- szerintem inkább te vagy a féltékeny! - bökött a lány felé Bill - és egyre jobban elveted a sulykot!
- na nézzenek csak oda! meg is véded?
- paranoiás vagy! jobb lett volna, ha nem viszünk el téged is! - üvöltött rá hirtelen felindulásból Christinre; amire az épp a kapun távozni készülő Tom is felkapta a fejét. ám különösebben nem érdekelte, tudta, hogy a tesója majd megoldja nélküle is. így hát egyenesen a buszmegállóig sietett, majd a menetrendet kezdte böngészni. nem tartott sokáig a dolog, mivel 1-2 perc múlva begurult a következő járat a várakozó utas elé. de vajon hová megy Tom? hamarosan kiderül.. :D
én eközben már felöltözve álltam a szobám közepén, tétlenül. és éhesen. nem is jöhetett volna más ezek után, csak egy jó nagy adag...
- ...zellerkrémleves?? - pislogtam apára nagy szemekkel - ezt egyem meg?
- én főztem! - húzta ki magát büszkén - vegyél elő tányérokat, anyád nemsokára jön!
- zöldségmániás.. - mormoltam félhangosan, és elővettem a konyhaszekrényből három-három tányért. plusz kanalakat, meg villákat. (a másodiknak is =)
- négyen leszünk! - jelentette be vigyorogva, mikor már megterítettem, és húztam volna ki fel a szobámba.
- csodálatos.. és ki az a negyedik személy?! - kaptam elő fancsali képpel még két tányért, és evőeszközöket.
- anyád hoz valakit magával.. valami új munkatársat, ha jól tudom. - kavargatta a levest, miközben a kis köténykét igazgatta magán. látni kellett volna azt az embert.. XD
- ha nem lennél az apám, és nem tudnám hogy feleséged van; azt hinném hogy befogadtunk egy homokost... - röhögtem, és felszaladtam a szobámba. az ágyra érve már dőltem a nevetéstől. komolyan, mint egy rossz buzi, aki konyhatündérkedik.. ;D apu szeret főzni, meg minden, de mikor felveszi hozzá anyu rózsás köténykéjét! mikor legelőször főzött benne, épp málnaszörpöt ittam, és amikor megláttam rajta, az orromon jött ki a szörp XD szal egész vicces látványt nyújt benne. :D
nagyon jól elszórakoztam a saját viccemen, ha valaki látott volna, biztos bolondnak könyvelt volna el.. de ki mondta, hogy én normális vagyok? :P itt kezdődnek a gondok: senki! xD szóval ott tartottam, hogy éppen abba akartam hagyni a percek óta tartó röhögő-görcsömet, mikor csengettek. mivel apu nem szereti, ha főzés közben zavarják; tudtam hogy nekem kell lemennem. kinyitottam az ajtót, és már nyitottam a szám, hogy üdvözöljem anyut és az új munkatársát, ám...
- hello! - mért végig egy magas, vékony srác; egy kisebb dobozzal a kezében
- szia.. - mosolyogtam rá, majd a fejemmel a csomag felé böktem
- jah, igen.. te vagy Gitta Hoffman? - nyújtott felém egy nyomtatványt
- igen, én. ez nekem jött? - írtam alá a a bizonylatot, miszerint átvettem a csomagot
- asszem. jah, és egy kártya is van hozzá.. - keresgélt a zsebében, majd a kezembe nyomott egy apró borítékot
- öhh.. köszi! - mosolyogtam zavartan, átvettem az ajándékot és vissza indultam a szobámba.
- ki volt az? - kérdezte apu, immár a nappaliból kijövet
- csak a postás. kaptam valamit. - utaltam a kezemben lévő dolgokra, majd felsiettem a szobámba. bezártam az ajtót, és leültem az ágyra. nagyon kíváncsi voltam a csomag tartalmára, főleg miután megláttam a feladó nevét. "Bill Kaulitz. Franciaország, Párizs" dehát ott voltunk nyaralni! Bill küldött nekem egy csomagot a nyaraláson?! ennek meg mi értelme? miért nem adta ide, mikor ott voltunk?! ezt csak akkor fogom megtudni, ha kinyitom... így is tettem volna, de valami megálljt parancsolt. először mégis a levelet kellene elolvasni.

"Gitty,
ha őszinte akarok lenni - már pedig muszály annak lennem - teljesen összezavartál. Nem csak engem, de az életemet is fenekestől felforgattad. Mikor legelőször megláttalak, már éreztem, hogy egy különös személyiség vagy. És hogy a legtöbb esetben eléred amit akarsz. A barátunk akartál lenni. A barátom. És sikerült. De mikor napokkal ezelőtt megtudtam, hogy már nem csak a barátom akarsz lenni, hanem több... akkor egy furcsa érzés öntött el. Teljesen fura volt. Andreas és Tom után, te vagy a legjobb barátom! Nem engedhetem meg magamnak, hogy egy ilyen barátságot mint a miénk felváltson egy másik dolog.. a szerelem. Ha szerelmes vagy, az totál jó érzés meg minden, de nem akkor ha a legjobb barátodba! De hiába írok ilyeneket, ha egyszer én is.. és amióta ezt tudom - 3 napja - azóta Christivel is megváltozott a kapcsolatom. Mármint nem nagyon, csak kicsit. Úgyértem, hogy... nem akarom megcsalni, se megbántani, de legfőkébb nem akarok vele szakítani! Mert mi van, ha ez csak egy hirtelen fellángolás, amit csak egy ideig érzek? Aztán elmúlik.. viszont a barátok mindig együtt maradnak, nem?! Én mindig ott leszek ha szükséged lesz valakire! Örökre a barátod leszek! Ilyen ember nem mindennap születik.
De a szerelemre várnod kell. Ahogy nekem is. Nem szeretnélek elveszíteni, mint.. barátot. És lehet, hogy egyszer majd másképp gondolom.. annak is eljön az ideje. Ne add fel a reményt, ha másképp érzek, te leszel az első aki megtudja..
Ne feledd, rám mindig számíthatsz... Bill"

U.i: Nézd meg mi van a dobozban. ;)

ahogy olvastam, könnybe lábadt a szemem. őt nem lehet nem szeretni! bennem viszont csak egy barátot lát. akiben megbízhat, és akire mindig támaszkodhat. pedig annyit küzdöttem érte.. de ennek ellenére boldog vagyok, hogy a barátja lehetek. hisz így akármi is lesz, a közelében lehetek. és ez számít igazán.
a gondolataim fekete-fehér és színes kavalkádjából, egy mondat szakított ki, amit a levél utolsó sorában olvastam. a szemem rögtön a dobozra tévedt, majd őt követte a kezem is. türelmetlenül rángattam le róla a mályva színű csomagolópapírt. kibontottam, és egy pillanatra a kezem megállt. megpillantottam, mit is rejt a doboz. az első ajándék Billtől. csakis Billtől. két kis fehér maci egymás kezét fogják. és mindekettőn van egy-egy szív, amin kettébontva ez található: "Forever Friends" vagyis "Mindörökké Barátok"..         
na, itt már eltört a mécses! eszeveszettül sírtam, órákon át, megállás nélkül. nem tudtam felfogni, hogy nem érez irántam többet, mint barátság.. nem szerettem még egy fiút se így, mint most őt. sőt.. talán egy fiút se szerettem még rajta kívül igazán. valami nagyon megfogott benne. fogalmam sincs mi, és miért. de ha arra gondolok, hogy nem szeret viszont, bele tudnék halni.. márpedig nem szeret. és nem is fog. ezt jól körül írta, és hiába reménykedek, ő majd mindig csak a barátom akar lenni. semmi más, csak barát.