egy idő után persze meguntam/menguntuk a 'veszekedést', és mikor a német-francia határhoz értünk abba is maradt. de csak mert Christine bealudt. >_< 
- Vilma, mikor érünk már haza? - csapkodta a térdét Tom, és közben apró sikolyokat hallatott xD
- hagyd abba, mert a fejedhez vágom a kormányt! - mutatott hátra egy 'kabbe' jelet - majom.
- ti mindig szapuljátok egymást? - kérdezte Bill, és a tesójára nézett - és amúgyis.. halkabban, Christi alszik!
- engedj oda Süni.. - dörzsöltem össze a tenyereimet - ha most nem fojtom meg, akkor csak neked lesz rosszabb!
- meg vagy huzatva?! - álmélkodott a srác, és az ölében alvó lány fölé hajolt - mi ütött beléd?
- azért ennyire mégsem utálhatod.. - nyújtózkodott egyet Ade - mit vétett ellened?
- szerintem nagyon is tisztában vagy vele, barátnőm! - fordultam hátra, hogy a szemébe nézhessek
- de ő nyert! neked ott van T... vitatkozott volna, ha le nem állítom
- csitt legyen! ezt majd máskor megbeszéljük. =S
- ok, ok.
- na szóval, hol is tartottam? - csaptam össze a kezem olyan hangerővel, hogy még a holtak is felkeltek volna rá. csak ez a bamba tyúk nem.. XD
- haggyad már.. - rúgott bokán Bill - miért kell mindig szekálni?!
- hány méter mélyen alszik ez? olyan, mint a barlangi medve! XD horkolni is szokott?? :D - röhögtem bele a srác képébe, amin Tom is (meg persze Geo és Gus) elvigyorodott(-tak).
- fejezd be! - nézett rám szúrósan 
- fejezzem le? örömmel!! =D
- nem is utálod Christine-t.. - állapította meg Gustav - csak féltékeny vagy rá..
- én? ugyan, ne viccelj már! - pirultam el - ezt meg honnan vetted?!
- mindenki látja, nem kell tagadni.. és örülj, hogy Tom játsza neked a vakot! - Ade
- de ez nem igaz... - próbáltam bizonygatni, de láttam a többiek arcán, hogy nem igazán sikerül - és Tom nem is játsza a vakot! ...ugye?
- elnézem neked, ha Bill jobban bejön, mint én.. de akkor miért velem jársz?! - ráncolta össze a homlokát Raszta
- ezt most túl bonyolult lenne elmondani, és nem is vagyok olyan állapotban; hogy regélni tudjak.. ha megengeditek inkább alszom! - fordultam az ablak felé, és becsuktam a szemem...

PÁR ÓRÁVAL KÉSŐBB...
jól elaludhattam, ugyanis mikor felkeltem, már senki nem volt az autóban. kinéztem az ablakon, és egy kertes ház látványa fogadott. először fogalmam sem volt, hol is álltunk meg. de aztán felismertem Billék házát. szóval Loitsche-ben vagyunk.
még nem éreztem teljesen ébernek magam, így vártam egy kicsit, hogy kimenjen a fejemből az álmosság. miután sikerült 'kijózanodnom', kinyitottam a kisbusz ajtaját. ám épphogy visszacsuktam az ajtót, és elindultam a ház felé; Gustav és Georg tűntek fel a kertben. mögöttük lépkedett Bill, Tom, és Simone. Ade-t nem láttam sehol.. már biztos otthon van. =(
- áh, nézzenek csak oda! a hétalvó is felébredt végre! - mosolygott Simone, és megelőzve a fiúkat, szinte rohant felém :)
- szia Simone néni! - öleltem meg
- szervusz! - viszonozta, majd letámadott a kérdéseivel - hogy aludtál? milyen volt a nyaralás?
- a fiúk nem meséltek róla? :3
- de, de a te verziódat is szeretném hallani.. ;)
- valamelyik nap gyere el hozzánk, és elmondom mik történtek! (=
- csak nem sietsz valahová?
- haza.. - került egy bágyadt mosoly az arcomra - és úgy látom, hogy Geo és Gusti is mennének már. Magdeburgot nem akarjuk megvárakoztatni!
- értem. nos, akkor... jaj, nem visztek egy kis cseresznyét?
- nem fontos, nekünk is van otthon.. - próbáltam lebeszélni, de csak azért is rámtukmálta =S
- tessék! - akasztott a kezembe egy szatyor cseresznyét - egészségetekre! :)
- ó, Simone néni.. köszi szépen! majd viszonozzuk! - adtam egy puszit neki - de mostmár mennünk kell, igaz srácok?
- jaja! - bólogattak; lepacsiztak az ikrekkel és beszálltak az autóba. pár másodpercig tanácstalanul álltam a kapunál. nem tudtam, hogy elköszönjek-e a fiúktól. végül odadobtam nekik egy 'sziasztok'-ot, és követtem Gustavék példáját.
a hazavezető úton egész jól elszórakoztunk hármasban, kivéve azt a részt, mikor Georg a Kaulitzokról kérdezett. ám ügyesen kivágtam magam, és hamarosan el felejtették a témát...
- megérkeztünk! - állt meg a házunk előtt Georg
- hát igen... máris hiányoztok! olyan hamar eltelt ez a hét.. - öleltem meg egyesével a srácokat. ezek után segítettek bevinni a házba a csomagokat, ahol éppenséggel még nem volt senki. biztos még dolgoznak anyáék. =S letettük a cuccokat a nappaliban, és vendégül láttam a fiúkat egy kólára. miközben én kimentem a konyhába a kóláért, addig Geo és Gusti ledobták magukat a kanapéra. pár perccel később behoztam a piát a fiúknak. mondtam nekik, hogy megnézem, hol vannak a szüleim és kimentem körülnézni az udvarra. addig a két okostojás felment az emeletre.. egyenesen a szobámba. :S körülnéztek mindenhol, majd egyszercsak Geo megpillantott az éjjeliszekrényemen egy noteszt.
- nagyon hasonlít egy naplóra, nem Gusti? - vette a kezébe a srác. mivel nagyon kiváncsiak voltak, nem haboztak, inkább kinyitották a naplómat. elkezdték olvasni, mire megpillantották Bill nevét. felváltva, mondatról mondatra értelmezték az írásomat, vagyis azt, hogy mit érzek a fekete hajú srác iránt.
eközben én meguntam a keresgélést, és bementem a házba. a G nem volt sehol, így most őket kellett felkutatnom.
- vajon hol lehetnek? - kérdeztem hangosan. kiabáltam is utánuk, de semmi válasz nem jött. így elindultam az emeletre. mikor beléptem a szobámba, megpillantottam a fiúkat amint a naplómat böngészik, elég lelkesen...
- mit képzeltek magatokról, hogy csak így megsértitek a magánéletemet? hogy volt
merszetek beleolvasni a naplómba?- kérdeztem mérgesen, és kikaptam a barnahajú srác kezéből a füzetet.
- hát.. izé...:$ - pirultak el mindketten, és lehajtották a fejüket.
- jobb lesz ha mentek.- dünnyögtem, miközben a zegyik fiókba csúsztattam a naplót. Geo és Gustav leballagott a lépcsőn, mögöttük pedig én. kikísértem őket, majd se szó, se beszéd visszamentem a
házba, és Gustiék elindultak hazafelé. Néhány perccel később anyáék betoppantak az ajtón. szorosan megöleltem őket, majd nyomtam egy-egy puszit az arcukra.
- és hogyan telt a nyaralás, kicsim? - kérdezte apu, és ledobta az aktatáskáját a dohányzó asztal mellé. forgattam a szemem jobbra-balra, majd elkezdtem mesélni a történteket. persze a Tomos, és Andrés részt kihagytam. mármint.. na értitek! xD miután befejeztem a mondanivalómat, kezelésbe vettem a fürdőszobát. levetettem a ruháimat, és beálltam a zuhanyzó alá. hosszasan áztattam magam ,és közben eszembe jutott a Tommal való együttlétem.. most így visszagondolva, nem bántam meg a dolgot.. [ ne nézzetek azért teljesen sexmániásnak xD ] mikor már teljesen szétáztak az ujjaim, úgy döntöttem befejezem az ábrándozást.

EKÖZBEN GEORG ÉS GUSTAV..
éppen hazafelé tartottak Gustavhoz, amikor eszükbe jutott a kínos pillanat Gittyvel, és megbánták amit tettek szegény lánnyal. :S [vagyis velem :)] szégyelték magukat, és elhatározták, hogy írnak egy bocsánatkérő sms-t. miközben Gustav pötyögte az sms-t, addig Geo észrevette, hogy megérkeztek hozzájuk.. így a két barát elköszönt egymástól, majd különváltak.
Gustav bement a házba, lerakta a cuccait a szobájában, és elterült az ágyon. lefárasztotta ez az út, pedig pihenni ment. ekkor eszébe jutott Ade, és a Párizsban töltött szerelmes éjszakák. szerencsésnek érezte magát, hogy ilyen barátnője van. aki hűséges hozzá, és mellesleg a világ minden kincséért se feküdne le Tommal. pedig megtehette volna, mikor jártak. de ezt elszalasztotta. "szerencsére!" - mormolta félhangosan Gusti, és elmosolyodott.
Geo is efféle képpen tett. bevágta az utazótáskáját az egyik sarokba, ám ő inkább leült a gép elé. bekapcsolta, és várt. közben pedig az elmúlt napok eseményei kavarogtak a fejében. megmondta mit érez annak a lánynak, akit szeret. de az inkább mást választott. a féltékenykedéssel tele életet, és azt, hogy minden másnap megcsalják. bár van egy olyan mondás, hogy: "A remény hal meg utoljára!"; szóval még bármi megtörténhet...