"Sírtam. Ő már elaludt, nem hallott semmit, mellette pedig a párnába szorítva az arcomat, csak zokogtam. Tudtam, hogy most, miután már lefeküdtem vele, nem kellek majd neki. Ott feküdt. Tőlem alig pár centire. Megcsókolhattam volna. Megsimogathattam volna az arcát, beletúrhattam volna a hajába, édesen, jó reggelt kívánva felébreszthettem volna, átölelhettem volna, leránthattam volna róla a takarót, beszélhettem volna hozzá, de nem tettem. Lefeküdtem vele, és csak az az egy gondolat járt a fejemben, hogy pár óra és eldob magától. Miért csináltam?"
Reggel tízkor Caroline karikás szemekkel ült fel az ágyon.
-Tom, alszol?
Tom megfordult és egy apró csókot nyomott Caroline ajkára.
-Jó reggelt. -köszönt mosolyogva.
A lány visszamosolygott.
-Na, előkerült már Bill? -kérdezte Tom nyújtózkodva.
-Nem. És éppen ezért aggódok. Már hajnali egykor sem volt itthon. Hová mehetett?
-Megpróbálom felhívni. -morogta Tom álmosan, majd kikelt az ágyból, kezébe vette a mobilját és megcsörgette Bill-t. -Nem veszi fel. -állapította meg Tom apró gondolkodás után, majd Caroline kezébe nyomta a telefont.
-El fogsz hagyni?
-Ez most hogy jön ide? -terelte a szót Tom.
-Tom, lefeküdtünk. Ez annyit jelent, hogy a mi kapcsolatunknak ennyivel vége is?
-Milyen 'mi kapcsolatunknak'? Nem volt és nincs is köztünk semmi! Csak kipróbáltuk egymással a szexet, oké?
Caroline szemei benedvesedtek.
"My eyes...they watered, and when I tried to speak I stuttered..."
-Ne mondd, hogy másra számítottál. -vonta fel a szemöldökét Tom.
A lány elfordult és Bill szobája felé vette az irányt, majd egy hangos ajtócsapódás kíséretében be is hatolt az imént említett területre.
Tom eg yhosszas reggeli és egy pár perces gondolkodás után úgy döntött, hogy megnyugtatja az összetört szívű lányt. Mikor benyitott Bill szobájába, a lány egy kövér férfi karjaiban volt, aki egy éles kést szegezett Caroline nyakának.
-Tom...segíts... -súgta sírva a rémült lány.
Tom egy percig nem bírt megszólalni, csak ijedten állt a szoba közepén.
-Azonnal engedje el! -szólalt meg végre kicsit ingerülten.
-Miért?
Tom nem mert harcba szállni a férfival, mivel az már látszólag is sokkal erősebbnek tűnt Tom-nál.
-Ha kell, hívom a rendőrséget.
-Ezzel? -mutatta fel a férfi Tom mobilját.
-A francba! -idegeskedett Tom. -Elég, mit akar tőlünk?
-Elsősorban pénzt és értékeket, majd a lányt is a másik mellé. -vezényelt a férfi.
-Milyen mási...na neee...magánál van Bill is, nemigaz? -nézett Tom szúrósan.
-Kussolj és szedd össze az értékeket, vagy felnyársalom a csajt!
Tom kissé idegesen kivette Bill szekrényéből az ott található, nem túl sok pénzt.
-Ennyi?! -nézett a férfi Tom-ra.
-A...a bankban tároljuk a pénzt.
A férfi ekkor kutakodni kezdett a szobában, Caroline-t pedig a földre lökte. Keresés közben a kést még mindig feléjük tartotta.
A lány sírva bújt Tom-hoz.
-Ne aggódj, kicsim. Nem lesz semmi baj. -dörzsölte Tom Caroline hátát.
-Mit akar tőlünk?
-Cssss. Ne félj. Ajj, Bill miért nem tart a szobájában fegyvert? -mérgelődött Tom.
-Meg fog ölni minket?
-Dehogy fog, neki csak a pénz kell.
-De nála van Bill...
Tom egy pillanatra elgondolkodott, majd a mobilját kirántotta a férfi zsebéből, és azonnal hívta a rendőrséget. A férfi azonnal gyorsabb volt, kirúgta Tom kezéből a telefont, ami a falhoz csattanva darabokra tört. A férfi az ajtót is bezárta, a kulcsot pedig kihajította az ablakon, majd kését Tomnak szegezte.
-Undorító kis féreg... -sziszegte a fogai közt. -Látom keményebb eszközökhöz kell folyamodnom. -mondta, majd előrántott egy apróbb pisztolyt. -Kötözd meg a srácot. -vágott egy kötélcsomót Caroline fejéhez.
-Soha! -kiabált Caroline.
-Hogy mondtad? -kérdezte az idegen ingerülten.
-Nem teszem meg!
A férfi idegesen mindent levert az egyik polcról, majd a DVD-lejátszóba tett egy lemezt.
-Ezt éjjel vettük fel. -mondta a férfi, majd a videó elindult.
Bill volt rajta bekötött szemmel, amint éppen pár nála sokkal nagyobb ember üti, ő pedig hasztalanul próbál védekezni.
Tom eltakarta Caroline szemét, majd elmosolyodott.
-Reméltem erre nem kerül majd sor. -vigyorgott Tom.
-Mit vigyorogsz? Mire nem kerül sor? Lövök beléd három golyót, aztán elhallgatsz!
-Neeem. Tudja, még ha nem is hasonlítunk egymásra a testvéremmel, van bennünk valami, ami nagyon közös. Tudja mi az? Mindketten szeretjük...
A férfi értetlenül nézett. -Mit?
-AZ ALKOHOLT! -üvöltötte Tom, és az egyik éjjeliszekrényen álló boros üveget a férfi arcába vágta, aki a jajveszékeléstől nem látta, merre menekült a két fiatal.
Tom és Caroline az ablakon keresztül távoztak, majd kézenfogva, lóhalálában a rendőrség felé vették az irányt.
-Erre biztosan nem követ! -kiabálta Tom, és bevezette a lányt egy egyirányú utcába.
-Nem bírom! -esett el Caroline az út közepén.
-Ne csináld cica, kelj fel! Kelj fel! -kiabált Tom, majd az ölébe vette a lányt.
Ekkor az őrült férfi az utca másik irányából fék nélkül közeledett egy fekete autóval.
-A francba... -csapott a földre Tom, majd felkapta a karjaiba Caroline-t, és úgy rohant tovább, közben segítségért üvöltött. Kétségbeesésében az egyik ház kertjébe ugrott Caroline-nal, az ott lakó házaspár pedig azonnal kihívta a rendőrséget.
Mikor a rendőrök kiértek, Caroline görcsösen Tom-ba csimpaszkodva zokogott tovább.
-Ne félj. Vége van. -vigasztalta.
-Majdnem megölt...
Ekkor az egyik rendőr sétált oda Tom-hoz.
-Minden rendben? -kérdezte.
-Elrabolta a testvéremet. Bill-t. Bill Kaulitz a neve. Nem tudjuk hová vitte.
-Majd az örsön kivallatjuk, ne aggódjatok, megtaláljuk.
-Rendben. Köszönjük. Ha bármi lenne, az én telóm összetört, hívják a barátnőmet.
"Bár még mindig nagyon féltem, a 'barátnő' szó hallatán valami öröm szabadult fel bennem. Nagyon édesen csengett az a szó. Nem tudom, hogy komolyan gondolta-e, mindenesetre nagyon jól esett."
-Most menjetek haza. Ha bármi fejlemény van, azonnal hívunk. -mondta a rendőr, majd az egyik autóba szállva távozott.
"Hazamentünk. Bár Tom karjai közt megnyugodtam, kihasználtam az alkalmat, és nem is akartam az öleléséből kimászni egy pillanatra se. Az ágyra feküdtünk."
-Nem foglak. -szólalt meg Tom.
-Mi? -nézett fel rá még könnytől csillogó szemmel Caroline.
-Nem foglak elhagyni.
Caroline mosolyogva a fiúhoz bújt.
-Szeretlek. -súgta.
-Én is szeretlek.
-Ugye Bill is előkerül?
Tom hallgatott.
-Ugye ő is előkerül?
-Mi? Ja...ööö...persze, igen, ő is elő fog kerülni. Igen. Biztosan. Csak nem min...
-Csak nem mindegy, hogy élve, vagy csak a holtteste, igaz? Ezt akartad mondani.
-Nem. Élve fog előkerülni.