- ez Tom, nem? - kérdeztem Andreastól, miközben egy pillanatra megálltunk
- mást nem hallottam még így visítani, ugyh biztos ő az.. xd
- mekkora egy állat.. nyilvánosan beégeti magát, mielőtt híres rocksztár lenne belőle. :D
- te néha annyira kedvesen tudsz beszélni! - hangsúlyozta a "kedvesen" szót.
- tudom, de mostmár menjünk, mielőtt az a majom megint elkezd sikítozni.. - vigyorogtam rá hüjén. (:
- na látod, erről beszélek. egy lánynak nem kellene ilyen szavakat használni. annyira.. öö.. alpári stílusban nyomatod, h még Sebastian is megirigyelné. xd
- a jó nénikédet hasonlítgasd ahhoz a.. tudodmihez. Sebastian sokkal rondábban beszél, mint én! - keltem a magam védelmére, elvégre részben igazam is volt. igaz, az tény h jobb lenne mellőzni a csúnya szavakat.
- szerintem meg..
- hé, nézzenek oda kit látnak szemeim! - kiáltott ránk Tom, egy széles mosoly kíséretében
- ó, a nagy Szexisten! - röhögött Andreas, és szinte rohant, h üdvözölje legjobb barátját. vagyis az egyik felét :D
- basszus, de rég találkoztunk! - ölelte meg a szőkét Raszta - már el is felejtettem, h nézel ki..
- a rövidtávú memóriád, ugye? :D
- az. - helyeselt, majd Andreas válla fölött rám pillantott. - és ő?
- elraboltam.. máskülönben az apja nem engedte volna el. xd
- szóval újabban nőket lopsz? - ahogy elmosolyodott, a nap fénye megcsillant a piercingjén. (über sexy volt *-*) persze az esze ágában sem volt, h esetleg odahívjon. mondjuk nem is várhatom el tőle. de akkoris!!
- jaja.. öö... esetleg nem akarsz elbeszélgetni vele?
- ha esetleg még ide is jönne, akkor talán. - színlelt elgondolkodást, de közben nagyon is szeretett volna félrehívni, és megbeszélni ezt a dolgot. csak éppen nehogy már ő jöjjön oda.. -.-'
- GITTA! - kiáltotta a nevemet Andy, mintha attól félt volna, h nem hallom meg. - TOM BESZÉLNI AKAR..
- muszáj ezt az egész városnegyednek tudnia?? - vágtam közbe, és odamentem hozzájuk. - na mivan, elvitte a cica a nyelvedet, Tom? - flegmáskodtam vele, mikor tudtam, h pont erre nincs most szükség.
- nem, nem vitte el, még megvan! - vágott vissza - meg is mutatnám, de sajnos nem vagyok olyan viszonyban veled!
- asszem én lelépek.. - hátrált Andy - a többiek a házban?
- ott! - vágta rá a raszta, farkasszemet nézve velem. szemtől szemben álltunk egymással, és csak bámultuk a másikat. 
- essünk túl rajta.. - kaptam el a tekintetem, és inkább másfelé pillantgattam.

odabent a lakásban sokkal feldobottabb volt a hangulat. Bill különösen megörült a régenlátott barátnak, igaz csak nyár eleje óta nem találkoztak. Gustav és Georg szintén örültek a srácnak, remélték h valami különösen jó élményben lesz részük, így h még egy haverral több van velük. (ez értelmes lett xd)
- ó, öregem! de jó, h itt vagy! mikor jöttél? - terelte be Bill a nappali-szerű szobába Andreast, és rögtön faggatózni kezdett. - és mivel?
- hát már itt vagyunk, kb. 20 perce.. xd - vigyorgott - amugy Gittával buszoztunk ide..
- Gittáva.. mármint Gitta Hoffmannal? - kérdezte Bill
- jaja. :D
- és ő hol van?
- kint van Tommal a kocsibejárón, és gondolom éppen vitatkoznak.. - vonta meg a vállát
- náluk sose lehet tudni. kimenjünk? - vetette közbe Georg, és már rögtön állt is fel (ezaz Geo :D)
- hadd intézzék el maguk. - szólt közbe Gustav, és szétterpeszkedett a kanapén
- de én látni akarom Gittát! - makacskodott a srác - gyertek máár..
- Georg! fejezd abba!? - nevetett Bill, majd felpattant, és kilökdöste a népet a vitatkozó parasztokhoz. vagyis hozzánk. xd

- ..persze, én vagyok a hibás, mi?? - förmedt rám a fiú, nem éppen nyugodt lelkiállapotban
- nem azt mondtam! csak nem tudom elképzelni, h mi a franc ütött beléd!
- mert nem is akarod! - keserűség hallatszott a hangjából
- ha elmondanád, akkor talán megvilágosodnék, nem gondolod?
- így is elég világos vagy már, nem kell semmit se mondanom!
- ezzel most arra célzol, h énis csak egy hüje szőke tyúk vagyok?? - kaptam fel a vizet, és az arcom elvörösödött a méregtől.
- én nem célozgatok, hanem kimondom, amit gondolok!
- akkor rajta.. most megteheted! mit gondolsz?!
- azt, hogy.. én.. szeretek valakit! - azzal el is vágtatott, átfurakodott az ajtóban állók között, és eltűnt a lakásban.
- és akkor mivan?! mi közöm nekem hozzá?? - szóltam utána, de választ már nem kaptam.
- ..rosszkor jöttünk? - szólalt meg néhány másodpercnyi csend után Gustav.
- nem, dehogy.. bocsánat, de ez a fajankó teljesen kiborított. pedig én csak kiakartam vele békülni! - a sírás kerülgetett, de erősnek akartam látszani. mint Tom. aki sose mutatja ki, mikor szomorú.
- majd megpuhul.. - próbált lelket önteni belém Bill - mellesleg szia! - billentette oldalra a fejét, olyan mosolygós fejjel; mintha a világon minden a legnagyobb rendben menne
- Sünii.. - tártam szét a kezeim, és "odatipegtem" hozzá. legalább vele legyek már jóban.. (=
- velem ugye nem akarsz hajbakapni? - tartotta maga elé a kezeit - mert akkor inkább bemegyek Tomhoz..
- Tommal se akartam veszekedni, így sikerült.. :$
- hé, igyekezzetek már, énis akarok ölelést! - sürgetett Georg mosolyogva
- nem haragszotok rám? - ezen őszintén meglepődtem
- egyszer élünk, semmi értelme annak, h ilyen dolgok miatt haragudjunk a másikra! :) - imádtam Billt ezért a mondatáért :D
- akkor mehet egy szívből jövő ölelés? - élénkültem fel x)
- Tom nélkül nem! - rázta a fejét az ikre - menj, és hívd ki! ;)
- de ugysem..
- mondtuk, h ellenkezhetsz? - tették keresztbe a kezüket a fiúk - na menj már! - mosolyogtak biztatóan, és most éreztem igazán, h milyen jó barátaim vannak. =]