Na ne! Ezt nem engedhetem meg neki! - gondoltam, visszavettem a ruhát, és utána mentem.
-            Bill, várj.. - megakadtam. 
A látvány... hadd fogalmazzak úgy, hogy nem volt szép. Pedig már megszokhattam volna. de még most se bírom nézni őket. Christine és Bill falják egymást a szemem láttára, a folyosó közepén. 
-            Khm.
-            Nem ér rá, vak vagy? - intett a kezével a lány, hogy tűnjek el és tovább csókolgatta a srácot
-            A vak nem én vagyok. Egyébként én a helyedben jobban odafigyelnék a pasimra, nehogy "véletlenül" másnál keresse a boldogságot! - mondtam gyűlölettel a hangomban, és az ajtóm becsapva visszamentem a szobába.
 
A párocska ügyet sem vetve rám, folytatták ott ahol abbahagyták. Ennyit érek Billnek!? Semennyit? Na jó, nem hagyom magam! Nem fogja mégegyszer elérni azt, amit már... áh, inkább hagyjuk. Amúgyis csörög a mobilom.
-            Szia, André vagyok. Akkor jössz ma este?
-            Szia. Igen, persze hogy megyek.
-            Rendben, várlak..
-            Jó, szia.
-            Csáó.

Hát, itt az idő. Megigazítottam a hajam, - amit Bill elrontott - felkaptam a táskám, és irány az Eiffel-torony!
-            Leléptem! - szaladtam le a lépcsőn, magammal sodorva Georgot - Bocsi.
-            Már mész is?
-            Ahan! - éreztem, ahogy szétrobbanok a boldogságtól.
Hihetetlen, hogy feldobott ez a találkozás. Pedig még el sem indultam!  -            Jó legyél!
-            Öö, oké. - reagálta le a búcsúpuszit, amit adtam neki. - A többieknek mit mondjak?
-            Azt, hogy későn jövök. Billnek külön üzenem, hogy: aludjon csak nyugodtan.
-            Hm? - vágott értelmetlen fejet
-            Ő érteni fogja! - kiabáltam az ajtóból, bevágtam, és gyors ütemben célba vettem a taxi-állomást.

Az este már nem is lehetett volna jobb. Végig nevetgéltük az egészet, tényleg nagyon jól éreztük magukat. Ám egyszercsak...
-            Nem jössz fel hozzám? - kérdezte vigyorogva
-            Asszem most kihagyom.. - néztem el mellette zavartan
-            De mié' nem? - kicsit bevolt állva szegény
-            Mert még nem ismerjük egymást annyira, hogy..
-            Akkor itt az ideje, hogy közelebbről is megismerkedjünk. - mondta sokat sejtetően, kifizette a pincért, és rámmosolygott.
-            Nem, szó sem lehet róla! - tiltakoztam, miközben ő maga után húzott az utcán
-            Naaa, gyere már! Majd vigyázunk! - vigyorgott, de mielőtt tovább 'vontatott' volna, megtorpantam.
-            Hagyjál békén, jó? - néztem rá idegesen, mire elengedte a kezem
-            Mérges vagy, cica?
-            Szállj le rólam! - hátráltam, de követett..

-            Nem megyünk el valahová, szivem? - kérdezte Bill, Christi haját simogatva
-            Ötlet is van? - puszilta meg a fiú nyakát, és mégjobban átölelte
-            Sétáljunk!?
-            Remek. - pattant fel - Mehetünk!
-            Most rögtön?
-            Miért, mit gondoltál? Vagy mikor akartál menni? Holnap után?
-            Elég a kérdésekből mára. - erőltetett mosolyt az arcára, és miután szóltak a többieknek, elindultak.
-            Mondd csak.. emlékszel még mit mondott Gitta a folyosón? - bukott ki a lányból a kérdés
-            Mielőtt elment?
-            Pontosan. Mire célozhatott ezzel?
-            Fogalmam sincs. - rángatta a vállát Bill
-            Ne hazudj! - kapcsolt magasabb hangerőre - Kivel csalsz meg?
-            Mivan? Honnan veszed ezt?
-            Nekem egyértelmű az a mondat, hogy "a helyedben jobban odafigyelnék a pasimra, nehogy 'véletlenül' másnál keresse a boldogságot!"!? - állt meg dühösen, és a fiú válaszára várt.
Bill persze próbálta menteni a menthetőt.
-            Kinek hiszel? Neki vagy nekem? - lépett elé, és mélyen a szemébe nézett. - Én sose hazudnék annak, akit szeretek...
-            Nem válaszoltál a kérdésemre. - vett erőt magán, nehogy megcsókolja.
-            Te sem az enyémre. - fonta át a kezeit Christine derekán
-            Ne tereld el a témát! Megcsalsz valakivel?!
-            Nem csallak meg senkivel! Hát nem érted? - rántotta magához, és ellentmondást nem tűrve csókolta meg.

-            Fogd már fel, hogy nem akarok lefeküdni veled! - toltam el ismét magamtól, és elfutottam előle.
-            Várj már! - vett üldözőbe
-            Nem várok, tűnj el! - futottam még gyorsabban, míg bele nem ütköztem valakibe.
-            Hé, nem néznél az orrod elé?? - háborodott fel, és rám nézett - Gitti? Te mit keresel itt? Nem azzal a lúzerrel kajáltok?
-            Már nem, most jönne a kaja utáni szex. - csimpaszkodtam belé
-            Velem? - eresztett el egy nagy vigyort
-            Nem, Andréval! De az a helyzet, hogy én nem akarom! És most előle futok..
Kijelentésemre tekintete egy csapásra gyilkossá vált.
-            Csak kapjam el!
-            Ne, nem akarom hogy verekedj vele! Csak zavard el! - bújtam hozzá, majd befutott az emlegetett szamár is
-            Öö, ez meg ki? A homi barátod? - hökkent meg André, mire Tom ökölbe szorította a kezét
-            Na látod, ezt nem szeretem.  - lökött el magától a srác, és a másik felé indult
-            Oké, oké látom! - lépett hátrébb a francia - Nyugi van!
-            Leakartad fektetni a csajomat, köcsög!?
-            Tom, ne bántsd. - kértem higgadtan
-            De hát ágyba akart vinni ez a szemét! - fordult felém, és idegesen kapkodta a levegőt - Megérdemli, hogy szétverjem.
-            Ne tedd! - kaptam el a karját - Ha szeretsz, akkor nem teszed!
-            Igen, hallgass csak rá! Én nem is akartam lefektetni, csak be voltam állva kicsit, és.. - mentegetőzött a feketésbarna hajú
-            Ahan, állva, mi?! Te hülye vagy?
-            Haggyál már, jó? - bátorodott fel - Ki a franc vagy te?
-            Tom, menjünk! - rángattam a kezét - Nem érdemel ez semmit.
-            De te...
-            Gyerünk! - néztem rá szigorúan és ártatlanul egyszerre - Majd otthon megbeszéljük.
-            Ezt megúsztad! - adta meg magát a rasztás - Legközelebb kapsz a pofádba!
-            Nem hinném... - szaladt el a srác röhögve, hátra se nézett
-            Szefós köcsög. - célzott Andréra, majd rámnézett - Miért nem engedted, hogy kiosszam?!
-            Miattam nem kell verekedned! - léptem hozzá, és átöleltem
-            Járunk? - kérdezte szemtelen vigyorral az arcán, és belemarkolt a hátsó felembe
-            Ezt a kérdést már vártam.. - néztem rá mosolyogva
-            Én meg a választ, szóval?
-            Mit csinálnál ha nemet mondanék?
-            Kitenném, hogy bekapd.
-            Úr istenem - tettem a mellkasára a fejem - Túl idióta vagy.
-            Akkor már miért nem vagyok hülye állat, a te szavaiddal élve? 
-            Jó kérdés, de inkább hagyjuk. Ha igent mondanék, mit tennél?
-            Itt helyben lesmárolnálak, és hazáig abba se hagynánk. Ellenvetés?
-            Nincs. - jelentettem ki, a többi pedig már ment magától.