mialatt odavánszorogtam az erkélyajtóhoz, kb. eltelt úgy 20 év.. najó, nemxD felhúztam a redőnyt, és kimentem az erkélyre. én se vagyok normális, szombat délelőtt - mikor a legnagyobb a forgalom - csak úgy kiállok az erkélyre nézelődni. ami ráadásul az utca felől van.. XD Sponge Bob-os pizsamában, tiszta kócos fejjel, a hajamban egy fésűvel - igazán szép látvány lehetek! XD
mindegy, nem ez a lényeg. hanem az, h napok óta először végre friss levegőt szívtam :D szerencsémre nemigazán foglalkozott velem senki, de talán csak azért, mert lusták voltak felnézni :P
miután végigmértem az utcát, és az ott közlekedő embereket - és megbizonyosodtam róla, h minden a régi - bementem a szobámba, és elkezdtem pakolni. a mosatlan tányérokat, és az üres ásványvízes palackokat levittem a konyhába. ott ittam egy pohár vizet, és az ablakon kinéztem a postaládára, h jött-e valami újság/levél. de semmi. najó, gyerünk vissza a szobába xD összeszedtem a ruháimat, és visszarakosgattam őket a szekrénybe. nem kis időmbe telt, azis biztos.. :S mire kész lettem a szobával, addigra anyuék is hazaértek. ez a 'kész lettem a szobával' fogalom annyit takar, h: kiszellőztettem, elraktam a ruháimat, kiporszívóztam, letöröltem a TV-t (+hifi, számítógép, szekrény) és megfürödtem. XD felvettem egy farmer rövidnacit, egy világoskék pólót (Mickey egeresetXD), kifestettem a körmömet pirosra, és kivasaltam a hajam.. =D
- drágám, igazán segíthetnél te is... - kiabált apu az ajtóból
- azt csinálom, ha nem látnád! - vett ki a csomagtartóból egy nagy szatyrot anyu, és odabotorkált vele apuhoz. kinyitotta az ajtót, és gyorsan lepakolták a cuccot a konyha asztalra. én persze ahogy meghallottam a hangjukat, rohantam is lefelé a lépcsőn :D
- szijasztook! =) - mosolyogtam, és máris elkezdtem a szatyorban kutakodni - mit kaptam? :P
- na, h-hogy kimozdultál végre abból a lyukból? :) - kérdezte apu kedvesen, és bepakolta a hűtőbe amit vettek
- meguntam h egésznap nem csinálok semmit. :S meg hiányoznak már a barátaim.. :D - kikaptam a kezéből egy meggyes joghurtot, és gyorsan kerestem egy kanalat :P
- héé.. nemsokára ebédelni megyünk, ne edd tele magad! - szólt rám anyu
- hova megyünk?! - néztem nagy szemekkel rájuk - minek?
- mivel nem régiben rosszul lettél, és elkellett halasztani az új munkatársammal közös vacsorát; most pótoljuk be. a piacon találkoztunk Marta-val, és ő hívott meg. - magyarázott lelkesen anyámxD
- zsírkirály.. és mikor lesz az a 'nemsokára'? ^-^
- kb. egy óra múlva =)
- akkor addig sétálok egyet, ha nem baj! - az ajtó felé vettem az irányt - ebben a ruhában megyek! - felkaptam a tornacipőmet, és már el is tűntem. apuék meg csak néztek utánam. persze nem szaladt volna egyik se utánam, h van-e valami bajom; vagy csak egyszerűen azért, mert nem is engedtek el. bár lehet, h elengedtek, csak nem vártam meg h ki is mondják.. xD először fogalmam se volt, h hová induljak, vagy kit látogassak meg. merthogy egy órát nem tölthetek el egyes egyedül :O kis idő után arra gondoltam, h beugrok Franziskához (Gusti tesója), de mivan ha nincs is otthon..? mindegy, egy próbát megér.. :D
szóval mentem, mendegéltem.. és még mindig mentem.. XD amíg egyszercsak meg nem érkeztem Gustavékhoz.. :O (az meg h lehet?XD) csengettem, és vártam. Gusti anyukája szólt bele a telefonba, én meg mondtam neki h ki vagyok; erre mondta, h nyitja az ajtót és menjek fel. (Gustiék társaasházban laknak, tudjátok olyanban, aminél fel kell csengetni, és bentről nyitják ki neked az ajtót. vagy pedig te, a saját kulcsoddal:D)
- csókolom. - mosolyogtam Anna-ra, és megpusziltam. nagyon jóban vagyok vele. :)
- szia, Gitta! gyere be nyugodtan. - állt félre az ajtó mellé, és beengedett.
a lakás átlagos berendezésű volt, cseppet sem túlzsúfolt, vagy szegényes. ahogy beléptünk az előszobába, és levettem a cipőmet, már beláttam a nappaliba, ahol épp az RTL ment. Anna mondta, h üljek le nyugodtan a kanapéra, addig hoz kólát és valami rágcsálnivalót. nem először jártam itt, úgyh nem volt idegen a hely. kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén, ami előtt volt a tv egy állványon. jobb oldalon egy könyves polc állt, tele mindenféle olvasnivalóval, és emléktárgyakkal. bal oldalon a sarokban egy szép, hosszú váza ékeskedett; belőle pedig szárított virágok lógtak ki. Gustav és Franzi szobája egyás mellett nyílt, így néha adódtak kisebb problémák - a szomszédságot illetően. xD
- mi újság van, Gittim? - tudakolta a konyhából kifelé jövet Anna - Gustav miatt jöttél?
- áh, semmi különös.. csak nemrég összevesztem Tommal, és tisztára magam alatt voltam. :S 3 napra bezárkóztam a szobámba, meg ilyenek.. aztán rájöttem, h így ennek semmi értelme, és most itt vagyok.
- értem. - bólintott - vegyél sütit ;)
- oh, köszönöm, de nem ehetem tele magam! - nevettem, mert eszembe jutott anya - nemsokára ebédelni megyünk anyunak az új munkatársához, és anyu megtiltotta h bármit is egyek..
- ilyen szigorú lenne ez a Karin? :)
- nem, dehogy. - legyintettem, és már csak azértis vettem egy sütit - jut eszembe: Franzi itthon van?
- úgy kb. egy órája mehetett el Lindával, tudod a legjobb barátnőjével. szerintem egy darabig nem is lesz itthon.
- kár, pedig azt hittem, h eljön majd sétálni vagy valahova.. :S
- majd talán máskor! ;)
- jaja, az lesz..
- na és az én Gustav fiam? vele is összevesztél?
- nem, Gustival nem. őt nagyon szeretem! :) mikor jön haza, nem tetszik tudni?
- mondtam már, h nyugodtan tegezhetsz. azt hiszem, h holnapután. valami olyasmit mondott..
- jó, rendben. de olyan soká?
- szerintem kibírod, ne aggódj..
- nemis Gusti miatt aggódok, hanem Tommal szeretnék már kibékülni. meg persze Georggal, és Billel is el kell beszélgetnem. - ránéztem a nagy faliórára, és felálltam a helyemről - asszem én most megyek.. de egy sütit magammal viszek. =D
- jól van, menj. nehogy lekésd az ebédet! =) - Anna, és ment kinyitni az ajtót. felvettem a tornacipőm, elköszöntem, és már mentem is lefelé a lépcsőn..