egy órával később már azzal a bizonyos Martaval, és családjával ültem egy asztalnál. ha egész pontos akarok lenni, inkább csak vele és a férjével; valamint apuékkal ebédeltem. sajnos, egy darab gyerekük sincs, így dögunalom volt végig ülni a kajálást. utána pedig alaposan kivesézték a politikusokat, meg a különféle főzési technikákat. szóba került Angela Merkel is, h mijen jó kancellár(asszony), meg h mennyire szerencsés Németország, amiért egy ijen emberrel áldotta meg az Isten. (XĐ) azt hittem hirtelen, h ott fulladok meg a röhögéstől.. ehelyett inkább kimentem a wc-re. lehajtottam a wc deszkát, és ráültem. elővettem a telefonom a nadrágzsebemből, és csak úgy spontán felhívtam valakit. mikor azonban ránéztem a kijelzőre, Tom nevét láttam meg. egy pillanatig haboztam, h kinyomjam-e, de aztán már kicsörgött. és ha lecsapom, úgyis visszahívna..
- szia Gitta! - mikor beleszólt, a nevemet mintha hangosabban mondta volna [*-)] - minek köszönhetem a hívásodat?
- szia. csak bocsánatot szerettem volna kérni a multkori miatt..
- ami azt illeti énis elég bunkó voltam. :S
- nem beszélhetnénk ezt meg személyesen? - kérdeztem, mivel anya elkezdett dörömbölni az ajtón.
- de, persze. holnap hazautazunk, és ha gondolod átmehetek..
- inkább én megyek, jó? tudod, Billel is beszélnem kellene. :$
- ő nem lesz itthon, Christine-el találkozik. - jelentette ki nemes egyszerűséggel - akkor holnap?
- délután 3kor a házatok előtt.
- ok. most le kell tennem, de majd később lehet, h felhívlak. szia.
- okés. szia. - letettem, és gyorsan kinyitottam az ajtót.
- na végre! mi tartott ijen sokáig?!
- telefonáltam! -.-' - mondtam, és otthagytam anyát. míg ő bent ült a budin, (vagy ki tudja mit csinált xD) addig apát rávedtem, h hadd menjek haza. elvégre csupa unalmas témákról beszéltek, én meg nem akartam végighallgatni. még a végén meghalok az unalomtól.. xĐ.
szóval -miután elköszöntem Martatól, és Hanstól; meg aputól- elindultam haza. szépen, lassan sétálgattam el a különféle üzletek előtt, meg-megállva egy-egy kirakatnál. be is mentem néhány boltba nézelődni, és amelyik ruha megtetszett, azt elrakattam. lehet, h nem fogom mindet megvenni, de legalább ne vigyék már el a legjobb darabokat.. :D
épp az utolsó üzletbe készültem bemenni, mielőtt hazafelé vettem volna az irányt; amikor egy hidrogénszőke hajú srácot láttam meg bent a boltban. az arcát hatalmas napszemüveg takarta el. fehér pólót, koptatott farmert és edzőcipőt viselt. annyira ismerős volt.. így hát szükségét éreztem annak, h közelebbről is felmérjem azt az 'ismeretlen ismerőst'. próbáltam nem túl feltűnően viselkedni, és mintha csak véletlenül tettem volna, odaálltam a srác mellé. nézegetni kezdtem a kiegészítőket, míg ő az eladóval beszélt; ám véletlenül leejtettem az egyik hajpántot...
- a francba! - szitkozódtam félhangosan, és lehajoltam érte, mire összefejeltem a szőkehajúval. - ..bocsi, véletlen volt! :$
- semmi baj.. - mosolygott, majd lejjebb tolta a napszemüvegét és a szemembe nézett. ekkor jöttem rá, h miért is volt ijen ismerős!
- Andreas!? - vigyorodtam el hirtelen, és elhomályosult a tekintetem. *örömkönnyek*xD
- Gitta?? - nézett nagyot hirtelen, a következő pillanatban pedig már arcon puszilt. =)
- te mit keresel itt? - kérdeztem meglepődve, a hajpántot szorongatva - ..vagyis, mi szél hozott erre? :]
- az észak-nyugati passzátszéllel jöttem.. - mosolygott, vagyis inkább vigyorgott - am a Kaulitzékhoz jöttem, csak Simone mondta, h még nincsenek itthon. aztán gondoltam akkor átugrok Magdeburgba szétnézni.
- és ugye hozzám is beakartál nézni? :D
- ki nem hagytam volna.. :P - belémkarolt, és kihúzott az üzletből...