- már harmadjára hozom vissza az árut amit innen veszek! nem értem, hogy lehet ilyen pocsék minőséget kiadni a kezükből! - rikácsolt egy hosszú, fekete hajú lány. csak hátulról láttam, de már így is leszűrtem hogy egy divatmajom. miniszoknya (ami tényleg mini volt), 10 cm-es sarkú fekete lakk-csizma, és még sorolhatnám. tök mindegy lett volna, ha nem vesz fel semmit. még az is többet takart volna. xD - a pénzemet akarom vissza!
- sajnálom, de csak bizonyos termékeket cserélhetünk vissza; és azt is csak számla ellenében! - próbált nyugodt hangnemben beszélni az eladó, ami egy darabig ment is neki.
- nem érdekel! szeretné, hogy bepereljem a maga kis üzletét? - fenyegetőzött a lány. látom, kitartása az van. =)
- erre semmi szükség! - vágott rémült képet a nő a pult mögött, és elvette a ruhát.
- mindjárt más! - nyúlt a pénzért, elvette, és az ajtó felé indult. elegánsan kinyitotta, és távozott. közben a boltban felgyülemlett kis tömeg is oszlani kezdett, akik a reklamáló egyedet figyelték. mivel már meguntam a ruhák között való keresgélést, követtem a fekete hajú lány példáját, és egy halk köszönést követően távoztam.
ahogy kiléptem az ajtón, rezegni kezdett a telefonom. ránéztem a kijelzőre, ahol Ade neve állt. pedig kezdtem reménykedni, hogy Tom az.. vagy Bill.
- szia, mondd! - szóltam bele
- hol vagytok? találtunk Gustival egy nagyon jó cukrászdát! nem jöttök?
- ami azt illeti, most egyedül vagyok. fogalmam sincs, hogy hol van Georg és Tom. otthagytam őket..
- láttál valami jó cuccot? ;)
- dehogy... csak Tom már megint túlzásba vitte a dolgokat!
- mi van? beszélj már normálisan! - ripakodott rám, de tudtam hogy csak azért, mert kíváncsi
- nyálcsorgatva stírölt egy vörös plázacicát, és még oda is köszönt neki.. de közben engem 'ölelt' át! ott sétáltam mellette, és ő meg flörtölt azzal a... mittomén kivel! - mondtam idegesen
- azt hittem, hogy Billbe vagy szerelmes! - ráncolta össze a homlokát, majd a szájához tette a kezét - ezt most Gusti is hallotta.. :S
- nem akarom, hogy szakítson... nem beszélhetnénk meg ezt a cukrászdában?!
- de.. - majd elmondta, merre találom őket, és letettük a telefont.
kb. 10 perc múlva befutottam, ám ekkor Gustavék már nem kettesben ücsörögtek ott, hanem...
- szia Gitty! - intett Bill derűs arccal, és arrébb húzta a székét, hogy le tudjak ülni
- nem arról volt szó, hogy csak te és Gustav lesztek itt?! - fordultam álmosollyal Ade felé
- hát de.. csak időközben Bill is betévedt ide, és mondtuk, hogy üljön ide hozzánk..
- és a kutyád? - meredtem Billre - öö.. vagyis Christine..
- kutyám?!! - szinte már kiestek a szemei, annyira bámult
- mondom Christine! - ismételtem javított kiadásban :D
- jah. megsértődött. azt mondta, hogy elmegy szétnézni egyedül. majd rácsörgetek, ha indulunk.
- már megint? - kérdeztem flegmán, mire Ade bokán rúgott. - aha, értem. te nem unod még ezt a csajt?! - bukott ki belőlem a kérdés.
- mire akarsz kilyukadni ezzel? - mosolygott, és két gödröcske jelent meg az arca két oldalán
- csak azt kérdeztem, hogy nem unod még, hogy mindig megy utánad mint egy kutya? és egyáltalán nem szokott viccelni, nincs humorérzéke se!
- miért utálod ennyire?
- azóta utálom, amióta csak megláttam az oldaladon. - legyintettem, mintha csöppet sem érdekelne a dolog. pedig nagyon is érdekelt. ahogy láttam, Gustinak és Ade-nek is felkeltette a figyelmét a beszélgetésünk.
- és megtudhatnám, hogy miért?
- mert gyűlölöm és kész!
- ez nem válasz.
- haggyál!
- nem! mi az amit ennyire nem bírsz benne?
- mi az amit szeretsz benne?
- én kérdeztem előbb! - fordította teljesen felém a székét, és karbatett kézzel várta a válaszomat. én meg az övét.
- és mivan, ha nem akarok választ adni? - ellenkeztem vele
- akkor nem is utálod...
- de igen!
- miért?
- Ade, rendeljek nektek még egy sütit? - pattantam fel idegesen a helyemről
- nem, köszi! - rázta a fejét a lány
- de te Gustav, biztos éhes vagy még! - vettem el előle a tányért, és odamentem a pulthoz - egy csoki piramist kérek!
- egy pillanat! - mondta az eladó, és kiszedte a süteményt egy kis tányérra - tessék!
- az az úr fizeti, ott! - mutattam Billre, és visszamentem.
- nem válaszoltál a kérdésemre... - pillantott fel a fekete hajú srác (vagyis Bill)
- ez megfelel?! - nyomtam a képébe a sütit, és jól megforgattam. - szerelmes vagyok beléd, Bill, csak ezért utálom! - letettem a tányért elé, és Ade-t magammal rángatva kimentünk az épület elé.
- ez meg mi volt? - kapkodott a kezével a lány
- válaszoltam a kérdésére, nem?!
- téged megőrített ez a pasi! - sóhajtott nagyot - menj vissza, és kérj bocsánatot!
- még mit nem!
- így soha nem fogsz vele összejönni..
- ki mondta, hogy járni akarok vele?!
- ó, hát igazán nem is tudom..!? - mosolyogta el a végét - ha így mutatod ki, hogy mit érzel, nem fogja megérteni...
- a nők olyan bonyolultak! - törölgette egy szalvétával az arcát Bill - én komolyan nem értem egyiket se!
- csak mert nem tudod kezelni őket.. - állapította meg Gustav :D
- mázlista! nagy szerencséd van, hogy Ade a barátnőd! - mosolygott rá biztatóan - csokis vagyok még?
- a szemöldököd. - vigyorgott a srác - menj be a fürdőszobába xD
- OK. kösz, Gustav! :)
- nincs mit! - nyújtózott egyet a széken a másik. Bill gyorsan bement a wc-be, letörölte az arcáról a csoki piramis maradékait, és vissza sietett a barátjához.
- megyünk? - kérdezte az asztalnál állva a srác
- aha. keressük meg a lányokat. - pattant fel a szőke hajú, és a kijárat felé vették az irányt. ám valaki utánuk szólt..
- elnézést, de fizetés nélkül tilos távozni! - nézett Billre - egy csoki piramis lesz!
- utálom a csoki piramist.. - motyogta félhangosan a fiú, és visszament fizetni.
- szerinted utánam jön? - kérdeztem kint Ade-től
- ha valamit is érez irántad, akkor igen! - próbált bíztatni - amúgy tudod, hogy viselkedtek?
- mint két hülye..
- úgy is, de én másra gondoltam :D - vigyorgott - mint egy zsémbes, öreg házaspár. mindig hajba kaptok valamin, de közben szeretitek is egymást. csak nem meritek felvállalni..
- öreg házaspár?! ha bolond lennék, akkor se mennék hozzá Billhez! - mondtam meglepődve, de pont az ellenkezőjét gondoltam
- én se tervezek esküvőt.. - szólalt meg az említett személy a hátam mögött, mire felé fordultam - főleg nem veled!
- komolyan mondod? - vágtam elkeseredett képet, de rögtön feleszméltem - ööö... hát nekem is pontosan ez a véleményem!
- Gitty! - bökdösött suttogva Ade - mondd meg neki..
- dehát már mondtam! - válaszoltam normál hangerőben
- a férfiak hülyék, nem értik meg ha így mondod.. - és belém mart egy nagyot
- áúú, szeretlek! - hadartam el, és az arcom színe lassan kezdett egy paradicsoméhoz hasonlítani
- mintha ezt eddig nem tudtam volna... - mosolyodott el öntelten
- ennyit a híres tanácsaidról! - motyogtam volna oda a barátnőmnek, ha ott lett volna mellettem. de hát mit ad Isten, 3 m-el arrébb Gustavval enyelgett.     
- én nem gondoltam komolyan, amit az előbb mondtam! - védekeztem
- melyiket is? túl sokat beszélsz, elfelejtettem! - kérdezte szemtelen mosollyal az arcán
- azt a.. szeretlek-es mondatot.. (-_-')
- áh, mostmár értem! - karolta át a vállamat, és intett Gustavéknak, hogy mi most megyünk. de hová?
- mit csinálsz?
- sétálok.
- de így? - vettem le a kezét magamról
- igen, így.