és belépett rajta.... egy doboz bon-bon?? XD pontosabban beugrott XD aztán követte őt egy izmos, cuki, édi, vicces Georg :D
- hé, gyere vissza! - szaladt a csoki után, és felkapta a földről - kicsit mozgékony :D
- látom :)
- ezt neked hoztam. - nyújtotta felém a dobozt elpirulva - remélem szereted..
- köszönöm szépen :) ne állj már ott mint egy faszent, ülj le! - parancsoltam neki nevetve :]
- faszent? jólnyomod, te is :D
- jójó, tudom.. - *ego* - na, mesélj valamit! ;)
- nem tok semmit. zajlik az élet.. jah, és holnap megyünk a stúdióba :)
- juj, de jó :D ennek örülök! =)
- és te h vagy? - simogatta meg a kezem [??!]
- kis fejfájás, meg nem emlékszek dolgokra, de amúgy tűrhető..
- arra se emlékszel amikor... - *hazudni fog*  - ..mikor megkérdeztem, h nem akarsz-e a barátnőm lenni?!
- a.. micsodád?!?! de hisz én Tomnak vagyok a... - majd kiestem a szemeim a meglepődöttségtől :O
- azt mondta, h az ő csaja vagy?! a szemét! - színlelt felháborodást a srác - csak féltékeny, mert velem akartál járni; és nem vele!
- de miért tette volna? Tom nekem nem szokott... vagy mégis? - gondolkodtam hangosan, miközben Georg tekintetét fürkésztem.
- mert féltékeny! édesem, ne higgy neki! - húzódott egész közel, h megcsókolhasson; ám elfordítottam a fejem
- nem hiszem el, h hazudott nekem! pedig régen megígérte, h nem fog hazudni! - kikászálódtam az ágyból, és kimentem az erkélyre. Georg persze jött utánam.
- jólvan, kicsim, nyugodj meg.. - ölelte át a derekam, a fejét pedig a vállamra tette.
- csak olyan fura.. =S

...

- ..de rendes vagy, köszi! - pusziltam meg a srácot, és elvettem tőle a virágot - jaj, bocsi.. - pirultam el
- mi a baj? - mosolygott, és beleharapott az ajkába
- neked barátnőd van.. =(
- igen, tudom. de már nem sokáig..
- ezt meg h érted? :O - lepődtem meg a kijelentésén
- hát.. Christivel szünetelünk. és lehet h már nem kezdjük újra.. :(
- de Bill, miért?
- Christi nagyon féltékeny rád. te nem emlékszel rá, de Párizsban történt pár dolog, ami miatt eléggé kiakadt rád..
- éspedig?! - kérdeztem
- azt hiszi h megcsalom veled.
- és? megcsalsz vele? :3
- hát volt egy két csók, meg majdnem.. majdnem le is feküdtünk, DE szerencsére bejött Georg és nem volt semmi.. de am szerintem ez már megcsalás.. :(
- jah, szerencsére bejött.. - fintorodtam el :S
- azt mondtad, h nem akarsz qrva lenni; azért nem akartál lefeküdni velem.
- semmire sem emlékszek, úgyh ne mondj ilyeneket. ígyis Tom hazudott nekem, lehet h te sem mondasz igazat..
- hazudott? de miben?
- azt mondta h összejöttünk, de aztán Georg meg mondta, h nemis! nem tom h kinek a barátnője vagyok: Georgé, vagy Tomé! :S =(
- alaposan összezavartak... viszont én inkább nem mondok semmit. :S
- de te ugye az igazat mondtad?!? *-*
- persze, csak az igazat =] - mondta, és jó szorosan megölelt. énis így tettem, és percekig nem engedtük el egymást. álltunk az erkélyen, és ölelkeztünk. közben én pedig próbáltam emlékezni a legapróbb dologra is, ami csak eszembe juthat. de nem ment. még nem..
- ideje mennem. - engedett el, és mosolygott egyet - mindjárt visszajövök a többiekkel. :)
- miért megy mindenki ilyen hamar? :S
- mert sokan vagyunk, és más is akar látni :) például itt van még Gustav is :D
- hát jó.. - sóhajtottam, és ideiglenesen elbúcsúztunk.
majd megjelent Gusti is, és megint jöttek ugyanazok a kérdések & válaszok. persze nem haragudhattam rá, hisz nem ő tehet róla, h ilyen helyzetben vagyok. szóval előadtam a 'kis fejfájás, és nem emlékszek semmire az elmúlt egy hétből' című fejezetet. ő is meghallgatta, majd mint az előtte lévő három srác, elmondta a maga verzióját. ő volt az egyetlen aki a legőszintébben beszélt, és négyőjük közül neki hittem csak el amit mondott. hisz ő miért hazudott volna?! bár tőle sem tudtam meg, h kivel is járok; de miután már mindannyian bent voltak a szobámban nem izgatott. sokkal inkább érdekelt, az h mire készülnek. Tom a gitárjával a kezében leült az ágyam szélére, Bill a másik szélre; Georg és Gusti pedig az ágy melleti fotelben foglalt helyet.
majd következett a meglepi. előadták az egyik számukat, ami rajta lesz az albumon is. :) a két G is próbált bekapcsolódni az éneklésbe, a közepe felé már egész jól ment nekik. a rasztaherceg pedig gitáron kísérte őket. nagyon tetszett a szám, meg is tapsoltam őket. majd egy-egy öleléssel és puszival is gazdagabbak lettek :D
én közben már olyan jól voltam, h kimentem az erkélyre, és elkezdtem hangosan énekelni az előbbi dalból egy részletet. :D a fiúk is kijöttek, és amind az öten torkunk szakadtából ordítottuk a szöveget. xD  
erre persze anyu nem számított, és szinte rohant fel a szobámba, h megnézze mit csinálunk..
- hé, gyerekek! elég! - fogta a fejét, és visszatessékelt az ágyamba
- anya, már jól vagyok!! - néztem szemrehányóan rá, hisz már nem vagyok kislány. - csak énekeltünk..
- igen, hallottam! - mosolyodott el - de még pihenned kell.
- én nem bírok egész nap ágyban heverészni, és nem csinálni semmit! ki kell mozdulnom innen! :S
- jó, jó. tudom milyen vagy, de...
- ha annyira ki akarsz mozdulni, gyere el holnap a stúdióba :D - ajánlotta fel Tom, ami nem is volt olyan rossz ötlet :D
- nem hiszem, h jó.. - tiltakozott volna anyu, de nem hagytam :P
- nagyon jó ötlet!! :D csak valaki jöjjön értem.. :)
- majd én jövök :) - tette fel a kezét Geo, és mivel a többiek nem rendelkeztek jogsival; (és az apjuk kocsijával xD) így a srácra maradt a megtisztelő feladat :D :P
még beszélgettünk kb. egy negyedórát, aztán a fiúk mentek haza. nem nagyon akartam őket elengedni, de mondták, h holnap úgyis találkozunk. mikor kiléptek a kapun, én már az erkélyen álltam.
- sziasztok! - kalimpáltam, szinte már beleestem az erkély alatt lévő bokorba xD ők meg csak vigyorogtak, és integettek. :D aztán eltűntek, én pedig visszafeküdtem az ágyba. bekapcsoltam a TV-t, és néztem a zenei csatornát. sorra adták le a kedvenc klipjeimet, én meg énekeltem a dalokat. aztán anyu behozta az ebédet, amit sikeresen elpuszítottam kb. 10 perc alatt. délután hazajött apu is, anya pedig elmesélte neki, h itt voltak a fiúk. és hogy énekeltünk :D