fel se fogtam, hogy mit beszéltek a fiúk. az agyam csak egy gondolat körül forgott, mégpedig akörül, hogy vajon tényleg sztár lesz-e belőlem. és ha igen, ez mivel fog járni. mindig is énekelni akartam, és most hogy megmutattam másoknak mit is tudok... kicsit megfélemlített ez az egész. ha besülök egész Németország előtt, akkor.. arra inkább nem is gondolok. ráadásul ha a Tokio Hotel is befut, akkor nem lesz időnk egymásra. úgy értem hogy nem tudunk majd mindennap találkozni a srácokkal, és egyáltalán: mi lesz Billel?? =(
mindegy, még visszafordulhatok.. hisz el se kezdtem xD ám most a legfontosabb dolog, amit el kell intéznem...
- Tom, Georg! beszélhetnék veletek? - álltam fel David mellől, és a fejemmel az egyik szoba felé biccentettem
- aha - vágták rá a fiúk, és egymásra vigyorogva.
- szóval.. - csuktam be az ajtót Georg mögött, és velük szemben megálltam.
- hármasban akarod? - kacsintott Georg, ám a komolyság az arcomon elvette a kedvét az efféle beszólásoktól.
- melyikőtök a barátom?
- mindketten a barátaid vagyunk! - mondták egyszerre
- akkor kérdezem máshogy: ki a pasim? - emeltem fel a szemöldökömet, ami köztudottan jól működik ilyen helyzetekben (=
- természetesen én! – húzta ki magát Tom, ám egyáltalán nem viccesen mondta. inkább elszántan és komolyan.
- Georg? - néztem rá kutatóan
- igen, ő az. - a lábával a szőnyeget birizgálta, és közben lehajtott fejjel helyeselt.
- hazudtál neki? - képedt el Tom - te.. - markolt bele Georg pólójába, és magához húzta. a közöttük lévő távolság nem érte el a 10 cm-t, és hirtelen azt hittem h le akarja smárolni XD aztán leesett, h mit is szeretne a rasztás csinálni..
- nem kell a hőst játszani, Tom! engedd el! - parancsoltam rá, mire ő engedelmeskedett [ügyes kutya XD]
- bocs. - nyögte ki némi gondolkodás után Georg - de azt hittem, ha előadok egy storyt h velem jársz, akkor bebeszéled magadnak, és nem jössz rá h...
- te teljesen hüjének nézel? - háborodott fel Tom - pár nap, vagy hét múlva úgyis rájött volna!
- mert, te nem vagy teljesen hüje? - vágott vissza, már a kezét lendítve Geo
- KUSS LEGYEN!! - sikítottam, mire mindketten lefagytak - Tom, nem akarok veled tovább járni! szakítok! akkor se gondoltam komolyan, biztos volt valami oka h így döntöttem! - vágtam Raszta fejéhez a dolgokat, aki eléggé meglepődve fogadta ezeket.
- akkor menj a picsába, te büdös ringyó!! - üvöltött rám, is kizavart a szobából; sőt még a lakásból is. ezt nevezem! :O miért sértődött meg ennyire?! eddig érdekes módon, nem nagyon érdekelték a lányok. persze neki csak arra jók, h lefeküdjön velük, aztán mehetnek tovább. de én a barátja is vagyok! velem nem bánhat így...
ahogy az utcán szaladtam, könnyek szöktek a szemembe. próbáltam őket minél gyorsabban letörölni, mielőtt újabbak folytak volna le az arcomon. ez többé kevésbé sikerült is, egy bizonyos ideig. pontosan addig, amíg meg nem hallottam, h valaki utánam kiabál. nem akartam tudni, h ki az; így még gyorsabban futottam. csak közben nem vettem észre, h a járdán helyenként elég nagy 'púpok' vannak, és felbuktam az egyikben. iszonyat h mekkorát estem! kicsattant a szám is. csodás! ráadásul leégettem magam az utcán közlekedő emberek előtt. és..
- uramisten! jól vagy? - rogyott le mellém lihegve a követőm
- kicsattant a szám.. a fene ebbe a sz*r járdába! - szitkozódtam hangosan, és közben ránéztem.. Billre!?
- semmi baj! - nyugtatgatott, és magához ölelt. megsimogatta a hajam, és a keze lassan lecsúszott a hátamra - ne csináljunk jelenetet; inkább menjünk vissza..
- nem akarok visszamenni oda. főleg nem Tomhoz.. - szorítottam meg a kezét, majd elengedtem és felálltam - van egy zsepid? =$
- ööö.. persze, tessék. :) - nyomta a kezembe a kissé gyűrödt darabot - akkor bemegyünk az egyik kávéházba, és megbeszéljük, jó?
- nem szeretnék róla beszélni. hívom apámat, és ő majd hazavisz. - utasítottam vissza a fiút, igyekezve nehogy megbántsam
- itt maradjak veled amíg ideér?
- menj csak vissza, biztos keresnek már a többiek.
- tudják, h utánad jöttem..
- nembaj. aggódnak érted, engem meg David is biztos megutált, h így veszekedtem Tommal. a rasztáról meg ne is beszéljünk.. és Georg is biztos megsértődött, vagy nemtudom.. Gustav meg semmit nem tud az egészről. én meg egy hüje liba vagyok. te meg.. - hadartam, az egyik kezemmel kalimpáltam; a másikkal meg a zsepkendőt nyomtam a számba xd
- én meg szeretem ezt a hüje libát :) - húzott magához, és újra megöleltük egymást. nem akartam elengedni soha többé. ahogy szorítottam magamhoz, éreztem az Axe hatást XDXD na jó, csak vicceltem :D szóval éreztem azt az enyhén erős illatű parfümöt, amivel mindig befújja magát. kábító egy illat, nem mondom :) nem tudom, h mi történt az elmúlt egy héten, de nem is érdekel. itt tart a karjaiban, és olyan erősen, hogy szinte már megfojt. de nem bánom.. felőlem egy életen át ölelhettük volna egymást, de egyszer minden véget ér =(
- ..felhívom aput, h jöjjön értem. - vettem elő a telefonomat a farzsebemből, ám a feketeség kikapta a kezemből
- neem, nem hívod fel =P - a háta mögé tette, és nyelv-nyújtogatva beszélt
- Biiill.. add ide azt a..
- ne beszélj csúnyán! nem szeretem amikor így viselkedsz. - oktatott ki mosolyogva
- ki vagy te? az anyám? =)
- azt inkább kihagynám.. ha a lányom lennél, akkor nem lehetnél a barátnőm.. ^-^'
- a micsodád? - pofám leszakad ettől a gyerektől :O
- hátt.. tudod a barát-barátnőm.. mármint tudod, mint a barátok.. csak te lány vagy, és nekem te vagy a legjobb barátnőm..
- jah, értem - hervadtam le, mint a kistulipán mikor Shrek beszélget vele [XD]
- naa.. mivan? - billentette oldalra a fejét és bevetette a világ legédesebb mosolyát (L)
- ne nézz így rám! - fordultam el, és gyerekesen felnevettem - annyira utálom, h ilyenkor ennyire ellenállhatatlan vagy..
- ellenállhatatlan? :P :)
- nem úgy értettem, te.. - pirultam el, pedig pontosan úgy értettem =D
- valami azt súgja, h nem mondasz igazat. - ahogy beszélt a hangja egyre távolabbról szólt. megfordultam, és már csak azt láttam, amint elfut. nála volt a telóm, ugyh muszáj volt visszaszereznem. így utána mentem, de nem szaladva, csak szépen komótosan sétáltam. úgyis tudtam, h hova megy. vissza a stúdió házba. oda pedig én nem megyek. szóval majd szépen megvárom a ház előtt..