"Halálfélelmet éreztem. Bár Tom ott állt mellettem, tudtam, hogy ő sem képes eloltani a tüzet. Nem tudtuk elhinni, hogy negyed óra alatt a teljes kórház kiürült és minket nem is vettek észre. Arra gondoltunk, talán a kórház másik felében, a vészkijáratnál gyülekeznek az emberek. Mikor elindultunk, az utunkat állta a lángtenger. Egy pillanatig haboztunk, közben erősen csimpaszkodtam Tom karjába, majd megláttam az arcán egyfajta kétségbeesett arckifejezést, ami elkezdett nyugtalanítani. Poroltóval sem sikerült eloltani a tüzet, így a lépcsők felé vettük az irányt, hátha az egyik emeleten találunk telefont amit használhatunk. A mai jelszó: Tűz és jég."
-Gyorsan a lépcsőkhöz! -ragadta meg Caroline karját Tom.
-Minek mennénk a lépcsőkhöz? Bármikor leszakadhatnak! -pánikolt a kétségbeesett lány.
-Ha találunk az egyik kiürült szobában valami mobilt, hívhatunk segítséget.
-Meg fogunk halni!
-Nem. Higyj nekem. Kijutunk.
Caroline sóhajtott, majd Tom felé nyújtotta a kezét.
-Rendben. -bólintott, majd a tőlük telhető leggyorsabb iramban az első emeletre rohantak.
-Tiéd a bal oldal, enyém a jobb! -kiabált Tom kissé ugrándozva, a leomló vakolatdarabok miatt.
A folyosó végén újra megálltak egy percre.
-Semmi! Semmit nem találtam! -rázta a fejét Caroline, majd felrohantak a második emeletre.
A 276-os szobában Tom talált egy ócska mobiltelefont, amivel rögtön hívta a tűzoltókat. Caroline is megérkezett Tom mellé pár perc múlva. A folyosón egyre melegebb volt, és egyre nagyobb kődarabok omlottak le a mennyezetről.
-Mindjárt itt lesznek. -szorította magához a lányt Tom, aki kissé könnyezve és remegve, behunyt szemmel fogadta a gyengéd ölelést.
-Itt nem vagyunk biztonságban. -folytatta Tom. -Vissza kell mennünk a kijárathoz! -kiabálta, majd elindult.
-Ne! -üvöltött utána Caroline. -Kérlek! Megtalálnak minket! Azt ígérted.
A következő pillanatban egy csapat tűzoltó érkezett meg a folyosóra akik a két ijedt fiatallal kifutottak az égő épületből.
Bill is ott állt az egyik rendőrautó mellett, az aggódástól már majdnem elájulva, és szemfestéke is apró mértékben elkenődött. Mikor megpillantotta testvérét és Caroline-t, megkönnyebbülten rohant hozzájuk.
-Minden rendben? -ölelte meg testvérét.
-Mit gondolsz? A nap hőse vagyok. -vágott diadalmas arckifejezést Tom.
-Miért is? Amúgy pedig kis híján meghaltál és még tudsz viccelődni?
  "És tényleg tudott viccelődni. Jólesett, hogy míg Bill-el beszélt, jobb karjával átkarolt, és néha-néha rámpillantott. Nem mertem megszólalni."
-Jobb lenne, ha most mind hazamennénk. -javasolta Caroline.
  "Hazavitt minket az egyik rendőr, ennek örültem. Viszont még mindig nem értettem Tom mondatát, miszerint nincs többé Kate, csak én. Nem mertem rákérdezni. Inkább hallgattam."
-Ki mellett akarsz ma aludni? -kérdezte Bill Caroline-tól miután hazaértek.

-Azt hiszem, hogy... -egy pillanatra Tom-ra nézett- ...melletted, Bill.
Tom kicsit meglepően nézett a lányra, majd a szobája felé vette az útját.
-Örülök, hogy semmi komoly bajotok nincs. -sóhajtott Bill.
-Nekem kicsit vérzett a homlokom, de azóta elállt.
-Vérzett a homlokod? Akkor ezért vagy ilyen hülye! Itt volt az alkalom, hogy Tom-mal éjszakázz!
-Ajj, tudom, de...még élnek bennem Thomy szavai. Hogy neki nincs igaz szerelme, csak meghágja a lányokat és lapátra teszi őket. Féltem, hogy ha már ma bekövetkezik ez, akkor...
-Értem. -vágott közbe Bill. -Rendben, végülis igazad van. De ha éjjel meggondolnád magad, nyugodtan menj át hozzá. Szerintem örülne neked. Vagy nem...
  "Még órákig elbeszélgettünk. Bill kedves társaság, viszont ő számomra inkább csak olyan, mint egy jó hallgatóság aki meghallgat és elmondja a véleményét. Tom viszont kétszínű. Tudom, hogy nem az az igazi arca amit nekem mutat, de mégis élvezem. Én akarom lerántani róla a leplet, és meg akarom ismerni, hogy milyen valójában. És szerintem ő is ezt akarja."
Éjjel Caroline álmatlanul feküdt Bill mellett.
-Nem tudok aludni. -súgta a lány.
Bill nem válaszolt.
-Hallod?
-Hallom. -nyögte a fiú álmosan.
-Nagy baj lenne, ha...
-Menj csak. -intett Bill oda sem nézve, Caroline pedig felállt és halkan átsétált Tom szobájába.
Tom már aludt, Caroline pedig halkan a fiú karjaiba préselve magátt, befeküdt mellé.
-Szia. -suttogta Tom. -Nem úgy volt, hogy Bill-el alszol?
-Változott a terv. Mindkettőtökkel alszok.
-Gruppenben akarod nyomatni?
-Mi?! Fuj, dehogy! Ajj, olyan hülye vagy. -vigyorgott Caroline. -Amúgy meg...
-Amúgy meg?
-Kösz, hogy ma megmentettél.
-Semmiség.
-Azt mondtad, nincs többé Kate, csak...csak én.
-Igen.
-Ez mit akart jelenteni?
-Nincs többé Kate. Legalábbis egy hónapig. Turnézik.
-És utána? Utána mi lesz?
-Addig úgyis sza...vagyis majd elintézem.
-Értem... -ült fel Caroline csalódottan.
-Naaa. Mi a baj? -vette elő Tom csábos mosolyát.
-Nem szeretsz. Csak...le akarsz fektetni.
-Éééén? Óóó, az Bill. Ő szokott mindenkivel lepedőt gyűrni!
-Elég. Nem vagyok képes tovább hallgatni a hazugságaidat! Szeretsz, vagy sem?
Tom lehajtotta a fejét.
-Máris sejtettem. -bólintott csalódottan Caroline, majd visszament Bill szobájába, ahol nem volt senki.
A lány körüljárta a házat.
-Bill! Itt vagy? Hahó! Bill!
Pár percnyi hasztalan keresés után Caroline kénytelen volt visszamenni Tom-hoz.
-Tom, nem találom Bill-t sehol.
-Talán WC-n van.
-Néztem.
-Akkor boltba ment.
-Éjjel fél egykor?
-Akkor elrabolták a bugyimanók, nem érdekel! Hagyj aludni! Hess!
-Nem Tom! Nem hagylak! Addig fogok itt lenni míg... -kezdett bele a lány, majd rávetette magát Tom-ra, és heves csókolózásba kezdtek. A lány ruhaneműi hamar a földre kerültek, ahogyan Tom boxere is, és a hűtő jégkocka-tartalékai is Tom hasán landoltak, melyeket Caroline lassan elszopogatva elfogyasztott a fiú hasáról.
  "És megtörtént."

To be continued...