- Nem tudom, talán egy órája. - mondtam unottan, de nem néztem rá
- Valami baj van?
- Van, de úgysem értenéd meg. - majd arrébb húzódtam
- És ha igen? Kérlek...
- Ezt nem mondhatom el, főleg nem neked! - vágtam a szavába, és bementem a házba.
Bizonyára nem értette, hogy mi folyik itt, de nem is baj. Szeretem, csakhogy neki már van valakije. Christine-nek hívják a lányt, a fiút pedig Billnek. Nagyon szerelmesek egymásba.. és épp ez a baj, legalábbis nekem. Ahogy ezen gondolkodtam, véletlenül nekimentem Tomnak.
- Hová mész? - kérdezte kíváncsian
- A szobámba. - válaszoltam kissé flegmán, és már indultam is. Ő csak megrántotta a vállát, és bement a nappaliba filmet nézni.
Eközben az emeleten Gustav épp a fürdőből lépett ki, amikor meglátott.
- Szia, Gitta.
- Szia. - próbáltam mosolyogni
- Öö, Billt nem láttad?
- Kint ül a teraszon a ház előtt. Miért?
- Christine bent sír a fürdőszobában, és nem tudok kihúzni belőle egy szót sem..
- Értem. Adeline?
- Alszik a szobánkban. - ezen elmosolyodott egy kicsit, majd ment megkeresni Billt.
Csúcs szuper. Christine sírógörcsöt kapott, Adeline alszik, Tom filmet néz. Senki nincs, aki rámér? Hová tettem az eszem.. Georg!
- Halihó! - nyitottam be, és nem kis meglepetésemre elég nagy rumli volt a szobában.
- Ki vagy? - kérdezte egy hang a fürdőből
- Gitta. Bejöhetek?
- Persze, de ne nézz körül!
- Már késő! - nevettem - Te aztán eléggé „rendes” gyerek vagy, nem gondolod?
- Hát igen. - jött ki vigyorogva alsógatyában, felgumizott hajjal - Na és?
- Mit na és? - ültem le az ágy szélére
- Mi szél hozott erre? Eltévedtél? – röhögött
- Baj, hogy látni akartam az egyik haveromat?
- Csak haver? - nézett furán
- Barát!?
- Na, azért! - mosolygott - Nincs kedved elmenni valahová?
- Ha felöltöztél, esetleg.
- Mindjárt kész vagyok! - hadarta el, és visszament a fürdőszobába.
Én addig úgy döntöttem, hogy lent megvárom. amikor kiléptem a szobából, egy kissé ingerült Billel találtam szembe magam.
- Mi van? – kérdezte
- Semmi. - mondtam, és lebattyogtam a lépcsőn.
Nem sokkal később Georg is elkészült, és már indultunk is volna, ha...
- Hová-hová? - támadott le bennünket Tom
- Sétálni megyünk. - jelentette ki Georg, ám úgy látszik Tom ezt nem nagyon akarta bevenni
- Aha, persze. - vigyorgott sokat sejtetően - Haver, jobb lesz, ha én is veletek megyek. A végén még valami rosszat csináltok.
- Neem, nem kell! A kettő sok, a három már tömeg... - alapelven kirángattam Georgot a házból, és végre elindultunk.
- Ez meg mi volt?
- Gyors lerázás, Gitta Hoffman módra! – nevettem
- Hm. Mindenesetre hatásos volt.
- Kösz. - mondtam, majd beértünk az egyik taxi-állomásra.
Ott fogtunk egy taxit, ami elvitt bennünket a belvárosba. Az egész délutánt ott töltöttük. Végignéztünk egy egész utcányi boltot, beültünk egy gyorsétkezdébe, legyalogoltuk a lábunkat, és végül sikerült fél kilencre hazaérnünk.
- Hol voltatok? - mért fel Adeline engem és Georgot - Csak nem shopping-túrán?
- Csak sétáltunk, Párizs belvárosában. Volt pár üzlet, meg mindenféle bolt és. Hát..
- Ne is folytasd! - vonta le a következtetést Gustav mosolyogva
- Szóval vettünk néhány cuccot.
- Igen, látjuk. - mondta Adeline, Gusti ölében ülve. Ők ugyanis egy pár.
- De elfáradtam. - ültem le egy fotelbe, és Georg is így tett. Kicsit sok volt ez a délután.
- Sziasztok! - vonult le a lépcsőn Bill és Christine, látszólag a legnagyobb egyetértésben. - Megjöttetek?
- Hello, mint látod. - válaszoltam Geo helyett is, majd úgy döntöttem, hogy felmegyek kipakolni a cuccokat. – Felmegyek. Jössz, Georg?
- Aha! - tápászkodott fel, felkapta a holmijait, és jött utánam.
Az emeletre érve ment mindenki a saját szobájába, de valahogy se nekem, se Georgnak nem volt kedve kipakolni. Nem sokkal, talán 10 perccel később valaki kopogott az ajtón.
- Ki az?
- Zorro!
- Persze. Gyere be! - röhögtem az ágyon ülve
- Helló! - ugrott be mellém
- Mizujs? Mit csináltál „itthon”?
- Ezt én is kérdezhetném, csak kicserélném egy Georgal-ra a végét. – vigyorgott
- Haha.
- Nyomult? - tért egyből a lényegre
- Hülye vagy? - vágtam értelmetlen pofát - Ő a barátom!
- Csak barát. Itt kezdődik minden… - sóhajtott, de a végét már elröhögte
- Mire akarsz kilyukadni?
- Nem smárolt le?
- Mit érdekel az téged?
- Kis kezdő. Nem tanult még eleget a profitól, vagyis tőlem. - fényezte magát
- Hagyd már. Akkor kezdeményez, amikor akar. Ha egyáltalán akar..
- Már pedig neked nagyon hamar kellene egy pasi, nemde? - kacsintott rám
- Talán belement valami a szemedbe, édes? - szemétkedtem kicsit vele
- Micsoda megállapítás, édes. - mondta enyhén közömbösen, majd valaki ismét kopogott.
AJÁNLOM AZ OLDALT
