Miután sikeresen elszórakoztattuk a buszmegállóban összegyűlt népet, hamarosan begurult elénk a hamburgi járat. Gyorsan megszorítottam Andreas kezét, és a busz felé húztam. A műsor ugyanis nem éppen a legjobbra sikeredett, értem ezt arra, h Andreas mutáló hangja épp a legjobb részeknél „bújt elő”..szóval inkább gyorsan spuri a helyszínről, mielőtt még valaki – Frau Heilderbergert kivéve – felismerne, és jól beégnénk előtte. xd a buszon igazi tömegnyomor részesei lehettünk, annyian akartak Hamburgba jutni, h az szó szerint már fájt. Épp próbáltunk helyet szerezni magunknak, amikor egy idős néni, vagy inkább már akkor egy vén szipirtyó fejbevágott a botjával.. nem kellett volna megszólalnom..
- melyik barom vágott fejbe? – fordultam hátra, már amennyire tudtam
- téged nem tanítottak tiszteletre, kisjányom?! – förmedt rám a nyanya
- hát már bocsánat, de magát nem tanították meg arra, h ne vágjon fejbe másokat azzal a rohadt botjával?
- na, majd adok én neked olyan fejbevágást, h anyádnak is kijut belőle! ezek a mai fiatalok.. – sápítozott, és hátratolakodott.
- te nem vagy normális.. :D – vigyorgott Andy, és belekapaszkodott az egyik ülésbe.
- miért? nincs igazam? – vágtam lepődött fejet, és belemartam a.. hogyismondjam. hátsófelébe. xd
- aú, de.. – nyúlt a fájós testtájához, és az út további részében ott pihentette az egyik kezét.
néhány óra - talán azt hiszem egy, vagy kettő – álldogálás után végre leszállhattunk, és én célba vehettem a legközelebbi köztéri padot. jobban fájt a lábam, mint mikor a nyanya fejbekólintott. xd
- véégree.. szabadság! – sóhajtottam fel, és levágtam magam az első utunkba akadó ülőalkalmatosságra. azaz padra. :D
- a k*rva életbe..! – üvöltött fel a szőkenő, akarom írni Andreas – ez a hímivarsejtesedéses kib*szott pad!
- németből egyes! ügyes vagy, kisfiam :D – tapsoltam meg, miközben szakadtam a röhögéstől. ugyanis ez a szerencsétlen, fogyatékos hímringyó, akit amúgy a világon a harmadik legjobb barátként tartok számon – mert az elsők köztudottan a RasztaHerceg, és az ikre; vagyis Mr. SohasemcsalnámmegabarátnőmetveledGittaHoffmann. aki újabban megint össze akar jönni azzal a genetikai hulladék Christine-el.
- Sabrinaaa.. – jajgatott, miközben a cipőjét húzta le a lábáról – itt van a mami.. – fujdogálta a ’kis drágát’, miközben szerelmes szavakat suttogott a lábujjának.
- mióta hívják Sabrinának a nagylábujjadat? és egyáltalán: minek vetted le a cipődet? azt akarod, h kihaljon az egész emberiség? xd
- tudod, arról a Sabrináról neveztem el, akivel 2 hétig jártam..
- és miért pont a lábujjadat?
- hát.. ahhoz fűződik a legkedvesebb élményem vele.. – álmodozott
- szállj már le a földre! – már szinte szénné röhögtem magam.. xd
- te meg fogd be. – vette vissza a cipőjét – nem is tudod mi történt akkor vele..:P
- nem is akarom.. – fintorogtam – lábujjak, meg ilyenek.. te nem vagy normális.. – és ezzel le is zártam a témát. éhes is voltam, meg fáradt is… meg Tommal is beszélgetni akartam már. tudjátok, amiatt a szakítós-dolog miatt. amit így pár hosszú nap távlatából már egy kicsit kezdek bánni. szóval felrángattam Andreast (és Sabrinát) a padról, majd néhány perc séta után - miközben a szőkenőjelölt erőteljesen játszotta a nagylábujját gyászoló etióp kislányt xd - , végre meghallottam a Kaulitz ikerpár idősebbik felének fülsértően magas hangját..