elég gyorsan eltelt a nap, szinte nem is nagyon csináltam semmit. másnap korán keltem, mert nem akartam, h Georg várjon rám. kivasaltam a hajam, felvettem egy miniszoknyát, egy vékony pántos felsőt (pirosat, fekete pöttyökkel), és egy balettcipőt. persze a smink se maradhatott el, így gyorsan kikentem magam. lementem a konyhába, megreggeliztem, és leültem a nappaliba. és vártam.
és vártam... és még mindig vártam.. már lassan háromnegyed órája vártam Georgra.
- lehet h elfelejtette.. - nyomogattam a telóm billentyűit, és közben a fiú számát kerestem
- kelhettél volna később, és akkor nem kellene ilyen sokat várnod. - pakolászott anyu a konyhában, majd valaki csengetett. ez Georg! :D
- rohanoook! - kiáltottam, és már nyitottam is az ajtót. puszi-puszi, ölelés, és indultunk is. - szia anya! majd jövök!
- okés, szia! :) - intett egyet, az ajtó becsukódott, és elmentünk.

mikor az autóhoz értünk, Gustavot pillantottam meg, ahogy egy újságot olvasott. kopogtattam az üvegen, erre ő kinézett. mosolygott egyet, és újra belemerült a lap böngészésébe.
- ..unatkozok!! - fintorogtam Gusti mellett ülve, és közben a tájat bámultam az ablakon keresztül
- jó, nemsoká odaérünk. - közölte Georg, és egy másodpercre sem vette le a szemét az útról
- de én akkoris unatkozok. csináljunk már valami őrültségeet.. - szinte már hisztizve könyörögtem neki - ..kérlek!
- miféle őrültséget? - vonta fel a szemöldökét Gustav
- mittomén! ugráljunk az Elbába a hídról, vagy szaladgáljunk félmeztelenül a Hiltonban.. XS semmi nem történik velem, muszáj felpörögnöm!
- ejj, de határozott vagy.. most komolyan az Elbába akarsz ugrálni?! :O
- najó, nem; a végén még megfulladok.. mondjuk nem érdekelne nagyon senkit XD - röhögtem a saját poénomon, a fiúk viszont nem találták viccesnek
- hát már h ne érdekelne?! - háborodott fel Georg - te beteg vagy! :S
- dehogy.. csak nem akarok az unalomtól megdögleni. - legyintettem - nah, ott vagyunk már?
- még fél óra.
- zsírkirály -.-'
- nem bírsz még ki fél órát velünk egy kocsiban?
- szó sincs róla, csak... inkább befogom a szám. - fordultam el a fiúktól, és -mivel mást nem tehettem- az ablakon bámultam ki. feltettem az mp3-lejátszómat, és fél órán keresztül hallgattam Avril Lavigne, My happy ending c. számát. Kicsit el is aludtam, mikor már 16-odjára ment, de Gustav gondoskodott róla; hogy felébredjek..
- Gitty! - rángatta a karom, és kivette a fülhallgatót a fülemből - itt vagyunk.
- hurrá! - pattantak fel a szemeim, és velük énis. kimásztam az autóból, és a járdán várakozó Georgba karolva indultam meg befelé.
- hékás, Gustavot is meg kellene várni - mosolygott Geo, és megtorpant - nélküle sehova :)
- vagyok - lépett mellénk az említett srác, és (végre) bemehettünk.
Hamburgban vagyunk, egy stúdió-lakásban. Itt laknak majd a fiúk amíg felveszik az anyagot a lemezhez. Persze, én csak ma leszek itt, nem idegesítem őket tovább a hüjeségeimmel. Ígyis csodálom, h meghívtak.. :)
- sziasztok! - léptünk be az ajtón nagy röhögés közepette, mivel Georg az előbb felbukott egy kőben a járdán xD Gustival szükségét éreztük annak, h kinyilvánítsuk a véleményünket: nevettünk, ahogy csak bírtunk. :D
- na vajon mi volt ennyire vicces? - lépett elő somolyogva David Jost, és üdvözölte a srácokat. aztán valahogy rámtévedt a tekintete, és..
- öhm.. Gitta Hoffman vagyok, a fiúk barátja. - nyújtottam neki kezet, amit nagy mosolygás közepette meg is rázott
- David Jost vagyok, a srácok producere. :)
- ha már sikerült bemutatkozni, akkor én el is rabolnám Gittát egy percre... - csapott le rám Tom, és behúzott a legközelebbi szobába.
- mondd. - kértem hűvös arckifejezéssel
- gondoltam nem kéne David előtt smárolni - mosolygott a rasztás, és száját az enyémre készült tapasztani.
- állj le, hallod? - löktem félre - hazudtál nekem, és még..
- mi van? én nem hazudtam neked!! - tárta szét felháborodva a kezeit - mi a sz-rt hordasz itt össze?!
- azt mondtad, járunk. - feleltem látszólag higgadtan, de belül tomboltam - erre kiderül, h Georg a barátom, és nem te!
- mi a jó fenét beszélsz?? - bámult rám, mintha őrült lennék - én vagyok a pasid, nem az a hobbit!!
- persze! - hitetlenkedtem, és kimentem a szobából. próbáltam nyugodtnak látszani a többiek előtt, már ha lett volna valaki is a nappaliban.
biztos már bent vannak a stúdióban - gondoltam, és mentem énis arra. útközben Tom sietős léptekkel megelőzött, és rámvágta az ajtót (amin bement).
- bunkó.. - motyogtam, és leültem a hangtechnikus mellé; hogy láthassam a fiúkat. Bill olyan aranyos volt, ahogy énekelt.. :) Gustav is elég jól tette a dolgát, Georgra és Tomra viszont nem mertem nézni. nem tudtam eldönteni, hogy melyikükkel is járok. ám akárki is legyen a barátom, szakítok vele. nem akarok szerelembe keveredni (Billen kívül) senkivel. bár fogalmam sincs, h tekint rám.. de akkoris inkább maradok szingli. 
nemsokkal később a srácok befejezték a munkát, (felvettek 6 dalt :) és meghallgathattuk mit is alkottak...

- nem is tudok mit mondani rátok.. nagyon jó dalaitok vannak :) - jelentettem ki mosolyogva - én is úgy szeretnék egy bandában énekelni... - álmodoztam, ám Bill gyorsan átvette a szót
- akkor halljuk a hangodat :D - mondta, és bekísért az üvegfal mögé. - mit szeretnél énekelni? - kérdezte kedvesen, és rámkacsintott. egy percig sem gondolkoztam, tudtam mit fogok énekelni. (bár kicsit féltem, h majd jól beégek.. :S)
- Avriltől a My happy ending-et. =)
- oké, mehet! - intett a technikus, és én belekezdtem... a fiúk szájtátva hallgattak, és nézték milyen átéléssel éneklek. de hát ha egyszer ez a kedvenc dalom!? :)
mikor vége lett a számnak, Bill széles vigyorral az arcán tapsolni kezdett, és berohant hozzám, hogy megöleljen.. \ ^ - ^ /
- ha elkezdesz énektanárhoz járni, olyan lesz a hangod, majdnem mint Avrilnek! - ölelgetett, és szinte kiszorította belőlem a szuszt. de boldog volt!
- gyerekek, rejtett tehetség a láthatáron! - mosolygott David, és mivel a fiúk mára befejezték a munkát.. - el kellene beszélgetnünk egy kicsit, Gitta.. - ragadta meg a karom a producer, és a srácok kíséretében bementünk a nappaliba. lehet, h sztár leszek? *-*
- azonnal keresünk neked énektanárt! - csapta össze lelkesen Bill a kezeit, és felírta egy kis füzetbe: "énektanár Gittymnek.."
- jól mondja Bill. egy kis gyakorlás, és mehetsz énekelni! :) - Gusti
- még nyers a hangod kicsit, ezért jó ha tanárhoz mész. ő majd megtanítja neked, hogy kell rendesen kihasználni az adottságaidat! - javasolta David - és producerért sem kell messzire menned.. :D
- hát.. - nem tudtam meg se szólalni. ennyire jó hangom lenne?!
- jaj, van egy ötletem! - pattant fel Bill a fotelből - gyere az én tanáromhoz! - mosolygott, kivillantva azokat az édes, (elöl kicsit kiálló :) fogait - így tudunk majd együtt énekelni, és figyelhetem, h fejlődik a hangod! :)
- és akkor most jön az, h Gitty is megszólal végre.. - emelte fel a kezét Tom - igen?
- nagyon... rendesek vagytok, h így próbáltok segíteni; de... nem hiszem h készen állok még erre a sztáros-dologra.. =$
- semmi gond, idővel majd hozzászoksz! - biztatott Georg - mi már alig várjuk h kész legyen a lemez... és elkezdjék adni a klipet :)
- még átgondolom.. - sóhajtottam, és gyorsan eltereltem a témát..