9. rész - "...nem leszek mégegyszer a tiéd."
míg mi jól éreztük magunkat Andréval, addig az én drága barátaim nem mulattak ennyire felhőtlenül..
- be kell vallanom neki... - győzködte magát félhangosan Georg, miközben fel alá járkált a szobában
- kinek? és mit? - tette fel Gustav a kérdést
- jah, és nektek is...
- Georg! szállj már le a földre, és mondd el, hogy mi van!! - parancsolt rá Bill, mert már kezdte idegesíteni a srác önkívületi állapota
- az van, hogy... asszem szerelmes vagyok Gittybe.. mármint inkább csak tetszik.. de nagyon! - vallott be mindent kissé akadozva
- mi? - kerekedett ki a rasztás fiú szeme
- komolyan? - követte őt az ikertestvére is
- most ezen mi olyan meglepő? szép is, okos is...
- na azt má' nem! - pattant fel Tom a helyéről - ő az enyém!
- azt hittem neked csak arra kellett, hogy megdugd! - bújt ki a szög a zsákból, vagyis egy őszinte mondat Bill szájából [XD]
- na és? akkor csak arra kellett! de te azzal a kis hülye jeleneteddel elrontottál mindent! - nézett szemrehányóan Billre a srác
- én rontottam el mindent? :O
- igen, te!
- Tom, hagyd abba! nem ő tehet róla, hogy ilyen vagy... - védte meg Christine, Billt
- ha jól emlékszem nem nagyon ellenkeztél a hotelben... szóval te ne szólj bele...!
- miért kell mindig ezt a témát feszegetni? - mostmár Ade is csatlakozott a vitázókhoz - állandóan azzal vagytok elfoglalva, hogy ki csal meg kit! nyaralni jöttünk, nem??!
- igaza van, Ade-nek. fejezzétek be. majd ha Gitta hazajön, mindenki megbeszéli vele amit akar. - mondta Gustav, és a barátnőjével elvonultak a többiektől.
- jól van, tényleg hülyeség emiatt balhézni.. - látta be Bill - de tényleg. hol van Gitty??
- még nem jött vissza. - sóhajtott kicsit szomorkásan Georg, és ő is elvonult a szobájába. a maradék, vagyis Bill és Christine + Tom, tanácstalanul üldögéltek a szobában. azt hiszem, most mindenkit összezavartam. :( :S és nem is kicsit.. nah, mind1. a lényeg, hogy nem sokáig kellett 'várakozniuk', ugyanis épp arra tévedtem, és gondoltam benézek. xD
- szasztok, emberek! - kiáltottam el magam a nappali közepén, rá két percre pedig már a csapat összes tagja kérdő pillantásokat vetett felém - mi van?!
- te hol voltál? - állt meg tőlem 10 centire Tom, és vigyorogni kezdett
- közöd? - flegmáztam vissza, és a fülébe súgtam: "Nyugi, ma este nem leszek mégegyszer a tiéd." céloztam ezzel arra, hogy semmi oka vigyorogni.
- akkor kié? - lépett közelebb, és már szinte a számba beszélt. az öccse már épp be akart szólni valamit, ám én gyorsabb voltam.
- ma este egy sráccal találkozom, úgyhogy nem leszek itthon! - bújtam ki Tom öleléséből, és felszaladtam... volna az emeletre készülődni, ha valaki el nem kapja a karomat..
- milyen sráccal? - bámult rám nagy szemekkel Georg, amin -hogy őszinte legyek- nem lepődtem meg annyira
- Andrénak hívják, és nagyon helyes.. miért érdekel?
- nálam biztos nem jobb az a... - kezdte fényezni magát ego-herceg (azaz Tom xD)
- mondanom kell valamit, Gitty! - vágott a szavába Geo - én... én asszem, hogy...
- hülyeség lenne elmenned este azzal a... - szólt közbe ismét Tom
- Tom, hagynád hogy befejezzem?? szóval... én beléd szerettem. - jelentette ki paprikavörös fejjel a fiú, és elengedte a kezem
- mi..? - döbbentem le - mármint... - tudtam, hogy nem vagyok közömbös számára, de ezt azért nem gondoltam volna! :S - nem beszélhetnénk ezt meg.. máshol?
- de, persze. - bólogatott, és elvonultunk megbeszélni a dolgot. nem akartam megbántani, de közölnöm kellett vele... az igazat.
- figyelj, nem akarlak áltatni semmivel, így megmondom mi a helyzet...
- nézd, mondd ki ha....
- kimondom: nem szeretnék tőled semmit. egyenlőre. remélem megérted!? te túl közeli barátom vagy ahhoz, hogy szerelembe bonyolódjak veled! nem tudnék rád úgy tekinteni mint a pasimra... - mire ezt kinyögtem.. xS
- és mi a helyzet Tommal? róla is ezt gondolod?! - csillogtak a szemei, mikor ezt kérdezte
- ő csak játszik velem. az ő szavának nem tudok hinni.
- és azt se hinnéd el neki, hogy már máshogy érez irántad?
- öhm.. ezt meg hogy érted? - áhh, már megint kavar valaki :( :S
- majd ő elmondja. akkor nem lesz köztünk semmi? - sóhajtott egyet
- nem valószínű.. - mondtam és megöleltem - bocs!
|