nevetés, és hangos ajtócsapódás. csak ezeket hallottam mikor végre beértem Billt. nem akartam találkozni Tommal, viszont a telefonom nélkül esélyem se lett volna eltűnni innen. taxival meg nem megyek, mert az tul drága. így becsengettem, és reménykedve h nem Raszta nyit ajtót, vártam...
- mit akarsz?! - kérdezte egy hűvös pillantás kiséretében (sajnos..) Tom
- szeretném visszakapni a telefonom. - nem mertem ránézni, inkább az új Nike cipőjének bámulásával lepleztem a zavaromat
- nem tudom hol van. - csapta volna rám az ajtót, de ezt sikeresen megakadályoztam a lábammal
- Billnél van, és örülnék ha visszakaphatnám. hazamegyek. - egy pillanatra a szemébe néztem, de gyorsan el is kaptam a tekintetem
- mindjárt kiküldöm.. - morogta, és visszacsoszogott az öccséért. Bill már nem volt ilyen mogorva, ahogyan azt észrevettem. mint egy kisóvodás gyerek, úgy szaladt ki az ajtóhoz. persze a kezében egy nagy semmivel..
- de régen találkoztunk! - puszilt és ölelt meg egyszerre, a következő pillanatban pedig már a karomnál fogva húzott befelé
- héé.. ne, Bill! mit csinálsz?? - rángattam az ellenkező irányba, ugyanis eszem ágában sem volt bemenni
- ha kell a telód, akkor szépen bejössz érte :P - engedett el, és várakozva pislogott rám
- van nálam apró.. majd keresek egy telefonfülkét. - megfordultam, és elindultam felkutatni a legközelebbi fülkét.
- höhh.. mégh van aprója! - forgatta a szemét a srác, és becsukta maga mögött az ajtót. majd lassan, és szinte lopakodva utánam indult. én persze azt hittem, h bement; és így nem is néztem hátra. majd ahogy egyre távolodtam a stúdiótól, hirtelen azon kaptam magam; h magamban beszélek..
-..h lehetek ekkora hüje?!! most Tom biztos utál.. jézusom! - csaptam össze a kezeim, és elvigyorodtam. (tudom, nem szép dolog, de..) - Bill szakít Christine-el. végre valami jó is történik velem.. - ugrándoztam, mire a hátam mögül valaki elfojtott nevetését hallottam meg
- te mióta beszélsz magadban?? X'D - fuldoklott a feketeség a röhögéstől
- uramisten! - sikoltottam fel a ijjedségtől - mi a francot keresel itt? - fordultam hátra, mire egy elég furcsán bámuló Billel találtam szembe magam
- gondoltam visszaszolgáltatom a mobilodat, mielőtt tényleg telefonfülkéből kellene apádat hívnod. - kotorta elő a zsebéből a készüléket, és átnyújtotta
- igazán kedves vagy, h gondolsz rám. - kaptam ki a kezéből, és gyorsan magamhoz szorítottam a kis SE-t xD (Sony Ericsson)
- ha már itt tartunk, akkor te is nagyon kedves vagy, h miközben magadban beszélsz, rám gondolsz.. és persze a szerelmi életemre. na meg a bátyámra.. :OXD
- nekem tényleg van vmi bajom... - fintorodtam el, mire ő csak nevetett. RAJTAM! :@ :|
- igazad van :D
- tudod minek örülnék a legjobban?!! :O
- annak, hogyha megcsókolnálak? :P:)
- nem, te idióta.. - de igen! az lenne a világ legjobb dolga!(L) - ..ha nem követnél egyfolytában, és nem lennél ilyen qrva aranyos, és nem röhögnél ki, és..  és...
- ..és? =)
- ..és ha végre tisztázhatnám ezt az egész helyzetet Tomostól, Georgostól, úgy ahogy van!
- azt hittem mégis a csók lesz a befutó.. ˇ-ˇ - színlelt szomorúságot a fiú
- én meg azt hittem, h megakarod menteni a kapcsolatodat :O
- persze, h megakarom menteni a kapcsolatomat! de ezt most miért mondod? úgy tudtam, te pont az ellenkezőjét szeretnéd.. :S
- méghogy én? az előbb ki akart megcsókolni, kit?! - háborodtam fel
- na jó, szerintem inkább hagyjuk ezt az egészet. tudod, nem értelek.. egyszer gondolsz valamit, aztán a másik pillanatban már az ellenkezőjét mondod!
- te ezt nem érted.. fogalmad sincs h mi zajlik bennem, csak azt tudod h.. áh, mindegy.. - legyintettem, és megkerestem apu számát a telefonomban. gyorsan megnyomtam a 'hívás' gombot, mielőtt Bill belekezdett volna a hegyibeszédébe.
- szia apu. itt vagyok Hamburgban, értem tudnál jönni? - kérdeztem, és közben elfordultam Billtől
- szia kicsim! máris végeztek a fiúk?
- ami azt illeti mára igen, de.. mindegy, nem lényeg. értem jössz, vagy nem?!
- nem tudok drágám, még dolgozok. :S de nyugodtan hívj egy taxit, majd anyád kifizeti. vagy kérd meg Georgot h vigyen haza.
- az fasza -.-" mi? nem, akkor inkább majd kitalálok valamit..
- már megint csúnyán beszélsz! és ne találj ki semmit, menj haza busszal. van nálad pénz, nem?
- már nem vagyok kislány, apu! (>.<) igen, van. najó, most leteszem. szia.
- rendben. vigyázz magadra, szia!

- mikor fogja már fel, h nem vagyok pisis?? - motyogtam félhangosan, mire Bill elmosolyodott
- ameddig úgy viselkedsz, addig biztos nem.. :D
- figyelj, kitaláltam valamit! - fordultam vele szembe, és a legkomolyabb fejjel néztem rá - én most hazamegyek, te pedig visszamész a stúdióba. mindketten átgondoljuk, h mit is akarunk a másiktól; és aztán megbeszéljük a dolgot! elég érthető voltam?!
- mi az h mit akarunk a másiktól?! - húzta fel az egyik szemöldökét, olyan tipikus Kaulitz-osan =D
- gondolom nem csak úgy heccből akartál megcsókolni! és biztos vagyok benne, h az sem ok nélkül történt h majdnem lefeküdtünk! nem igaz?
- most miért vagy ilyen? azt hittem h.. szeretsz :$ - pirult el az utolsó szó kimondása után, és félénken fürkészte a tekintetemet
- mi nagyon jó barátok vagyunk, és különben is: az a név, h Christine Schwenstern mire emlékeztet? nem akarom tönkretenni a kapcsolatodat, hidd el! hülyeség lett volna lefeküdnünk, te is nagyon jól tudod.. neked barátnőd van, én meg.. nekem nem való a szerelmi élet. hozzám a szabadság illik a legjobban. függetlennek lenni, azt csinálni amit akarok..
- értem. akkor gondoljuk át a dolgot. hívj, ha jónak látod. csáó. - majd sietős léptekkel elindult vissza.
hosszú lábait egymás után rakosgatva, igyekezett minél távolabb kerülni tőlem. megbántottam. csak akkor szokott csáó-val köszönni, ha megsértődött, vagy ideges. tudom, egy hüje bunkó vagyok. de így megakadályozhatom h otthagyja a szerelmét.. értem. talán felfogja, h akármennyire is szeretem, attól ugyanúgy a barátja akarok maradni.
áh, tiszta hüje vagyok!! mindenkit megbántok.. =( a végén már az lesz, h egy barátom se marad. Tom qrvára utálhat, Georg egy kis rib*ncnak néz, Bill nem ért meg, Gustav és Ade nemnormálisnak hisznek (az is vagyok); Andreas nem tud semmiről, Yvonne pedig nincs itt mikor szükségem lenne rá. pedig ő a legjobb barátnőm.. :(
ahogy így filóztam magamban, lassan elértem az egyik buszmegállóhoz. letelepedtem a padra, és vártam a következő Magdeburgi járatot. valljuk be, elég szarul éreztem magam azok után, amiket műveltem. a legjobb, amit tehettem az volt, ha hazamegyek és alaposan átgondolom ezt az egészet. mindent tisztázok magammal, aztán pedig beszélek a fiúkkal. feltéve, ha ezek után még szóba állnak velem...

3 nap telt el azóta, h úgymond "összevesztem" a srácokkal. a szobámban ülök, egy konzerv barackbefőttel a kezemben, és azt majszolom. szombat van, szóval ilyenkor mindenki a piacra megy. anya is ott van, most kivételesen apával. ugyanis most apu szabadságon van, ami azt jelenti h két hétig itthon lesz. és az egész konyha párolt-zöldség szagú lesz, meg minden. -.-'
a szobám kb így néz ki: az erkély ajtó becsukva, redőny leengedve. a ruhásszekrényem tartalmának szinte egésze az ágyon, a földön, és egyéb helyeken hever.. TV bekapcsolva a Vivára, sütis tányérok (és maradékok) az ágy alatt, a fésű épp beleakadva pihen a hajamban, én pedig már a második konzerv gyümölcsöt eszem. szóval eléggé elvagyok magammal. mióta hazabuszoztam Hamburgból, ki se mozdultam innen, csak anya hozott be kaját, vagy amit kértem. mondtam neki, h legyen szíves, és értse meg: most egyedül akarok lenni a gondolataimmal. még az a szerencse, h a szobámból nyílik egy külön fürdő, így nem kell hanyagolnom a tisztálkodást, és egyéb teendőket. a jelenlegi világnézeteim alapján akár évekig ki se mozdulnék innen.. mindegy, úgysem úszhatom meg h ne találkozzak a fiúkkal, és meg ne beszéljem velük a dolgot.
mindeközben, míg én a 'magányra vágyom' című napjaimat élem, a Tokio Hoteles fiúknál észrevehetően semmi nyoma sincs letörtségnek, vagy bármi egyéb dolognak ami csak egy kicsi szomorúságot is okozhatna. lelkesen rögzítik az első albumhoz tartozó hanganyagokat, a (látszólag) legnagyobb jókedvvel. és még csak egy szó sem esik arról a lányról, aki pár napja eléggé szemét módon viselkedett velük..