A gondolatok fénysebességgel száguldottak a fejemben.. egyik pillanatról a másikra jutottak eszembe a régi emlékek. azok, amikor először megláttam őt. már akkor is bozontos volt a haja, és sminkelte magát. elég fura egy alak volt, így Yvonne-al be is szóltam neki.. "szevasz kislány"; mire ő odajött hozzánk, és röviden bemutatkozott. a szemembe nézett, és úgy magyarázott. akkor fogott meg benne valami. majd mikor elmesélt pár dolgot magáról, mosolygott egyet és visszament a többiekhez. nagyon édes volt..
de már csak barátok maradhatunk! és ezt - akárhogy is fáj - el kell fogadnom. le kell tennem arról, hogy valaha is Bill Kaulitz szerelme leszek!
míg ezen gondolkodtam, valaki kopogtatott. gyorsan összeszedtem magam, már amennyire tudtam. a hajamat a szemembe söpörtem, nehogy lássák, hogy sírtam, és mentem ajtót nyitni.
- zavarok? - kérdezte halvány mosollyal az arcán Tom
- nincs kint a tábla.. - válaszoltam kicsit flegmán, és keresztbe tettem a kezeimet - miféle szándék vezérelt arra, hogy elgyere; azonkívül hogy szexelni akarsz?
- bejöhetek? - próbálkozott egy 'angyali' arckifejezéssel
- ha válaszoltál. - kicsit talán ellenséges voltam vele, de a levél elolvasása után ez érthető is. csak épp ezt Tom nem tudja.
- tudom, hogy sírtál. csak beszélni akarok veled. - megfogta a kezem, és behúzott a szobába. leültünk az ágyra, szembe egymással. a hajamat 'megigazította', úgy hogy láthassa a szememet, és belenézett az övéivel.
- honnan tudod? - hajtottam le a fejem, mint mikor szégyellem magam
- már vagy fél órája állok az ajtód előtt, és hallottam.
- és miért nem kopogtál hamarabb?
- nem tudom.. Bill miatt bőgtél ilyen nagyon? :S
- mondhatok valamit? - néztem fel rá, és komolyan gondoltam, amit mondani akartam
- aha.. - mosolyodott el biztatóan. (csodálom hogy most meghallgat..)
- a tesód egy faszkalap. - jelentettem ki, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga - pontosan az. de szerelmes vagyok ebbe a faszkalapba! a k.rva életbe! - ahogy kimondtam az utolsó szót, löktem egyet Tomon, aki az ijjedségtől majdnem hátradőlt.. XS
- hey, a tesómat szapulod! - vonta fel a szemöldökét - és még szerelmes is vagy belé? akkor miért szórakozol velem?!!
- én nem akarok szórakozni veled! - tiltakoztam
- az egy dolog, hogy vannak egyéjszakásaim, de ha csajom is van mellette; akkor nem szeretek mást! és nem csalom meg.
- Tom.. figyelj rám, jó? nem csaltalak meg senkivel, és igazából én nem is akartam annyira járni veled! csak azért mondtam igent, mert aszittem hogy majd veled elfelejthetem Billt! és azért mondom most el ezeket, mert nagyon jó barátom vagy és tudom hogy megértesz..
- más dolgot talán megértenék, de azt hogy egy kis hülye picsa, aki annó befurakodta magát a barátaim közé, kihasználjon.. nem értem meg! engem senki nem használhat ki!
- nem használlak ki. -  mondtam halkan, üveges tekintettel; majd becsuktam a szemem, és már csak egy koppanást hallottam...
- Gitta, ne színészkedj már.. - bámult a földön fekvő lányra Tom, vagyis rám - jólvan, nem haragszok! hallod?! - semmi válasz. - bazd meg, Gitty, bazd meg! - ordított rám, hátha felkelek. de tévedett. a nagy kiabálásra azonban feljött apu, hogy megnézze mi a gond. benyitott a szobába, ám a látvány ami fogadta, eléggé megijjesztette..
- Tom! mi folyik itt?! - torpant meg a férfi, majd mikor észrevette hogy a lánya a földön fekszik, odaszaladt hozzá.
- beszélgettünk, és egyszercsak leesett az ágyról! és aszittem, hogy színészkedik, mert valamiért megharagudtam rá, és így akart... az elsősök gólyabálján is csinált egyszer ilyet, de ott elröhögte magát! - dadogott Tom össze-vissza, miközben apa feltett az ágyra.
- hívom az orvost, addig kérlek maradj itt vele! - rohant le Peter (apu) a telefonjáért, engem pedig a rasztásra bízott
- ajj.. a francba, Gitty, ébredj fel! apád már az orvost hívja! - rángatta a kezem, hiába. majd végignézett rajtam, amikor megpillantotta a levelet az ágyon. habozás nélkül elkezdte olvasni, ügyet sem vetve arra, hogy időközben apu - anyu társaságában - visszajött.
- a doktor negyedóra múlva itt lesz! - közölte apa, Tommal és a többiekkel, mire a srác végre kiszakadt a levél olvasásának folyamatából. gyorsan elrejtette a zsebébe a papírt, és tekintetét az ágyban fekvő személyre irányította.
- nyugodtan hazamehetsz, nem haragszunk meg érte.. - pillantott anya Tomra, majd odament hozzá, és rátette a kezét a vállára. - nem lesz semmi baj!
- de én.. - ellenkezett volna, de apa közbeszólt
- hazaviszlek, hogy ne kelljen buszoznod; és holnap felhívunk. így jó lesz?
- oké, de hadd búcsúzzak el tőle.. - adta be a derekát nagynehezen a srác, majd mindenki kiment, hogy el tudjon köszönni - nekem mennem kell.. remélem holnap már magadnál leszel, és tudunk dumálni. :) Billnek nem muszály megtudnia, ha nem akarod! - simogatta meg az arcom, majd adott a számra egy puszit, és elment.
nem sokkal később befutott a doki is, aki gyorsan megvizsgált; és megállapította, hogy...
- nagyon lement a vércukor szintje, és ezért ájulhatott el. gyógyszert nem írok fel, hagyják pihenni és jobban lesz. - hablatyolt a doktor a nappaliban xD
- vannak ennek az ájulásnak mellékhatásai? - kérdezte aggódva anyu, miközben azt a macit szorongatta a kezében; amit Billtől kaptam [teszed le! :@ XD]
- alapesetben nem, de mivel eléggé beverte a fejét; előfordulhat némi memória-zavar. ez annyit takar, ha valóban jelentkezik, hogy kieshetnek napok vagy akár hetek is az emlékezetéből. de ha hagyják, hogy magától jöjjön rá a dolgokra, akkor pár hét múlva minden a régi lesz..
- köszönöm doktor úr! - fogott kezet anyu Dr. Spiegel-el - nagyon sokat segített!
- ugyan, semmiség! - miközben mosolygott, a lámpa fényében látni lehetett a szép, sárgán csillogó műfogsorát XD anyunak meglehetett róla a véleménye.. szakmai ártalom :D
- köszönöm! viszlát! - kísérte ki anya a dokit az ajtón. miután a protkósbácsi elment, még egyszer felnézett hozzám, majd lement a konyhába...

KÉSŐBB...
a Kaulitz házban nem zajlott ennyire az élet. Simone épp vacsorát főzött, Scotty a házában pihent; Bill pedig láblógatva feküdt a szobájában az ágyon, és a legnagyobb nyugalomban tárgyalt David-al. (a producerükkel) épp azt beszélték meg, hogy holnap után menjenek a stúdióba; amikor odalentről meghallotta Tom hangját. nem zavartatta magát nagyon, még lerendezte a banda ügyeit..
- ...te jó isten! és hogy van? - szörnyülködött az ikrek anyukája
- nem tudjuk. az orvos még nem volt ott, mikor eljöttünk. de biztos még eszméletlen. - igazgatta a sapkáját Tom
- ki az eszméletlen?! - kapcsolódott bele kis idő múlva a beszélgetésbe Bill is - szia Peter!
- szia Bill! - intett apu - Gitta.. otthon elájult, és kihívtuk az orvost. Karin még nem hívott. holnap eljöhettek, ha gondoljátok! csak meglátogatni..
- tessék?! hogy ájult el? Tom, beszélj! nekem tudn... - hadart izgatottan Bill, de még időben sikerült leállnia; nehogy leleplezze magát - persze, meglátogatjuk.
- rendben. nos, én akkor megyek is. - dörzsölte össze a tenyerét apu - jók legyetek!
- kikísérlek! - vágódott villámgyorsan apu mellé a fiatalabbik Kaulitz-iker
- kitalálok egyedül is, köszi! :)
- áh, ugyan. nem nagy cucc! - akadékoskodott a fiú, majd miután apa elköszönt, Bill kikísérte őt. mikor a kapuhoz értek, a srác nem bírta megállni, hogy ne kérdezősködjön apától. persze ő sem tudott sokkal többet; csak azt, hogy mielőtt elájultam, Tommal voltam. meg hogy a postás hozott valami csomagot; és mikor felvittem a szobámba, utána órákig nem mentem ki onnan... persze Bill sejtette, milyen csomagról is van szó; de mit keresett ott a bátyja?