valami népszerűsítő - akció keretében el akarja hurcolni a családot valami más országba. azt mondta, h csak pár hónapra mennénk ki; és azért visz engem meg anyut, h ne legyen akkora távolság köztünk. ez baromság. pár hónapot kibírok apu (és az undorító zöldség salátái) nélkül. anyu is el lenne, járna dolgozni, stb.. dehát ugye apunak mindig a munka a fontosabb, és ezért aztán az egész családot megmozgatja. -.-
- ..én nemakarok költözni! - bámultam a faliórára, ami fél egyet mutatott.
- márpedig muszáj, ha nem akarok munka nélkül maradni. - apu, fel sem nézve a tányérjából.
- mindig csak a munka, munka.. ránk mikor gondolsz?? - háborodtam fel, viszonylag halkan
- szerinted nem gondolok rátok, amikor azt mondom, h gyertek velem? ugyan már Gitta, ne akard elhitetni velem, h nemtörődöm üzletember vagyok!
- márpedig az vagy. nekünk anyával itt a jó! pár hónap nem sok idő, és különben is: Berlinbe járok dolgozni! nem ülhetek minden szombaton repülőre, h énekelgessek egy bárban.. - védtem a magam (és magunk) igazát
- akkor addig felfüggeszted a munkát. nem a megélhetésed múlik rajta. még egyelőre én tartalak el, ne legyen gondod a..
- egy hónap, és 18 leszek! aztán már nem akarod mondogatni, h "én tartalak el, ne dolgozz!".. - utánoztam apu enyhén mély hangját. ezen nevetett.
- értelmileg még 12 leszel, és nem nagykorú.. - felállt, és berakta a mosogatógépbe a mosatlan tányért. persze miután leöblítette.
- hagyjál már.. - legyintettem, majd nemsokkal később énis követtem a példáját. ezek után -mivel ugye szombat van- felmentem a szobámba, és átadtam magam a tanulás szent bigyóinak.. xd dehogy! ehelyett inkább elővettem az íróasztalom fiókjából Bill dalszövegeit, és olvasgatni kezdtem azokat. megígérte, ha lesz egy szabad hete, azt csakis arra szánja majd, h segít zenét írni a szövegekhez. Tommal, és a többiekkel együtt. ez édes.. ^^ de úgy őszintén? mikor lesz olyan, h nem adnak egy héten harminchat koncertet?? =/
mindegy, most nem ezzel kell törődnöm. este fellépés, és valamit be kéne újítani. :D szóval bekapcsoltam a laptopomat, (amit apa erőszakolt rám, mikor még aztse tudtam h kell használni a hajvasalót xd *ez egy értelmes kiegészítő mondat.) és irány a legnépszerűbb videós portál. először csak címszavakat írtam be, mint pl.: karaoke, lyrics, stb. aztán nem is olyan sok idő múlva elkapott az ihlet, és írtam is be a keresőbe.. délután egytől, három óráig gyakoroltam a dalt, még a szöveget is kinyomtattam. három után persze már nem volt kedvem huszadjára is elénekelni a dalt, így hagytam a francba. ehelyett elvittem sétálni a szomszéd néni kutyáját. mivel, h nekünk nincs. neki meg van egy nyáladzó dög az udvarában, aki ha meglát valakit - jelen esetben épp engem - azonnal megpróbálja rávetni magát. próbálná is összeugrálni a Tweety-s (Csőrike :) blúzomat! -.-
- szerbusz jányom! - csoszogott ki a vénlány az ajtón, mivel meghallotta a kutya ugatását. [legalább ezt meghallja xd]
- jó napot, Frau Natascha. - erőltettem mosolyt az arcomra, mert inkább jött rám a röhöghetnék, minthogy faarccal bámuljam a nyanyát xd - a póráz a helyén van?
- TESSÉK?? - ordította - nem hallottam, mongyad mán mégegyszer! [X'D]
- a PÓRÁZ! A HELYÉN VAN?? - artikuláltam, ahogy tudtam
- nahát kisjányom, nem köll itten kiabáltatni velem. ottvan, ni! a helyin! - mutogatott az egyik házat tartó oszlop felé a görbe ujjaival. - osztán jók legyetek! Friedrichet épségben visszahozd nekem!
- okay. csá mami. - álcáztam a röhögésemet, egy nagyobb köhintéssel. xd
az öreglány vissza araszolt a házba, énmeg elindultam azzal a döggel. vagyis 'Friedrich'-el. a mamus a halott férje után nevezte el, hát már nem azért, de hasonlít is rá egy csöppet a kutya. :D
mindegy. szóval elmentünk a park egy távolabbi részére, nehogy ez az állat megijjessze a gyerekeket. xd leültem az egyik padra, és erősen fogtam a pórázt. épp egy sms-t olvastam, amikor Friedrich meglátott valamit, és lerántott a padról. O.O
- állj már meg, te hüje dög!! - sikítottam, mert végighúzott a járdán, a telefont pedig elejtettem. - nemhallod??
- háhá, nézsétek már.. de vicces.. - tapsikolt egy kisfiú a homokozóban, és felém mutogatott - kutyuus..!
- szakadj meg, te rohadt.. - rángattam, mire végre megállt. gyönyörű látványt nyújthattam, a térdeimnél kiszakadt farmergatyámmal, és a koszos Tweety-s blúzommal. :( - a telefonom!! - kaptam észbe, és most én húztam az ellenkező irányba Friedrich-et.
- ezt keresed? :) - nyújtotta felém egy barna, göndör hajú srác a készüléket. - a fűben hagytad, és majdnem ráléptem..
- oh, igen. köszi. - vettem ki gyorsan a kezéből, és próbáltam mosolyogni. - ez az állat végighúzott a fél parkon.. =/
- láttam :D
- és még vigyorogsz is rajtam? o.0
- egész aranyos volt.. ;)
- méghogy aranyos.. - forgattam a szemeim - mármint én, vagy a kutya? ^.^'
- öö.. ahogy a kutya húzott téged, te meg oltogattad :D
- ehh.. kösz. kérdeztem már hogy hívnak? =)
- Mark vagyok. Mark Zentai. te meg gondolom Gitta Hoffman.. [:
- honnan tudod? - lepődtem meg, nemis kicsit. életemben nem láttam még, erre rögtön tudja a nevem.
- a farzsebeden van rajta. xd - vigyorgott - jó kis taktika. ;D
- egy barátomtól kaptam, ne nézz ennyire beképzeltnek!
- aha, értem..
- asszem nekem mennem kell. - pillantottam a telefonomra - nemsokára indul a buszom Berlinbe.
- öhm.. de ugye azért összefutunk még valamikor? :$
- persze, most csak dolgozni megyek. amúgy itt lakom a városban. :D
- okay. van MSN-címed?
- persze. - bólintottam, és megadtam. ő pedig beleírta a telójába. [=
- akkor majd MSN-en beszélünk. vagy ki tudja.. ;]
- ok. szia! - intettem, és elis ment. [megjegyzem: hátulról is egész helyes a srác xp]
|